Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-276
27 . orsüágos ülés pénzügyi viszonyok képezték és mégis a kormány a helyett, hogy mint 1875-ben megígérte s 1876ban ismételte: gyökeres adóreformot terjesztett volna elő, évről évre aprólékos pénzügyi rendszabályokkal igyekezett a pénzügyi helyzetet fentartani és talán még ma sem gondolt arra, hogy valóban nagy szükség volna — mint majd beszédem folyamán még erre megjegyzést tenni fogok — általános gyökeres reform létesítésére. Ily helyzetben, miután én főként a ez élt tartom szem előtt és a segítséget bárhonnan jöjjön, szívesen üdvözlöm, e végből és értelemben Irányi Dániel képviselőtársam határozati javaslatához hozzá járulok. (Helyeslés a szélső haloldalon.) A mi magát a szőnyegen levő törvényjavaslatot illeti, tizenötödik, részint direct, részint indirect adóemelési javaslat, melyet a t. kormány, mióta az ország ügyeit vezeti és kezeli, a törvényhozásnak elfogadásra ajánl. Tizenöt adóemelés t. ház, akkor, midőn az országot semmi rendkívüli szerencsétlenség és semmi más csapás nem érte, mint egy rósz kormányzat és azon szomorú jelenség, hogy a felelős parlamenti kormányzatnak minden hátrányai kezdenek nyilvánulni annak lehető előnyei nélkül, mikor azután ezen kormányzat egyike a legveszedelmesebbeknek. Ismétlem, a tizenötödik adóemelés minden más országban a lehető legélesebb megfigyeléssel találkozott volna, csak nálunk nem, hol sok egyéb szerencsétlenség mellett sikerült a közszellemet is annyira megölni, hogy itt ugyan tehet a t. kormány, a mit j ónak lát. (ügy van! a szélső haloldalon.) Magát — mint közönségesen mondani szokták — lejárni nem fogja és ajánlhat az országnak bárki, bármiféle politikát, bármiféle segítséget, ha csak egyszersmind a kormányhatalomnak ezerféle előnyeit nem kezeli, hathatós támogatásra azon nagy apathia közepette, melyben élünk, a nemzet részéről nem részesül, {ügy van! hal- és a szélső haloldalon.) Hogy hová jutottunk e téren, arra nézve szabad legyen csak egy körülményt említenem fel, (Halljuk! balfelől.) í 874-ben, mikor az adóemelés eszméje ebben az országban először pendittetett meg, nemcsak a közvélemény, nemcsak a sajtó, nemcsak az akkori ellenzék, élén az igen t. ministerelnök úrral, szent szörnyűködéssel fordultak el az adóemelés eszméjétől —mert, hogy saját szavaikkal éljek — ezt nemzetellenes merényletnek tartották ; (ügy van! a szélső haloldalon) de elfordultak a Deákpárti férfiak kiválóbbjai és gondolkodóbb]ai is, mert mindannyian őszintén és hazafiasán akként gondolkoztak, hogy az adók egyoldalú emelésében keresni a segítséget, annyit tenne, mint elkobozni azon csekély vagyont és tőkét is, a mi más tényezők lelkiismeretes és sikeres felhasználásával a kibontakozásnak és emelkedésnek még eszközévé válhatott volna. deCKember !. J883 gjgj És ime t. ház, ma kilencz év után az átlagos elszegényedés és a megélhetés nehézségeinek fokozódó tünetei közepette előáll a t. pénzügyminister ur és egész szárazon és ridegen három milliónyi adóemelést kivan az országtól, mert — úgymond — neki ezen három millióra az államháztartás rendes költségvetésében az egyensúly helyreállítására szüksége van. Azonban mintegy satyraként nyomban hozzáteszi, hogy az 1884-iki költségvetésben 39 millió forintot meg fog haladni ismét az az összeg, melyet az ország saját bevételeiből fedezni nem képes. A t. péuzügyminister ur tehát szükségtelennek látja az ország előtt kimutatni és bebizonyítani, hogy az ország ezen újabb adóemelést is megbírja közgazdasági hátrányok és a könnyelmű paaperizálás veszélye nélkül; szükségtelennek tartja kimutatni és bebizonyítani, hogy melyek azon közgazdasági emelkedések, melyek az adók ezen végnélküli sorozatának emelését indokolttá teszik; pedig e nélkül nem fog kimenekülni azon dilemmából, hogy vagy i875-ben nem voltak őszinték, vagy ha akkor őszinték voltak, ugy ma könnyelműek; szükségtelennek látja kimutatni, hogy melyek azon politikai, közgazdasági és kormányzati intézkedések, melyekből ethicailag a jogot meríti arra, hogy a nemzettől ismét és újabban három milliónyi adóemelést kivan. A t. péuzügyminister ur mindezekkel nem törődik, ő semmiről felvilágosítást és indokolást nem ád, mert neki pusztán 3 millió írt adóemelésre van szüksége, tessék tehát a törvényhozásnak ezt megszavazni. Ha van t. ház, valaki, aki ezt ily körülmények közt, különösen akkor, midőn még a kellő indokolás és felvilágosítás is megtagadtatik az országtól, nem tartja erőszakos pénzügyi politikának, az fogadja el a javaslatot, de szavazzon a péuzügyminister urnak köszönetet is, mert csak 3 millió Irtot volt szives kívánni (ügy van ! a hal- és szélső haloldalon) és nem kívánta azt, hogy az egész rendkívüli költségvetés deficitje is adóemelés által fedeztessék. Mert ily erővel, ily indokolással és az ily politikai lelkiismeretekkel valóban ezt is lehetett volna az országtól kívánni. (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) De t. ház, én azt tartom, hogy alig van nagyobb önámítás, mint azt hinni, hogy ezen 3 millió frttal az államháztartásban a rendes költségvetés egyensúlya helyre fog állani. Sőt tovább megyek és azt állítom, hogy ha nem 3 millió frt, de sokkal nagyobb adóemeléssel is az államháztartás rendes részében az egyensúlyt helyreállítanék, segítve az ország pénzügyi nyomorán egyáltalán nem volna, mert nem abban vau a baj, hogy a költségvetés egyik, vagy a másik részében mutatkozik a deficit, hanem a végleges eredményben, az államháztartás azon végleges eredményében, melynek összege évenkint óriási deficitekkel küzködik mindig, {ügyvan! abaloldalon) %
