Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-257
u 257. országos ülés október 6 1883. lázadás el lesz nyomva, azonnal teljes elégtételt fog adni a lázadóknak, (Igaz! TJgij van! szélső balfelöl) vagyis törvényhozásilag fogja sanetionálni a zágrábi csőcselék gyalázatos tényét. (Ugy van! szélső balfelöl.) Következett az utolsó actus: a királyi biztosnak kinevezése. Kit szemeltek ki erre az állásra? Talán mert Magyarországról és a magyar állam területéről van szó, magyar állampolgárt? Nem. Megválasztottak egy császári - királyi osztrák tábornokot, kinek személye ellen senkinek, tehát nekem sem lehet kifogásom; sőt tudom, hogy ő egy jeles katona és finom műveltségíí ember: de utóvégre mégis csak osztrák császári-királyi tábornok. Azt mondják erre a kormány örökös védői, hogy épen abban rejlik a nagy politikai bölcsesség, megmutatni a horvátoknak, hogy ime, mennyire megváltoztak az idők, most már maga a császárikirályi osztrák tábornok tanítja respectre őket a magyar állam iránt. Ez sophismának igen jól van kigondolva, de komoly érvnek, azt hiszem, komoly ember ezt el nem fogadhatja. Ellenkezőleg, ha mi csakugyan Horvátországnak kívántuk volna és képesek lettünk volna megmutatni azt, hogy csakugyan a magyar állam az, a mely a magyar korona területén az ur, magyar állampolgárt kellett volna oda küldeni, hogy az hozza rendbe, hogy az előtt hajoljanak meg. Hiszen azt nem tagadták soha a horvát urak, hogy cs. k. generális előtt szívesen meghajolnak. Csodálkozom, hogy zeneszóval nem fogadták; (Ugy van! balfelöl) hiszen ők egyebet nem kívánnak, csak azt, hogy a magyarnak minden nyoma enyészszék el onnan, osztrák jöjjön akárhány. Merem állítani, hogy ha azon magyar feliratú eziroer helyett kitűzte volna valaki a kétfejű sast német felirattal, senkinek sem jutott volna eszébe Zágrábban az ellen tiltakozni. (Ugy van! a szélső balon.) így folyt le t. ház, ennek a drámának, vagyis helyesebben e tagikomoediának első felvonása. Ez az eljárás, a mit a t. kormány ebben az úgynevezett horvát ügyben követett. És ha ezen eljárással szemben a t. ministerelnök ur most már előáll egy határozati javaslattal, a melynek első pontja nem kivan egyebet ettől a háztól, mint azt, hogy ezen eljárást helyeslő tudomásul vegye,ez csak egyet bizonyít. Bizonyítja azt, hogy a ministerelnök azon reményben ringatja, magát, hogy a nyolcz esztendőn át rendszeresen elcsigázott nemzeti önérzet már oda érlelte a politikai erkölcsi állapotokat e hazában ; hogy annyira kiveszett már az önbizalom ezen nemzet kebeléből, (Igaz! balfelöl.) a mely nemzetet folytonosan meghátrálásra, meghuny ász kodásra nevelnek, (Igaz! Igaz! balfelöl) hogy immár eljött ideje annak, hogy avval is lehessen elébe lépni, Iio<ry saját meggyaláztatásáért köszönetet, bizalmat szavazzon a kormánynak. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) A nemzeti önérzet ellen intézett ezen merénylettel szemben, bátor leszek benyújtani egy határozati javaslatot, melynek első pontja azt indítványozza, hogy az országgyűlés a lehető legkeményebb rosszalását fejezze ki a kormánynak ezen eljárása felett. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérek most a t. ministerelnök ur által benyújtott határozati javaslatnak második részére. vagyis a czímerkérdés miként leendő elintézésére. En előre bocsátom mindenek előtt azt, hogy mély meggyőződésein szerint, akár benne van a törvényben, akár nincs, a czimerek miként leendő kitűzéséről szóló minden részlet, ez senki előtt közjogilag, bevett általános diplomatiai szokások szerint kérdés tárgyát nem képezheti. Megkérdezhetjük az egész külföldet, mindenki constatálni fogja azt, hogy az az állam, a mely saját területének bármely részében még annyival sem rendelkezhetik, hogy a maga saját jelvényét saját nyelvén való felirattal kitűzhesse, az az állam annak a területnek nem ura. (Ugy van! balfelöl.) Ez a jog, sőt az a kötelesség, hogy a jelvényt az állam nyelvén tűzze ki, természetszerűleg, önkényt foly ez a hozzá tartozandóság törvényé bői; ez az 1868: XXX. t.-czikkben is annyira világosan ki van mondva, hogy arra semmiféle törvénymagyarázat nem kell, ahhoz semmiféle törvénymagyarázat nem is fér. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ez az én meggyőződésem s alig hiszem, hogy akármely heidelbergi professorhoz fordulna is a ministerelnök ur, ennél más választ kapna. (Helyeslés és derü'tség a szélső balon.) Még kevésbbé képezheti ez kérdés tárgyát minálunk most a történtek után. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) En már bevezetoleg jeleztem, hogy vájjon okos dolog volt-e 15 évi mellőzés után ezen czímereket most kitűzni, vagy nem? Ez kérdés tárgyát képezhette akkor : de most már nem opportunitás kérdése, hanem kérdése az államnak, az államjognak, ugy mint az állam souverainitásának s ugy áll előttünk, mint Horvátországnak a magyar koronához való tartozändóságának kérdése. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ezen kérdésekben pedig transigálni nem le-» het. A czimerek kitűzettek, azoknak ott kell maradni, mig Horvátország a magyar koronához tartozik. (Igás! Ugy van! a szélső balon.) Midőn azon fehérlapos törvény meg lett hozva, nagy hazánkfia, ki távolról, de sokkal élesebb szemmel nézi a dolgokat, mint mi itt közelről, megírta akkor mindjárt, hogy azon fehérlapos törvény Horvátországnak a magyar koronához való tartozását pókhálószálra reducálja. És látjuk, hogy csakugyan igaz, hogy az csak pókhálószál. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.)
