Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-272
2Q2 272. országos ülés nőve her 27. 1883. litás korszaka köszöntött be és nemcsak azoknál, kik az uri osztályhoz tartoznak, használtatik ezen szó: „engesztelhetetlen gyűlölség", hanem ma már felhasználják azon szegény, jólelkű emberek is, a kik azt mástól, mint az ügyvédektől, nem tanulhatták. Ily körülmények közt t. ház, én a t. ház figyelmét felhívom az izraeliták és keresztények közti házasságnál egy különös és speciális esetre. A többi keresztények, a kik házasságot kötnek és elválni akarnak, köteleztetnek a lelkésznél megjelenni és egyszersmind előadni mindazon hiányokat és hibákat, melyek mindkét félnél megvannak. A lelkész igyekszik tehetsége, belátása, jó lelke, szive szerint azokat eloszlatni és a feleket kibékíteni. De most azt kérdem, hogy az izraeliták és keresztények között kötött házastársak melyik lelkészhez fognak menni, azt hiszem, egyikhez sem, mert akármelyikhez mennének, azok azt fogják mondani, én nem ismerem ezt a házasságot, én itt békítő nem akarok lenni, tessék a törvényhozó testülethez, az alispánhoz, szolgabíróhoz, polgármesterhez menni, békítse az ki, én nem adtam össze őket, én nem ismerem ezt a házasságot. Méltóztassék elhinni, igy lesz. Ilyen körülmények között nagyon üdvözlöm Kovács Albert t. képviselőtársam azon óhajtását, hogy az engesztelhetlen gyűlölség az indokok közül hagyassák ki. Hiszen ha azok, a kik ki fogják békíteni, t. i. a szolgabíró, alispán, polgármester az engeszteihetlen gyűlölség okát felismerik, ha látják, hogy az valósággal megvan, sőt érteni fogják, hogy miért van meg az engesztelhetlen gyűlölség, bizonyosan nem fogják ellenezni az elválást; míg a lelkész által nem fognak kibékittetni, sem katholikus, sem protestáns, sem izraelita lelkész által. Ennélfogva, ha már a törvényhozó testület e házasságot létrehozza, ne méltóztassék megengedni, hogy mentül könnyebben elválhassanak, hanem törekedjünk az elválást minél inkább megnehezíteni. Vájjon ha az illető házasfelek csakugyan engesztelhetlen gyűlölséggel fognak viseltetni egymás iránt, ha az illető hatóság, ha azok, kik a kibékítésre vannak hivatva, ha a szolgabíró, az alispán, a polgármester látni fogja, hogy a gyűlölség ebből és éhből ered és való, akkor nem fogják-e eszközölni az elválást? Ilyen körülmények között azért, hogy azok, kik ilyen házasságban lesznek, ne oly könnyen válhassanak el és igy ne profanáihassák a most szentesített törvényt, kérem a t. házat, hogy méltóztassék Kovács Albert képviselőtársam módosítványát elfogadni. Polónyi Géza: T. ház! A mi felszólalásra késztet, az a közvetlenül előttem szólott t. képviselő urnak az ügyvédi karra tett azon megjegyzése, hogy a felek az engesztelhetlen gyűlölség indokot az ügyvédektől tanulják. Nem lehet czélom és szándékom az osztályok vagy status ellen gyűlölségre izgatni, de midőn azon társadalomban élünk, a hol az ilyen támadások még hitelre is találhatnak, kötelességemnek tartom ezen insinuatiót visszautasítani. Az ügyvédi kar nem ugy fogja fel hivatását, hogy házasságot bontó akadályokat teremtsen, az ügyvéd a törvény értelmében működik, nem ugy, mint a papok, a kikre nézve a t. képviselő ur épen most kimondta, hogy a kibékítést maguktól visszautasítják és az alispánhoz és más közegekhez utasítják. Egyébiránt Göndöcs képviselő ur panaszkodik az erkölcsök lazaságáról, hogy a válóperek szaporodnak és az engesztelhetlen gyűlölségre történik hivatkozás. Az én praxisom, tudomásom és a statistika szerint más perek is szaporodnak, nevezetesen a gyermek születése törvénytelenségeit kimondó perek, szaporodnak az apasági perek; s ha keresem t. képviselőház, a perben szereplő alpereseket, használni akarok a t. képviselő ur státusának, ha azt fel nem említem. (Derültség.) Ezek előre bocsátása után t. ház, én Incze t. képviselőtársam indítványára szándékozom egy pár rövid megjegyzést tenni. Elismerem, hogy beható tanulmány alapján, nemes hévvel, erős meggyőződéssel mondta el t. képviselőtársam azt, a mit elmondott. Indítványának azonban egy dolog áll útjáhan: a gyakorlati élettel nem barátkoztatható Össze. Kevezetesen t. képviselőtársam azt óhajtja, hogy a 15 év óta fennálló házasság felbontható ne legyen. A gyakorlati életben számtalan olyan eset merül fel, hogy a házasfelek 15—20, sőt tudok esetet, hogy 32 éven tűi tényleg nem élnek együtt, de a házassági kötelék felbontását azért nem kívánják, csak később jutnak oly körülmények közé, hogy az egyik vagy másik óhajtja a felbontást. No már most ezen specificus esetekre mindmegannyi külön törvényeket kellene alkotnunk. De különben is t. képviselőház, azon esetek, midőn a felek ily hosszú idő óta együtt vannak s akkor kerül bontásra a dolog, szerencsére oly ritkák, hogy ezekért külön törvényhozási intézkedést én egyáltalán szükségesnek nem tartanék. Hozzájárulva tehát az előadó ur által előterjesztett indokoláshoz, én a szakaszt, ugy a mint a bizottság szövegezte, megszavazom. (Helyeslés.) GöndÖCS Benedek: Személyes kérdésben vagyok bátor a t. ház türelmét és szíves figyelmét rövid időre igénybe venni. Előttem szólott képviselő ur az ügyvédi kar nevében szólalt fel; sajnálom, hogy ezt tette; erre szükség nem volt, mert én nem neveztem meg az ügyvédi kart, én csak arra hivatkoztam, hogy vannak köztük olyanok és nem hiszem, hogy ezt megczáfolhatná. Én az ügyvédi kar iránt egész tisztelettel viseltetem és meghajlok azok előtt, kik az igazság előtt védik a szegény ember ügyét. De t. képviselőtársam engedje meg, hogy