Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-275

275. országos Blés november 30. 1883. 307 tékeny részéről ne gondoskodjunk. És az itt tervezett fedezetnek jelentőségét emeli főleg a ezél, melyre a pénzügyminister kéri, t. i a rendes háztartásban az egyensúly helyreállítása. Mert abban már nem értek egyet a különvéleménynyel, hogy a rendes és rendkiviili kiadások közt különbség még pénzügyi teher és államhitel szempontjából is ne lenne. Mert az államháztartás egyszerű fentartása és a létező vagyonkezelés vagy intézmények állandó szükséglete egyfelől és másfelől az új intézmények felszerelése vagy építkezések, vasutak stb. egyszerre való létesítése közt mégis jelentékeny különbség van, ugy a megterheltetés, minta jövedelmezőség tekintetében és mig az államháztartás rendes keretén belül csak a fejlődés termékenyítő, közvetett hatásában van haszon, addig a beruházások csak vagyonátalakítást képeznek, még akkor is, midőn hitellel vannak fedezve. Ezt a külföld is elfogadja, ott is majdnem minden országban előfordul egy vagy más elnevezés alatt ez a felosztás, sőt rendezett pénzügyi viszonyok közt levő országokban a rendkívüli kiadásoknak hitellel fedezése is. E felosztás nem önkénytes tehát, mint Helfy képviselő ur mondja, hanem a dolog természetével és a külföld hasonló eljárásával is indokolható. Ha tehát elérjük a rendes háztartásban az egyensúly helyreállítását, nagy ezélt értünk el, melynek pénzügyeinkre és hitelünkre csak jótékony hatása lehet, mert egyfelől gátul fog szolgálni az egyensúly megrontásátóli félelem sok költekezésnek, mert a nehezen helyreállítható egyensúly tiltakozást fog képezni a kormány és közvélemény nagyobb költekezése minden bolygatási kísérlete ellen; másfelől az jelentékenyen emeli hitelünket. És épen azért nemcsak az ország pénzügyi érdeke követeli azt, hogy első sorban államháztartásunk rendes keretében álljon helyre az egyensúly, de hitelünk is, mely lényegesen fog erősbülni, mihelyt a külföld meggyőződik arról, hogy rendes háztartásunk minden szükségét magunk fedezzük. Minthogy a törvényjavaslat egyik czélja ez is, láthatja a t. képviselőház, mennyire indokolt az pénzügyi szempontból. De, mint volt szerencsém említeni, a törvényjavaslatnak nem csak fisealis czélja van. Arány oszbbá is akarja az tenni nemcsak az új teher felosztását, de részben a régit is. Es ezt két intézkedéssel és ezek következményével éri el. Az egyik az, hogy a földadóból, mint alapadóból, leüt 7 milliót és ezt is az általános jövedelmi pótadó utján kívánja behozni, az új 3 millióval együtt. Ezen utóbb említett második intézkedésnek az a nagy jelentősége van, hogy nem a teherrel sújtolt ingatlan és nem csak a hozadéki adókataster alapjára rója ki az említett régi 3 millió és az új 3 milliónyi terhet, hanem az összes adók tekintetbe vételével állítja elő, a betáblázott teher levonásával a pótadó alapját és igy megközelíti a tiszta jövedelem megadóztatásának ideális szempontját és a teherviselési képességgel kedvezőbb arányba hozza a terhet. Ha tehát e kétségtelenül kedvezőbb és arányosabb alapra nem csak az új 3 milliónyi teher rovatik ki, hanem a régiből is áthozatik 3 millió, ez által nem csak az új teher lesz arányosabban felosztva; de arányosabbá tétetik, bizonyos mértékben, a régi is. Nem azt teszi ez, hogy a föld vagy ház terhe általában véve, kisebb lesz, vagy arra újabb teher nem háromlik vagy hogy az iparos osztály ne fogná érezni az új terhet; ilyesmit elhitetni senki sem akar; hanem azt, hogy a teher elviselhetőbbé lesz mihelyt felosztása arányosabbá tétetik és különösen az adóssággal túlterheltre különös figyelem van fordítva. Pedig a törvényjavaslatban ez megvan. De a különvélemény t. irója ezzel sem ért egyet. Azt mondja: complicált adórendszerünknek egyes részleteit bolygatni veszedelmes és általános adóreformot követel, hogy a teherviselés arányossága eléressék. Ezt régi vágynak nevezi, melyet a pénzügyi bizottság is többször hangsúlyozott. Azt hiszem, hogy a különvélemény ezen állításaiban tévedés ie, túlzás is van. Túlzás az, hogy a jelen törvényjavaslattal elérhető arányosságot kicsinyli és e miatt adórendszerünk bolygatását veszedelemnek mondja. Mert azt kétségbe nem vonhatja Helfy képviselő ur sem, hogy a tehernek és összes adóknak tekintetbe vétele a teherviselést arányosabbá teszi és az új tehernek az egyeit adónemek közti felosztását arányosabban eszközli; minthogy pedig a javaslat a régi adókat egyebekben nem bolygatja, hogy itt a veszedelem miben állana, valóban nem értem. Másfelől a tévedés ott van, mintha mi most is az adóreform előtt állanánk; holott ennek egy jelentékeny részén már túl is vagyunk. Mert nem csak az adókezelés és pénzügyi biráskodás reformáltatott, de a földadó kataster, a házbéradó, a jövedelmi adó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatuk adója is. Ezek partialis reformok; de egymást kiegészítik és hogy Poroszországban, Ausztriában sem tesznek másképen; sőt hogy ez országokban is épen ilyen alapon halad a reform, az is köztudomású dolog. Mert az együttes egyszerre foganatba vett reform általános felforgatással járna; a fokozatos, kombinált javítás az élet és főleg a biztos alap nélkül nem élhető állami élet követelménye; mert ez a biztos jövedelmet experimentatiónak egy pillanatig sem áldozhatja fel és most még a theoria is letelt az összletes, egyszerre való adóreformról. Azt hiszem tehát, hogy általános adóreformra várni és ez alapún elutasítni e javaslat arányosításait, csakugyan helytelen lenne. Önmagukban kell azokat megítélni és ha helyesek: mint meggyőződésem szerint azok, akkor elfogadni. 39*