Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-275

275. omAgos Illés november 30. 18S2, 313 adóforrbäunk kihasználásából tudtuk ezen összeget összehozni, de mint az adatok bizonyítják, tényleg összehoztuk. És ezen roppant erőlködésnek mi hát az eredménye? Az, hogy ma költségvetések és zárszámadások szerint egészben véve hiányunk nem sokkal kisebb, mint volt 1875-ben. Felhozza a t. pénzügyminister ur, hogy 8 év alatt administrationális, culturális és közgazdasági költségeink csak 4 millióval emelkedtek. Ellenben az államadóssági terhünk igen nagy mérvben öregbedett. Már egyszer bátor voltam kifejezni a t. házban, hogy beruházásaink nem helyesen, nem gazdaságosan eszközöltetvén és közgazdaságunk extensiv természete mellett a beruházások nem emelhetvén oly nagy mértékben adóképességünket, mint a mily nagy mértékben terheink a rossz politikán kivül azok által növekedtek, adóképességünk tulaj donkép nem fokozódott. Nem kívánok hivatkozni az általam már egyszer e részben felhozott adatokra, hanem az adóképesség stagnatiójának kimutatására elégnek tartom a zárszámadásokat felhozni, a melyek eredménye szerint, daczára annak, hogy az adóbehajtás nálunk már két izben is szigorittatott, a hátralékok egyáltalában nem folynak be. Az adóhátralékok 1875 óta nem hogy fogytak volna, hanem szaporodtak. Az említett évben volt ugyanis az összes adóhátralék 84 millió, az 1882. zárszámadás szerint pedig az 87 milliót tett, 1875-ben egyenes ad hátralékunk 37 millióra, most pedig közel 42 millióra rúgott. A fogyasztási adóhátralék volt 1875-ben 752,000 frt, most az többet tesz 5 millió írtnál. Ezen adatok után t. ház, indokolva van a kormány politikájával szemben bizalmatlanság, a melynek az ellenzék mindig kifejezést adott. Számszerű adatokkal és világosan igyekeztem azt kimutatni, de megvallom, csak lelkiismeretem megnyugtatása végett tekintettem meg azokat, mert, mint e ház minden tagja előtt, előttem is világos, hogy mindaddig lehetetlen lesz államháztartásunk egyensúly át helyreállítani, mig ezen feneketlen állapotok tartani fognak, (Ugy van ! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezek pedig tartani fognak mindaddig, mig csak nem akad egy oly kormány, mely az államháztartásban nyilvánuló bajokat az egész szervezet betegségének nem ismeri fel. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) E bajok már keletkeztök idején sem voltak egészen loealis természetűek, ma pedig azokat határozottan szervezetibajoknak kell tartanunk. Ennek kifejezést adott a jelen kormány első pénzügy ministere, ki 1875-ben szeptember 19-én azt mondta, hogy „A költségvetés színleges, erőltetett helyreállítása nem vezet czélhoz. Csupán a számok rideg politikája nem hozza meg a sikert. Csak azon pénzügyi tervek fogják a mi zilált bajainkat gyökeresen orvosolni, KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XIH. KÖTET melyeket rendszeres, tervszerű, nagyszabásokban mozgó általános politika támogat." Ezen támogatásban az akkori pénzügyminister nem részesülvén, kétségbe esett az általa elvállalt feladat sikere iránt és visszalépett. De a mostani pénzügyminister ur is ugyanezen felfogást vallotta 1881-ben, mikor azt mondotta, hogy az egyensúlyt államháztartásunkban tisztán pénzügyi rendszabályokkal helyreállítani nem lehet. De vájjon t. ház, megtörtént-e minden, a mi nem pénzügyi rendszabály, arra, hogy a deficit megszüntethető legyen ? Igyekezett-e a kormány a gyenge magyar államot politikailag és társadalmilag regenerálni, mert abban, ha őszinte akar lenni, velem egyetért itt mindenki, hogy azon hiánynak, mely államháztartásunkban mutatkozik, alapját a társadalmi és politikai deficit képezi. Politikailag nem regenerálta az országot, mert 1876 óta sohasem voltunk oly gyengék, mint jelenleg, ezt világosan mutatja a horvát kérdés is. (Ugy van! ügy van! a bal és a szélső baloldalon.) Ezt mutatja az is, hogy a kormány sohasem érez magában erőt és ennélfogva kedvet egyetlen nagy kérdés felkarolására sem, hanem ellenkezőleg, az életkérdések megoldásának elhalasztásában és czélzatos kikerülésében mindig nagy ügyességet tanúsít. (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) E mellett azonban a magyar állam kiépítése egyre szünetel s a kormány még mindig tűri, hogy a tágabb értelemben vett közigazgatás állami czéljainak megvalósítására alkalmatlan maradjon, azt azonban eltűri, hogy a közigazgatás és annak szerve ki legyen szolgáltatva a pártpolitika érdekeinek, (ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Másutt is voltak hasonló bajok, de más országok is csak akkor menekültek e bajokból, ha oly kormányuk volt, mely felismerte és követte azon helyes elvet, hogy csak jó politika teremthet jó pénzügyeket. Sohasem voltak oly desperat helyzetben pénzügyeink, mint Olaszországéi, melynek hiánya 1866-ban 721,1868-ban 245 és 1870-benis még 214 millió lírára rúgott. És ez a helyzet annál nehezebb volt, mert egyes nyomasztó adók is nagy mértékben igénybe voltak már véve, igy az őrlési adó akkor 70—80 millió lírát jövedelmezett. Azonban az olasz kormányok bírtak azon államférfiúi felfogással, hogy az egyensúly helyreállítását nemcsak az országtól követelt nagy terhek kívánása által, hanem egyszersmind a nemzet alap erőinek hatványozása által igyekeztek elérni. A ki látta két évvel ezelőtt a milanói országos kiállítást, az Olaszország újabb gazdasági fejlődéséről csak tisztelettel emlékezhetik meg. Ennek kiváló tanúbizonyságát képezi különben a valuta helyreállításának lehetősége is. De azon combinált feladat: a gazdasági és társadalmi erők emelése 41