Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-275

310 275. országos ülés uovcmber 30 1885. kérdés: hogyan lehetséges és mily módon megállítani azt a rohamos pusztul ást, a melynek hazánkban különösen a középbirtokos-osztály nekiindult. (Igaz! "ügy van! a szélső baloldalon.) ~Ésilj viszonyok közt a kormány megadja rá a választ. Azt mondj a : megtaláltam az orvosságot, emeltem 800,000 írttal a földadót És ha ezt nyíltan kimondaná, még akkor érteném. A legkegyetlenebb politika, ha azt nyíltan beismerik, ha egy kormánynak van bátorsága megmondani azt, hogy: tudom, kegyetlen dolgot kívánok tőletek, de hát ezt az ország érdeke követeli és másképen kormányozni nem tudok, akkor érteném. De a törvényjavaslatot nem ily alakban terjeszti elé a kormány és a pénzügyi bizottság többsége; és valóban ez az, a mi felháborodásra izgatja az embert. Miképen kezdő dik ez a törvényjavaslat? Mindjárt az első szakaszban fehatalmazást kér a pénzügyminister arra, hogy a földadót 29 millióról 26 millióra szállítsa le, tehát oly törvényjavaslattal lép látszólag az országgyűlés elé, mely a birtokosságra nézve kedvezményt foglal magában. Azután elhagyja ezt a tárgyat, átmegy másokra és azután következik az igazi lényege a törvényjavaslatnak, a hol azt mondja, igaz, hogy a másik részen 3 milliót levesz, de ennek fejében 6 milliót rak más részről. Kérdem tehát a t. minister urat és a t. előadó urat, kivel akarják elhitetni, hogy enyhítés foglaltatik abban, hogy az egyik intézkedés 3 milliót elvesz, de a másik helyette 6 milliót rak az adózók vállára. Minő alapja van azon földadó leszállításnak? Azt mondja az előadó ur a jelentésében, hogy :iz előny abban áll, hogy miután a községi pótadók az egyenes adók után vannak kivetve, kevesbittetvénazalap, annak arányában kevesbülni fognak a községi pótlékok. (Derültség a szélső halon.) Ha itt van t. ház, pl. egy száz tagú társaság, mely 50,000 frtot tartozik fizetni évenként, kérdem, minő különbséget fog tenni erre a társaságra nézve az, hogy ezen összeget 100,000 frt, vagy egy millió után kell-e fizetnie. Fődolog az, hogy azt az összeget meg kell fizetnie. Tehát merő fictió az egész. Csanády Sándor: Komédia! (Egy hang a szélső hátoldalon: Tragoedia! Derültség.) Helfy Ignácz: És nem csak e rovatnál van a fictio, de keresztül van vive rendszeresen az egész törvényjavaslaton. Mert ugy látszik, hogy az előadó ur szem előtt tartotta azt, a mit minapába a ministerelnök ur mondott, hogy t. i. ime választások küszöbén nyújt be adóemelési törvényjavaslatot; az előadó ur tehát gondoskodott magáról és társairól, hogy midőn az adóról beszélnek, legyen kéznél valami édesség, melylyel enyhíthesse azon benyomást, melyet ez a választókra tesz. A földadónál tehát nem azt fogja mondani, hogy emeltetett, hanem igy fog szólni; lássátok, minő nagy czélokat érhetünk el ezzel ;' kormánynyál; eddig 29 millió volt, most csak 26 millió lesz a földadó-alap. így pl. a házadónál szintén azzal kezdődik a törvényjavaslat, hogy mig ezelőtt a fentartási költségek fejében 15% vonatott le az adóalapból, ezután 20%-ot ütnek le, tehát az adózó, a ki ezt olvassa, ismét gratulál a kormánynak, hogy „derék dolog". Igen, de azután következik az, hogy az igy reducált összeg után sokkal több pót-adót fog fizetni, mint a mennyit fizetett eddig a nagyobb összeg után. A haraiadik osztályú kereseti adónál szintén ezen hypoerisissel kezdődik az intézkedés, hogy t. i. a 3—400 frt jövedelmű iparosok és kereskedők adója 10°/°-ban állapittatik meg, de azután következik egész zöme a kereseti adó alá vetett tömegnek, mely 35°/°-kal sújtatik. Őszinte s méltó eljárás-e ez egy kormányhoz, egy országgyűlési többséghez ? A mi az utóbbit, a kereseti adót illeti, mindnyájan tudjuk, hogy va

1 amennyi adónem közt ez a legsúlyosabb, mert legaránytalanabb. Nehéz ez osztályban az arányosságot egykönnyen eltalálni, de olyan nagy aránytalanság, mint nálunk e téren uralkodik, alig létezik bármely más országban. Vaunak egyes tagjai ez osztályoknak, statistice be van bizonyítva, kik ezen kereseti adó súlya alatt összeroskadnak, akárhány kisiparos és kereskedő van, ki azért volt kénytelen üzletét megszüntetni, mert nem volt képes ezt elviselni. Ezt nemcsak mi és a hírlapok mondják, hanem maga a t. minister ur is láthatja a zárszámadásokból. Hiszen ezen rovat, melynek terhét ő most fokozni akarja, az általa oly fényesnek ecsetelt 1882. évben félmilliónyi hátraesést tüntet fel. Fél millióval kevesebb jött be, mint a mennyit ő maga előirányzott, mindazon szigor daczára, melylyel az ő végrehajtói eljárnak. Nem bizonyítja-e ez azt, hogy az adóknak ezen nemét fokozni absolute nem lehet. (Vgy van! balfélől.) Első látszatra azt lehetne hinni, hogy legkevésbé súlyos és igazságtalan a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra vetett új abb jövedelmi adó. Mindenki azt hiszi, hogy ott, a hol sok pénzt kezelnek, a terheket lehet a végtelenségig vinni. Pedig ebben nagy tévedés van. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok nemcsak azért vannak, hogy pénzt gyűjtsenek, azoknak más czéljuk is van: csatornákat képeznek, melyekből táplálkozik az ipar és kereskedés. A t. minister ur dicsekedve említette fel azon gyárakat, melyek új'abb időben keletkeztek. Ne méltóztassék hinni, hogy ez egyedül és kizárólag ama kedvezmények eredménye — bár elismerem, hozzájárult ez is — de nem egyedül azon kedvezményeknek eredménye, melyekben a gyárak az új törvényben részesittetnek. Hanem igenis köszönhetik lételüket azon körülménynek, hogy ez idő szerint vannak nagy hitelintézetek, melyek ilyen nagy vállalatokat szívesen támogatnak. Midőn