Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-275

310 275. országos ülés uovcmber 30 1885. kérdés: hogyan lehetséges és mily módon meg­állítani azt a rohamos pusztul ást, a melynek hazánk­ban különösen a középbirtokos-osztály nekiindult. (Igaz! "ügy van! a szélső baloldalon.) ~Ésilj viszonyok közt a kormány megadja rá a választ. Azt mondj a : megtaláltam az orvosságot, emeltem 800,000 írttal a földadót És ha ezt nyíltan kimondaná, még akkor érteném. A legkegyetlenebb politika, ha azt nyíltan beismerik, ha egy kormánynak van bátorsága megmondani azt, hogy: tudom, kegyet­len dolgot kívánok tőletek, de hát ezt az ország érdeke követeli és másképen kormányozni nem tudok, akkor érteném. De a törvényjavaslatot nem ily alakban terjeszti elé a kormány és a pénz­ügyi bizottság többsége; és valóban ez az, a mi felháborodásra izgatja az embert. Miképen kezdő dik ez a törvényjavaslat? Mindjárt az első sza­kaszban fehatalmazást kér a pénzügyminister arra, hogy a földadót 29 millióról 26 millióra szállítsa le, tehát oly törvényjavaslattal lép látszólag az országgyűlés elé, mely a birtokosságra nézve kedvezményt foglal magában. Azután elhagyja ezt a tárgyat, átmegy másokra és azután követke­zik az igazi lényege a törvényjavaslatnak, a hol azt mondja, igaz, hogy a másik részen 3 milliót levesz, de ennek fejében 6 milliót rak más részről. Kérdem tehát a t. minister urat és a t. előadó urat, kivel akarják elhitetni, hogy enyhítés foglal­tatik abban, hogy az egyik intézkedés 3 milliót elvesz, de a másik helyette 6 milliót rak az adó­zók vállára. Minő alapja van azon földadó leszál­lításnak? Azt mondja az előadó ur a jelentésében, hogy :iz előny abban áll, hogy miután a községi pótadók az egyenes adók után vannak kivetve, kevesbittetvénazalap, annak arányában kevesbülni fognak a községi pótlékok. (Derültség a szélső halon.) Ha itt van t. ház, pl. egy száz tagú társa­ság, mely 50,000 frtot tartozik fizetni évenként, kérdem, minő különbséget fog tenni erre a társa­ságra nézve az, hogy ezen összeget 100,000 frt, vagy egy millió után kell-e fizetnie. Fődolog az, hogy azt az összeget meg kell fizetnie. Tehát merő fictió az egész. Csanády Sándor: Komédia! (Egy hang a szélső hátoldalon: Tragoedia! Derültség.) Helfy Ignácz: És nem csak e rovatnál van a fictio, de keresztül van vive rendszeresen az egész törvényjavaslaton. Mert ugy látszik, hogy az előadó ur szem előtt tartotta azt, a mit minapába a ministerelnök ur mondott, hogy t. i. ime válasz­tások küszöbén nyújt be adóemelési törvényjavas­latot; az előadó ur tehát gondoskodott magáról és társairól, hogy midőn az adóról beszélnek, legyen kéznél valami édesség, melylyel enyhíthesse azon benyomást, melyet ez a választókra tesz. A földadónál tehát nem azt fogja mondani, hogy emeltetett, hanem igy fog szólni; lássátok, minő nagy czélokat érhetünk el ezzel ;' kormány­nyál; eddig 29 millió volt, most csak 26 millió lesz a földadó-alap. így pl. a házadónál szintén azzal kezdődik a törvényjavaslat, hogy mig ezelőtt a fentartási költségek fejében 15% vonatott le az adóalapból, ezután 20%-ot ütnek le, tehát az adózó, a ki ezt olvassa, ismét gratulál a kormány­nak, hogy „derék dolog". Igen, de azután követ­kezik az, hogy az igy reducált összeg után sokkal több pót-adót fog fizetni, mint a mennyit fizetett eddig a nagyobb összeg után. A haraiadik osztályú kereseti adónál szintén ezen hypoerisissel kezdődik az intézkedés, hogy t. i. a 3—400 frt jövedelmű iparosok és keres­kedők adója 10°/°-ban állapittatik meg, de azután következik egész zöme a kereseti adó alá vetett tömegnek, mely 35°/°-kal sújtatik. Őszinte s méltó eljárás-e ez egy kormányhoz, egy országgyűlési többséghez ? A mi az utóbbit, a kereseti adót illeti, mindnyájan tudjuk, hogy va 1 amennyi adónem közt ez a legsúlyosabb, mert legaránytalanabb. Nehéz ez osztályban az arányosságot egykönnyen elta­lálni, de olyan nagy aránytalanság, mint nálunk e téren uralkodik, alig létezik bármely más ország­ban. Vaunak egyes tagjai ez osztályoknak, statis­tice be van bizonyítva, kik ezen kereseti adó súlya alatt összeroskadnak, akárhány kisiparos és ke­reskedő van, ki azért volt kénytelen üzletét meg­szüntetni, mert nem volt képes ezt elviselni. Ezt nemcsak mi és a hírlapok mondják, hanem maga a t. minister ur is láthatja a zárszámadásokból. Hi­szen ezen rovat, melynek terhét ő most fokozni akarja, az általa oly fényesnek ecsetelt 1882. év­ben félmilliónyi hátraesést tüntet fel. Fél millióval kevesebb jött be, mint a mennyit ő maga előirány­zott, mindazon szigor daczára, melylyel az ő végre­hajtói eljárnak. Nem bizonyítja-e ez azt, hogy az adóknak ezen nemét fokozni absolute nem lehet. (Vgy van! balfélől.) Első látszatra azt lehetne hinni, hogy leg­kevésbé súlyos és igazságtalan a nyilvános szám­adásra kötelezett vállalatokra vetett új abb jövedelmi adó. Mindenki azt hiszi, hogy ott, a hol sok pénzt kezelnek, a terheket lehet a végtelenségig vinni. Pedig ebben nagy tévedés van. A nyilvános szám­adásra kötelezett vállalatok nemcsak azért van­nak, hogy pénzt gyűjtsenek, azoknak más czéljuk is van: csatornákat képeznek, melyekből táplál­kozik az ipar és kereskedés. A t. minister ur dicsekedve említette fel azon gyárakat, melyek új'abb időben keletkeztek. Ne méltóztassék hinni, hogy ez egyedül és kizárólag ama kedvezmények eredménye — bár elismerem, hozzájárult ez is — de nem egyedül azon ked­vezményeknek eredménye, melyekben a gyárak az új törvényben részesittetnek. Hanem igenis köszön­hetik lételüket azon körülménynek, hogy ez idő szerint vannak nagy hitelintézetek, melyek ilyen nagy vállalatokat szívesen támogatnak. Midőn

Next

/
Thumbnails
Contents