Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-275

306 275, országos Hlés noYombflr 30. 188S. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszor és végszerkezetében elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! New.!) Méltóztassanak azok, kik e törvényjavaslatot elfogadják, felállani. (Megtörténik: Felkiáltások: Kisebbség! Ellenpróbát kérünk!) Méltóztassanak tehát azok felállani, kik a törvényjavaslatot nem fogadják el. (Megtörténik.) A többség a törvényj"avaslatot elfogadta sigy az alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a méltóságos főrendekhez fog áttétetni. Minthogy pedig a főrendi ház ma ülést tart, kérem a t. házat, hogy a jegyzőkönyv e pontját mindjárt hitelesíteni méltóztassék. Tibád Antal jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv ezen pontja hitelesítve van. Következik a napirend második tárgya, vagyis a pénzügyi bizottság 432. sz. a. jelentése, vagyis a földadó, a házadó, a tőkekamat- és járadékadó, valamint az általános jövedelmi pótadó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Ha a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni, akkor az általános vitát megnyitottnak jelentem ki. Az első szó az előadót illeti. Hegedüs Sándor előadó: T. képviselőház! A törvényjavaslat, melynek elfogadását a t. képviselőháznak a pénzügyi bizottság nevében van szerencsém ajánlani, az általános jövedelmi pótadónak fejlesztését, emelését tűzte ki czélul; nemcsak azért, hogy az egyenes adókból 3 milliónyi összeggel több bevételünk legyen, de egyszersmint azért is, hogy az adóteher arányosabb felosztása eszközöltessék. Mindkét czél a szükség, hogy ne mondjam kényszerűség által van parancsolva. Mert hogy államháztartásunkban az egyensúly helyreállítására törekedni és azt lehető rövid idő alatt elérni kell, azt, ugyhiszem, senki sem vonja kétségbe. De fájdalom, több évi tapasztalás és a jelenlegi helyzet is bizonyítja azt, hogy az állami szükségletek és fedezet közt még akkora a hiány, hogy a közvetlenül előttünk fekvő költségvetés tüzetes vizsgálata és előzetes megállapítása nélkül is mindenki tudja, hogy sem szükségleteinket ugy meg nem szoríthatjuk, sem fedezetünk a régi keretijén nem akkora, hogy egyáltalában habozni is kellene vagy lehetne a törvény javaslat azon czélja felett, hogy fedezetünket 3 millióval szaporítsuk. Helfy Ignácz tisztelt képviselő ur által a bizottsági javaslat ellen benyújtott különvéleménynek azon kifogása tehát, melyet különben markét izben előhozott a t, képviselő ur a házban is,hogy t. i. a jövő évi költségvetés megállapítása előtt a fedezetnek még ezen részéről sem lehet gondoskodni, csak a formai jogosultság látszatával brr; sőt ha az ellenkezőt, t. i. a fedezetnek más alapokból megteremthetőségét vagy nélkülözhetőségét be nem bizonyítja, nemcsak érdemében veszti el indokoltságát, de még formailag is, mert az államháztartás rendezése nemcsak a költségvetés készítésének pillanatában képez szükséget, de állandó feladat, melynek minél nagyobb mértékben, minél gyorsabban felelünk meg, ha kell időközben is. annál nagyobb könnyebbségére leszünk nemcsak pénzügyeinknek, de a köz- és magánhitelnek is. Mert az kétségtelen, hogy az államhitelre nyomasztólag hat a deficitnek nagy mértékben államadóssággal fedezése és ez úton a magánhitel is megérzi nemcsak az államhitel nyomását, de versenyét is. Minél korábban és minél nagyobb mértékben könnyítünk és emelünk tehát azon, annál szabadabb mozgást és emelkedettebb szinvonalat nyer ez. Igaz, hogy nem nagy deficitünk összegéhez képest a 3 milliónyi fedezetszaporítás, de midőn ez is oly terhet képez, mely a legnagyobb megtámadásnak minden bizonynyal ez alapon lesz kitéve, egyszersmind bir két jelentőséggel, mely indokolja pénzügyi szempontból is ez áldozatot. Az egyik az, hogy mégis hathatósan bizonyítja az ország azon komoly akaratát, hogy érzékeny áldozatok árán is megakadályozni akarja a fejlődő és napról napra termékenyebbé váló államháztartásban is a deficit növekedését, sőt annak jelentékeny csökkentését és ez úton megszüntetését kívánja előidézni, másik az, hogy már most létesiti az egyensúlyt a rendes kiadások és bevételek közt, ugy, hogy azután államháztartásunkban csak az adósságtörlesztés és beruházás szorulna hitel útján való fedezetre. Ennek jelentőségét, sőt jogosultságát is kétségbe vonja a különvélemény. Mert azt mondja, hogy a költségvetésben a rendes és rendkívülire felosztás csak önkényes, hogy az igazi czél a hiánynak az államháztartásban teljes megszüntetése. Az utóbbira nézve teljesen egyetértek vele. Az egész hiányt kell megszüntetni, mig ezt élnem érjük, addig soha sem fogom azt hirdetni és elösmerni, hogy államháztartásunk rendben van. De azt hiszem, Helfy t. képviselő ur is elösmeri azt, hogy. ha nem is 40 milliónak, mennyire a hiányt a törlesztési kölcsönnel együtt ő teszi, de 30— 3 l-nek, mennyi hiányt én látok, beszerzése, vagy a költségvetésből törlése egyszerre és azonnal nem lehetséges, így tehát ha mindent el nem érhetünk, helyes és szükséges, ha legalább azon irányban haladunk, mely e czélhoz vezet. És ha Helfy t. képviselő ur elégtelennek tartaná a tervezett adóemelést, vagy tudná a fedezet bővebb forrását felnyitni, akkor érteném kifogását és erről készségesen beszélnék vele, mert érdemes ez a kérdés megvitatásra; de a politikában általában és főleg a mi helyzetünkben a deficzit fedezésére nézve nem lehet felállítani azt az elvet, hogy ha az egészet nem vagyunk képesek fedezni, jelen