Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-257

-i 257. országos fi] És most előáll kormányunk egy határozati javaslattal, melynek végeredménye az lenne, hogy most ezen vékony pókhálószál is ketté szakittassék. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Azt mondják, hogy a horvátok ezt rósz néven veszik azért, mert megsemmisíti azon jogukat, mely az ő nyelvüket teszi kizárólagos nyelvvé Horvátországban. Ámde ezen jogukat soha sem e házban, sem e házon kivül senki sem vonta kétségbe; de czímer-kérdés nem nyelv-kérdés. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbalon.) Azon néhány szót, mely e czímerekre van irva, csak mesterségesen lehet nyelvkérdéssé felfújni. (Igás! ügy van! a szélsőbalon.) Nyelvkérdés az, midőn egy nemzet valamely tartományát arra akarja kényszeríteni, hogy iskoláiban az ő nyelvét tanítsa, arra akarja kényszeríteni, hogy az administratió, például Horvátországban magyar nyelven folyjon, arra akarja kényszeríteni, hog-y mindenütt a hivatalokban magyar nyelv használtassék. De minderre senki sem akarja Horvátországot kényszeríteni; sőt még csak arra sem akarja senki kényszeríteni a horvátokat, hogy azon három magyar szót ott azokon a magyar adóhivatalokon kifüggesztett ezímereken el tudják olvasni. Azok nem beszélnek, csak ott ártatlankodnak azokon a ezímereken, de mégis annyit jelentenek, hogy képviselik a magyar államot, a magyar eszmét ott; erről tehát lemondani nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ezenkívül, t. ház! fontoljuk meg ezen eltávolításnak nem csak lehető, de valószínű, hogy ne mondjam lúztos következéseit — először is magában Horvátországban. Hiszen azok az urak, most már ugy gerálják magukat, mint triumphatorok, a kik idejöttek nekünk békepontokat dictálni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Kresztics ur máris niegizente, hogy addig nem látjuk Budapesten, mig Zágrábban magyar feliratú czímer lesz. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát én végtelenül sajnálom, de erre azt mondom, hogy más válasz nem lehet, mint sajnálattal bár, de Budapest le fog mondani a gyönyörről, hogy őt láthassa; hanem Magyarország nem fog lemondani arról, hogy Zágráb lássa a magyar állam jelvényeit magyar felirattal. (Helyeslés szélső bal felől.) És az a csőcselék, a melyet már most nem lehet olyan en bagatelle tractálni, mert hiszen ma már ugy áll a dolog, hogy azon csőcselék háta megett állottak nagyon komoly elemek; mit fog az a csőcselék mondnni? „Derék legények vagyunk mi, m'egleczkéztek ugyan ugy pro forma, néhány hétre ide küldtek egy kir. biztost, hanem azért mi mégis győztünk, kényszerítettük most a magyar nemzetet, hogy megadva magát, mintegy térdepelve ide jöjjön és hurczolja el a maga rongyát, melyet mi látni nem akarunk." (Élénk hlyeslés a szélsőbalon.) Ez lesz az eredmény, ez lesz a h mgulat KÉPVH. NAPLÓ. 1881-84. XHI. KÖTET. és október 6. 1883. 35 Horvátországban, ha azon határozati javaslat elfogadtatik. Es ne feledjük el azt sem, hogy Horvátország nem az egyedüli nem-magyar ajkú része Magyarországnak ; hogy vannak nálunk más részein is az országnak idegen ajkú nemzetiségek : hogy fog ezekre hatni a példa; kezeskedik-e a kormányelnök ur, hogy majd nem akad ezután szerb csőcselék, nem fog akadni oláh csőcselék, tót csőcselék stb. ? Méltóztassék elhinni, hogy mintsem ezen határozati javaslattal állott a ház elébe azért, hogy saját hibáiba belerántsa, mintegy bűnrészesévé tegye az országgyűlést is, sokkal bölcsebb dolog lett volna kieszközölni Bécsben a királyi biztos kiküldését, helyreállítani Zágrábban, Horvátországban a rendet, megfenyíteni a lázadókat és szóba nem hozni többé a czímereket; ez sokkal kevésbé megalázó lett volna a nemzetre, mint az, a mit most követel a kormányelnök ur, hogy maga a törvényhozás sanctionálja, mondja ki, hogy Magyarországnak nincs joga a magyar koronához tartozó területeken a magyar állam jelvényeit magyar nyelven is kitűzni. Ezt a politikát a t. kormányelnök ur hékiilé' kenységnek, engesztelékeny-égnek nevezi; engedelmet kérek, ezek nagyon czifra nevek arra, ezt magyarul tisztán úgy mondják: meghátrálás, meghunyászkodás, (Igaz! Igaz! a szélsőhalon) erre mi szavazatunkat nem adjuk és reménylem, a t. többség sem fogja adni. Ennek folytán az én határozati javaslatom 2-ik pontja azt indítványozza, hogy most már a karhatalommal kitűzött czímer tartassék ott fenn; ott pedig, a hol még nincs kitűzve a horvát-szlavón területen, ott hol közös hivatali helyiségek vannak, a ezímerek kettős felirattal tűzessenek ki. (ÉlénJc tetszés szélső bot felől) Ennyit a múltra és a jelen perezben való teendőkre vonatkozólag. Van határozati javaslatomnak egy harmadik pontja, a mely azzal foglalkozik, hogy mit kelljen a nemzetnek tenni az iránt, hogy a jövőre biztosítva legyen ilyen meglepetések, ilyen lázadások ellen ? Hiszen arra nézve t. ház, nem ámíthatja magát senki. A czímer-kérdés nem az, a mely indító oka volt a horvát lázadásnak; ez csak alkalmul szolgált, hogy az kitörjön, ez csak tünete azon veszedelmes kórnak, mely ott már hosszú évek óta létezik. Hiszen mekkora gyűlölet kell arra, hogy egy nemzet annyira magán kivül jöjjön csupán 3 — 4 magyar szúnak a láttára! Ez mutatja, hogy az a gyűlölet nem pereznyi, hanem nagyon rég óta összegyűlt baj. Ti djuk is, hogy ez a gyűlölet nem mai keletű, ikertestvére az a pánszlávizmusnak, azzal együtt született és azzal együtt fejlődik. Növelték önök azt a gyűlöletet akkor, a mikor gyarapították a muszka hatalmi sphaerának a terjedését (Ugy! van a szélsőbalon. Felkiáltások: Bosznia!) és tápot nyújtanak neki folytonosan a bosnyák oecupatióval, (Ugy vun! a szélsőbalon.) 4