Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-275

276. országos ülés november 30. 1883, 309 a budget-jogot. [Helyeslés a, szélső baloldalon,) Itt e házban csak akkor szabad beszélni az 1884-iki hiánynak fedezéséről, mikor majd ezen hiány nem a minister ur által önkénytíleg, hanem a törvényhozás által meg lesz állapítva, akkor lehet erről beszélni, (ügy van! a szélsőbalon.) De, hogy a kormány ily egyszerű módon elkobozza az országgyűlés budget jogát, az ellen a leghatározottabban tiltakozom.(Élénk helyeslés a szäsöbaloldalon^Tíhz kérem, t. képviselőtársaim, a mely perczben ezen törvényjavaslatot megszavazták, tulaj donképen az egész költségvetési vita felesleges, mert hisz a minister nem azért terjeszti be a költségvetést, hogy a mi beszédeinket hallgassa, hanem hogy indokolja, miért van szükség arra, hogy a nemzet új adót adjon; ha e czélt már előre eléri, bánja is ő, mit mondunk mi a költségvetési vitában. A másik pontra nézve sem ért velem egyet a t. előadó ur. Ez már az ő beismerése szerint is a leglényegesebb, t. i. maga az a esel, a melyet a t. kormány kitűz s a melynek elérése végett kéri ezen 3 millió frtnyi újabb áldozatot. Én magát e czélt sem helyesnek, sem komolynak el nem ismerhetem. Arról van szó, hogy az i 884-iki előirányzatban mutatkozó hiánynak a rendes^ kezelésben előálló részét fedezzük ezen adóval. Én most is állítom, a mit a különvéleményben mondottam, hogy ÍIZ a felosztás:rendes és rendkívüli, átmeneti és beruházási költségek, a mi költségvetésünk! en teljesen az önkénytől függ. (ügy van! a szélsőbalon.) Ha ezt valaki kétségbe vonja, én magamra vállalom, hogy egy tollvonással a rendes kezelési rovatban a hiányt teljesen elenyésztetem, sőt, hogy még többletet is mutatok fel. Magának az országgyűlésnek és nevezetesen a pénzügyi bizottságnak a múlt évben követett eljárása tanúskodik ezen állításom mellett. Hisz a t. előadó ur igen jól fog arra emlékezni, hogy vannak most rovatok a rendkívüli czím alatt, a melyek a múltban a rendes kezelésben állottak és megfordítva, így például, hogy csak néhányat említsek, az erődítési építkezésekre mindig néhány millió szerepelt a költségvetésben s miután tudvalevő, hogy minden nagy monarchiában az ily építkezésekre mindig szükség van, hol az egyik, hol a másik ponton, ez mindig a rendes rovatban szerepel. Egyszerre —• vagy két évvel ezelőtt — mikor a t. pénzügyminister ur nagyon kezdett lovagolni azon kedvencz eszméjén, hogy helyre kell állítani az egyensúlyt HZ ordinariumban, azt úgy kezdte, hogy simplán javaslatba hozta: dobjuk ki e néhány milliót a rendesből, helyezzük át a rendkívülibe. Ily módon t. pénzügyioinister ur, én nagyon sok más rovatot is el tudok enyésztetni. így például emlékezni fog a t. előadó ur, hogy a kamatbiztosítási összegek egy időben a rendkívüli rovatban szerepeltek és nagy fáradságunkba került a pénzügyi bizottságot, cápa citálni, hogy ennek nincs értelme, mert ezt évről évre kell fizetni, mig végre áthelyeztük, de én sokkal tovább mehetnék, én bebizonyíthatnám s talán lesz szerencsém a költségvetési vita alkalmával ezt részletesen bebizonyítani, hogy nemcsak a rendes és rendkivüli rovatokra osztás menynyire fictió, de még a beruházási rovatokban is fogok idézni oly bendiázásokat, a melyeket a világnak egy országában sem, de egyszerűen a józan ész előtt sem lehet beruházásnak czímezni. Hogy ily beosztás mellett, ily nagy, ily szent czélnak akarják tekinteni azt, hogy a rendes kezelésben el lesz érve az egyensúly: ez lehet igen hálás anyag arra, hogy odakünn a választók előtt dicsekedjenek a maguk finánczpolitikájával, de a törvényhozó testületben ebből komoly érvet kovácsolni csakugyan nem lehet. (Helyeslés, ügy van! a szélső baloldalon.) Áttérve, t. ház, magukra az adókra, nekem tulajdonképen külön véleményem támogatására elegendő volna hivatkozni arra, a mit az egyenes adókra nézve csak pár évvel azelőtt ott arról az oldalról mondtak. Mondhatom, ebben az egész házban pártkülönbség nélkül, de sehol sem hallottam hangoztatni ezt oly élesen, mint épen azon az oldalon. Névszerint tudnám megnevezni azon képviselő urakat, a kik ünnepélyesen kijelentették, hogy Magyarországon az egyenes adókat emelni ez idő szerint nem lehet. (Igaz! ügy van! a szélső b loldalon. Mozgcis és ellenmondás a jobholdalon.)l$e védekezzenek ez ellen a t. képviselő urak, én megtalálom ennek okát és ez az, hogy önök ezt akkor mondták, akkor jelentették azt ki oly erélyesen, mikor arról volt szó, hogy nyugtassák meg lelkiismeretüket a miatt, hogy új fogyasztási adókat szavaztak raeg. Ha most szóban lennének az indirect adók, bátran ismételhetnék és bizonyára ismételnék is azt a mondást, hogy az egyenes adókat Magyarországon emelni nem lehet. [Derültség a szélső baloldalon, ügy van!) És ha rövid idő múlva, a mint ezt a t. pénzügyminister ur exposeja alkalmával kilátásba helyezte, lesz alkalma megint a háznak a fogj'asztási adókról beszélni, majd akkor Körösi Sándor t. képviselőtársam újból ki fogja jelenteni, hogy az egyenes adókat azonban emelni nem lehet

% (Élénk derültség, ügy van! a szélső baloldalon.) És ha sokan voltak, a kik általában tiltakoztak azon eszme ellen, hogy az egyenes adókat fokozzuk, még sokkal többen voltak azok, a kik egyenesen kiemelték, hogy az egyenes adók között pedig a földadóhoz nyúlni pláne szentségtörés volna. És csakugyan, ha szétnézünk az országban, ha nézzük, hogy mivel foglalkoznak ez országnak legkiválóbb íérfiai, gondolkozó emberei, komoly társulatai, mindenütt azt látjuk, hogy azon töprenkednek, miként lehessen Magyarországon a pusztuló földbirtokost megmenteni. Hiszen alig telik el nap, alig van vita, a midőn e teremben fel ne vettetnék az a komoly