Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-272

272 országos ülés november 27. 1883 291 az egyházi jelleget nélkülözi. Avagy mit látunk Francziaországban. Azt látjuk, hogy a polgári hatóság előtt a házasság megköttetik és miután megvan kötve, a felek elmennek, hová? a paphoz. Miért? Nemcsak áldásért, elmennek t. ház, valóságos copulátióért. És ez nem árt az államnak t. ház, mert az államnak szempontjából szintén szükséges, hasznos és előnyös, hogy ha a felek a házasságot szentnek és állandónak hiszik. Es azt is hiszem, hogy az egyház nagy és becses szolgálatot tett az államnak az által, hogy híveit e fölfogásban nevelte századokon keresztül. Ha az állam most előáll és törvényt hoz, melyben azt tanítja, hogy az elválás bízvást történhetik kölcsönös gyűlölet ezímén, akkor azt hiszem, hogy egyfelől az előadottak szerint nem az életszükségletnek felel meg, nem kiáltó szükségletnek, mely pedig minden törvény czélja; másfelől pedig polgárait oly felfogásra neveli, mely állam jól felfogott érdekeinek rósz szolgálatot tehet. Ezek azok, miket ezen szakasznál bátor voltam elmondani és melyeknél fogva azon nézeten vagyok, hogy ezen speciális törvény a maga czélját biztosabban eléri, hatályosabb lesz, de az állam magasabb ethikai czélja is inkább fog respecráitatni akkor, hogy ha e szakaszt szerény módosítványom értelmében méltóztatnak megváltoztat!). Bátor vagyok tehát a következő módosítványt beadni: „Az 56. §. egyszerűen kihagyatik. Esetleg, amennyiben az el nem fogadtatnék, a harmadik bekezdésben pótlólag hozzá adassék: „vagy ha már 15 év eltelt". (Helyeslés a széls'ő baloldalon, ellenmondás jőbbfelöl.) Duka Ferencz jegyző (olvassa az incze József által beadott módosítványt). Literáty Ödön előadó: T. ház! Az igaz ságügyi bizottság azon véleményben volt, hogy az oly házasság, a melynél a kölcsönös egyetértés megzavartatott, sem erkölcsi, sem társadalmi szempontból nem kívánatos, hogy fentartassék. (Helyeslés.) Minálunk, hazánkban, már a kölcsönös gyűlölség alapján való felbontása a házasságnak nem új intézmény, mint azt a t. előttem szólott képviselő ur is kifejtette. Ez már egy elfogadott indok arra nézve, hogy a házassági kötelék felbontása is eszközöltessék. Itt nem egy általánosan kötelező polgári házassággal állunk szemben, hogy azon indokok, melyeket az előttem szólott t. képviselő ur kifejtett, hogy az egyház áldásához folyamodnak a felek, itt alkalmazást találhatnának; ez keresztények és izraeliták közti házasságról szól, a hol egyházi áldás megadásáról már a dolog természetében rejlő indokoknál fogva sem lehet szó. (Ugy van!) Az tehát, hogy ezen 56. §-ban foglalt jogezím a felbontásra továbbra is fentartassék szükséges ésigy annak fentartására kérem a t. házat. A mi a másik momentumot illeti, hogy ne csak a minimum, hanem a maximum is megállapittassék, melyen tál engesztelhetlen gyűlölség ezímén már ne lehessen a házasság kötelékének a felbontását kérni, ezt az igazságügyi bizottság a javaslat tárgyalása alkalmával komoly megfontolás tárgyává tette; beható eszmecsere folyt a bizottság kebelében az iránt, hogy váljon elfogadható-e az, hogy ha valamely házasság húsz évig fennállott, ezen túl e czímen a házasság kötelékének felbontását kérni ne lehessen? A mint indokoltnak találta a bizottság, hogy a házasság kezdetén minden pillanatnyi fellobbanás ne fogadtathassák el engesztelhetetlen gyűlölség indokául, hogy arra, hogy felbontathassák a házassági kötelék, kellő idő adassék, hogy az megérlelődvén, kölcsönös és valóban engesztelhetetlen termesze tűvé váljék és igy szükségesnek látta a bizottság, hogy legalább két év határoztassák meg mint olyan idő, mely alatt e ezímén a házasság kötelékének felbontását kérni lehessen, ép ugy nem tartotta a bizottság még tovább menni szükségesnek. Mert t. ház, azt megállapítani csakugyan nem lehet, hogy a házasfelek közt a kölcsönös egyetértés mikor zavartatik meg, 19 — 20 év múlva nem meriilnek-e fel oly momentumok;, melyek a házasfelek egyetértését megzavarják, sőt a viszonyok közrehatása miatt az engesztelhetlen természetűvé válik (Ugy van!) és miután ezt megállapítani nem lehet, miután erkölcsi és társadalmi tekintetből meg nem engedhető az, hogy ily házasságotUs par forcí fentartani kelljen: (Igaz'.) a bizottság nem állapította meg a maximális időtartamot, hanem elégségesnek tartotta a minimalis időtartam iránti intézkedést. Ezen indokoknál fogva én szükségesnek tartom az 56. §. fentartását, mint a mely a mai viszonyoknak megfelel és mert azon czélzatot előmozdítja, melyet a törvény a házassági kötél ék felbontásának megnehezítése körül elérni kivan, és azért kérem a házat, méltóztassék ezen szakaszt változatlanul elfogadni. (Helyeslések.) Göndöcs Benedek: T. ház ! Én a Kovács Albert t. képviselő ur módosítványát helyesnek, jónak, tökéletesnek és szükségesnek találom. Megvallom t. ház, magam is foglalkoztam és foglalkozom házasfelek kibékítésével s azt is jelenthetem egész őszintén, hogy különös szerencsém volt e tekintetben, mert nagyon, de nagyon sokszor kibékültek a felek. De midőn egymás iránt állítólagos engesztelhetlen gyűlölet ezímén kérték a felek a házasság felbontását, ezekkel szemben őszintén kell megvallani, nehéz a békéltetőnek szerepe. Mert azok előtt, kik ma már a házasságot kezdik e czímen feloldani, a ház isság már többé nem szentség s ez főleg az uri osztály körében tapasztalható. Méltóztassanak megnézni az elválási pereket, valósággal azt lehet mondani, hogyazinmora37*