Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-275

320 275. országos filé* aovemlier 30. 1885' bekből mintegy 40°A, esnék az ingatlanra és 06°l

9 az ingóra. De ugyancsak a pénzügyi bizottság jelentése a következőket mondja: az ingó tőke ereje sokkal nagyobb nálunk, hogysem az ingatlan vagyonhoz vagy annak jövedelméhez a legtávolabbról is hasonlítható lenne és ép azért már most is magas százalékkal v^n az terhelve, a minővel külföldön alig terheltetik. Ily beismerés után t. ház, valóban különös, ha most megint annak rovására kívánják a méltányosságot gyakorolni. Az egész javaslat ellen azon alapos kifogást lehet tenni, hogy egyenes adóinkra minden tüzetesebb reformálás nélkül, ugy szólván egy újabb emeletet épít. Ezen kifogást Belfy t. képviselőtársam is felemlítette és erre vonatkozólag azt felelte a t. előadó ur, hogy igaz, egyes speciális adóreformok nem vitettek nálunk keresztül, de azon eombinált adóreformok legnagyobb részén mi már túlvagyunk, melyeket józanul várni lehet. Az ő állítása szerint Németországban is ugyanazon eombinált adóreformok vitettek keresztül. Hát t. előadó ur, ha azon adóreformok, melyek Németországban keresztülvitettek, nálunk is meglennének, akkor ezen adójavaslat ellen az adózási politika szempontjából kifogást tenni nem lehetne. A kifogás épen azért tehető meg alaposan, mert nálunk eombinált adóreform csak annyiban van, a mennyiben mindig adóemeléssel köttetik össze, de a íöczél mindig ez és nem az adótörvények javítása. A pótadók emelésének rendszere, félek, ezen adójavaslattal meg fog nálunk honosíttatni. A javaslat egyik szakaszában világosan az mondatik, hogy ezentúl minden évben a költségvetési törvényben fogja a törvényhozás az alapadókhoz való arányát a pótadóknak megállapítani. Ez a régi javaslatban is benne van t. ház, de aggályos az itt ma előttem a szerzett tapasztalatok után-, mert tartok tőle, hogy ezen alakban a kormány által mindannyiszor fel fog használtatni és a pótadó emelésének expedienséhez fog fordulni valahányszor más adójavaslatai nehézségekbe fognak ütközni. Már pedig ugy a kormány, mint a törvényhozás nem egyszer kimondták, hogy az egyenes adókat fokozni nem lehet és ez legfeljebb esak nagy és fontos czélok érdekében volna megengedhető. Ily nagy és fontos ezélnak azonban t. ház, én nem ismerhetem el az egyensúlynak olyforma helyreállítását, a minőre a t. kormány törekszik és a milyent az általa követett politika keretén belől elérni egyáltalában lehet. Hogy ez igy van, ennek feltüntetésére elegendő csupán arra hivatkoznom, a mi az adótörvényhozás terén 1875 óta történt s annak világításánál összehasonlítanom az 1875 évi és a legutóbb elénk terjesztett költségvetés mérlegét. Az 1875-ik évi költségvetés szerint ugyanis 29 millióban állapíttatott meg az összes hiány. Az akkori ellenzék nagy támadást intézett akkor e miatt a kormány ellen s oda vitte a dolgot, hogy habár többségben volt az akkori kormány, az lemondott s azon párttal a pénzügyek rendezése végett a fusio megtörtént. Ha már most 9 év malva az eredményt tekintem t. ház, az egyáltalán nem kielégítő. Most 20 millióban irányoztatik elő a hiány, melyből 2*6 millió forint lenne a rendes kezelés, a többi pedig a rendkívüli kezelésben a deficit. De ha az összehasonlítást helyesen akarjuk e részben megejteni, akkor a régi költségvetés elveihez képest kell a mostanit átalakítani. A rendes bevételek közül t. i. ki kell venni azon 9.800,000 frtot, a melyet járadékok eladásából szerzünk be s mely tőketörlesztésre fordittatik. Továbbá le kell számítani a rendkívüli bevételekből azon 8.400,000 frtot, a mennyivel több államjószág eladása terveztetik most, mint akkor. Ha e levonás megejtetik, akkor az eredmény a következő: 1875-ben a rendes kezelésben volt a hiány 8 millió, most lenne 12 V

8 millió ; akkor volt a rendkívüli hiány 20 millió, most lenne 26 millió. Az összes hiány volt akkor 29 millió, most lenne a t. pénzügyminister ur beismerése szerint is 39 millió. De ha valaki azt mondja, hogy ez csupán a költségvetések szerint áll, akkor én szívesen összehasonlítom az 1875. évi zárszámadás eredményét az utolsó 1882. évi zárszámadás eredményével. Ezen összehasonlítás a következő eredményt tünteti ki: 1875-ben volt az összes hiány 39 millió, 1882 végén, mint maga a t. pénzügyminister ur is elismeri exposejában, a hiány 46.300,000 frt; ha azonban ehhez hozzáadjuk a törlesztési 9 milliót, lesz az összes hiány 1882-ben 55 millió. Már az 1883. évi eredményeket is közölte velünk a t. pénzügyminister ur, a mennyiben azt mondotta, hogy az 1883. évi hiány valószínűleg 54 milliót meg fog haladni. Az ily eredmény mellett nehezen lehet megnyugodni különösen akkor, ha vissza emlékszünk arra, hogy mi minden történt az adóemelés terén 1875 óta. Alig van régi adó, mely ne emeltetett volna. Egy csapat egyenes és közvetlen adó hozatott be. A t. pénzügyminister ur felhozott egy pár ily adót, de azok száma oly nagy, hogy nem kívánom azok felsorolásával a t, házat untatni. Csupán a végeredményt említem fel, ezen eredmény pedig azt mutatja, hogy 1875 végétől mostanáig a költségvetések és zárszámadások szerint még azon 9 milliónak leszámításával is, a mi tőketörlesztésre fordittatik s a mi a rendes bevételek közt van, rendes bevételeinket felvéve, csaknem 100 millióval emeltettek. Ezen meglepően sajnos eredmény azonban nem lesz oly meglepő, ha figyelembe veszszük, hogy 1875 végén volt 187 millió tényleges bevételünk, 1882-ben az 280 millióra emelkedett és most előirányoztatik 295 millió. Részint az adók emeléséből, részint a kiegyezés és vámrevisio pénzügyi eredményéből, részint jövedékeink fokozódásából é* minden