Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-275
275. országos- ülés novmber 30. 1883. 315 fogja fölhozni. De azt hiszem, a 15.600,000 frt vasutvételt és építést a képviselő ur sem fogja nem hasznos beruházásoknak mondani, különösen azon vasutvonalakra nézve, a melyeknek megvétele és kiépítése e költségvetésben foglaltatik és nem hiszem t.ház,hogy bármily soliduljárjon el bármely törvényhozás — nézzük akár Francziaországot,akár Németországot, akármás államot — hogy az ily beruházásokat a saját rendes jövedelmeiből fedezze és ha nem tehetik más, nálunk sokkal vagyonosabb államok: akkor azt mondani, hogy a mi deficitünk csak akkor lesz helyreállítva, ha az ily kiadásokat saját jövedelmeinkből fedezhetjük, mégis igen messze menő kívánság és talán nem igazságos. A mint a képviselő ur a deficitet odaállítja, •gaz, benne van a 10 milliónyi államjószág eladása i-% Azt t. ház, nem mondja senki, nem mondom én sem, hogy az államjószágok eladását rendes jövedelmi forrásnak lehet tekinteni; de azon költségvetésben, mely szerint 10 millió államjószágok adatnak el, viszont 15,600,000 frt vasúti vételre és építésre fordittatik, akkor ez nem tekinthető másnak, mint vagyon-cserének. Az egyik vagyont eladja az állam, a másik vagyont megszerzi. (Ügy van! jóbbfelől.) És az én felfogásom szerint t. ház, a vagyoncserélésnek ezen neme államgazdászatilag helyes is; mert az államjószágokat jobban értékesítheti a magánember, a vasúthálózat államosítása pedig az ország fejlődése érdekében van. (ügy van! jobbfelöl.) De ugy van ez a képviselő ur más tételeivel is. Hozzászámítja a 10 millió adósságtörlesztésre fölvett összeget, de ezzel szemben benne van 13 millió adósságtörlesztés is. Ha számításba veszi valaki az egyik összeget, ugy számításba kell venni a másikat is. Ma is felemlítette a t. képviselő ur, hogy milyen helytelen lehet a kormánypolitikája, mikor 8 esztendei gazdálkodás után oda jutott, a hol ezelőtt állott, akkor is volt 40 millió deficit, most is van 40 millió deficit. Hát egyrészt igaz, hogy az adók felemeltettek, de másrészről senki sem fogja tagadni, hogy a mostani állapotnak összehasonlítása a 8 esztendővel ezelőtti állapottal nem helyes: mert sok körülmény jött közbe, a minek következtében az államra terhek nehezedtek és ezen az államháztartásra nehezedett terheken kivül támadtak még oly nagyobb kiadások, a melyek közgazdasági és culturalis ezélokra fordíttattak és ennek daczára ma is 40 millió a deficit, a mint volt 8 évvel ezelőtt. A két deficit között azonban igeu nagy különbség van, mert a 8 év előtti 40 millió deficitből csak 6—7 millió esik beruházásokra, mig most a múlt évben 30 millió, a jelen évben pedig 24 millió a beruházás. Ez tehát igen lényeges különbség. (Helyeslés a jobboldalon. Egy hang a széls"bi>'oldalon: Mt az adóemelés?) Arra vissza fogok térni. De t. ház, azt mondják és mondták különösen azon az oldalon, a nyilvánosság előtt, sajtóban, a pénzügyi bizottság tárgyalása alkalmával és itt a házban is, hogy a kormány a deficit fedezését az adóemelésben keresi, mikor kínálkozik egy más mód is: a kiadások apasztása. Méltóztassanak megengedni, a kiadások apasztását sokszor hangoztatták már épen az ellenzék részéről, de azt hiszem, hogy ha bármely pénzügy minister a kiadások apasztásával állana elő, a legnagyobb ellenzéssel épen azon padokról találkoznék. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem áll!) Én legalább eddig bármily kiadás apasztásáról volt szó, mindig ezt tapasztaltam. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez nem áll!) De méltóztassanak megengedni, hogyan lehet a kiadások oly apasztásáról szólani, a melylyel az ezen törvényjavaslat által czélba vett eredmény volna elérhető? Azaz hogyan lehetne 3 milliót meggazdálkodni? Nyolcz év óta kényszerítve vagyunk az ellenkező irányt követni. Nem említem az államadósságok emelkedéséből eredő kamattöbbletet ; nem említem a vederére fordított költségeket, a melyeknek apasztásáról szólni a mai körülménvek között csak nem lehet, hanem szólok administrionális, culturális és közgazdasági kiadásainkról ; és ha e kiadásainkat összehasonlítani méltóztatnak az 1875-ik év kiadásaival, lényeges szaporodást fognak találni. Nem ok nélkül választom az 1875-ik évet, hanem azért, mert akkor voltak e;:en czélokra legkissebbek a kiadások. A belügyi kiadások voltak 7.600,000, ma. 9.800,000 frt. És mégis ezen növekedés mellett nem mondható, hogy a belügyi kormányzatnál, akár a, megyei administratiót tekintve, pazarlás lenne. Indokolt volt a szaporítás felfogásom szerint és részint a csendőrség behozatala által, mely már tovább elodázható nem volt, a fővárosi rendőrség szervezése, a betegápolási költségek szaporodása és más egyebek folytán, melyek akarva, nem akarva szükségessé tették a költségek szaporítását. így vagyunk a közművelődési ügyekre nézve is. A vallás- és közoktatásügyi ministerinm költségvetése 4.200,000 frtot tett 1875-ben és most 5.200,000, tehát épen 1 millióval több. Méltóztatnak tudni, hogy a törvényhozás alkotott törvényeket, melyeket figyelembe kellett venni és az azokkal járó költségszaporulatot a pénzügyministemek az államháztartásba felvennie kötelessége volt. Méltóztassanak elhinni, midőn az állam költségvetése a minisít'rium. kebelében tárgyaltatik, gyakran vérző szívvel kellett egy vagy más kívánalmát megtagadnom a vallás- és közoktatási ministernek, de kénytelen voltam megtagadni saját álláspontomnál fogva, tekintettel az ország penz40*
