Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-272
272. országos ülés november 27. 1883. 283 különösen a t. ház becses figyelmébe ajánlani, midőn kijelenteném, hogy részemről nem járulhatok a szakasz elfogadásához, hanem pártolom Madarász József t. képviselőtársam m6áosítvknjkt(Helyeslés a szélső balon.) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Midőn a jelen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a gyermekek nevelése iránti intézkedés szóba jött, oly ellenkező nézeteket hallottunk ezen ügyre nézve kifejeztetni, hogy én határozott nézetemnek kifejezést adni most már szükségesnek vélem. (Halljuk!) Az én meggyőződésem az, hogy a gyermekek nevelése felett határozni a szüléknek jogköréhez tartozik, még pedig a nevelésnek minden ága felett, akár vonatkozzék a politikai, akár a szellemi, akár a pragmatikai nevelésre. Hogy a nevelés jogköréhez tartozik a vallás-erkölcsi nevelés is, ezt, azt hiszem, senki kétségbe nem vonhatja. A szülőknek ez a joga gyökerezik a szülék és gyermekek közti viszonyban; ezt a viszonyt nem teremti az állam törvény által, hanem ez magában a természetben gyökerezik. Másrészről t. ház, én nem vonom kétségbe és nem vonhatom kétségbe, hogy az államnak jogában áíl a szülőknek jogkörét a gyermekek irányányában, tekintettel az államnak feladatára, szabályozni, korlátozni ngy a közérdekek, mint a gyermekek érdekei szempontjából. Senkisem fogja tagadni, hogy például a törvény a szülők fenyítő hatalmának túlkapásait korlátozhatja és a visszaélések ellen a gyermekeket megvédheti ott, a hol a szükség, a közérdek s az állam érdeke követeli. A szülők jogai tehát bizonyos szempontból korlátolhatok ott, hol az feltétlenül szükséges és ezt törvényhozásunk a vallási nevelésre nézve az 1791:26. törvényczikkben bizonyítja, midőn kimondja, hogy ha az apa kaiholikus, minden gyermekének katholikusnak kell lennie, hogy ha pedig az apa evangélikus vallású, akkor a fiúk az ő vallását követhetik, sequí possint, a leánygyermekek pedig anyjuk vallását kötelesek követni, sequi debent. Ezen szavakból: „sequi possint", minthogy ezen kifejezés nem szorosan imperativ, fejlődött a reversalisok praxisa és ezen praxisból támadtak azon országgyűlési gravamenek, melyek az 1832—36. és 1843—44. országgyűléseket annyira foglalkoztatták. Az 1844-iki országgyűlés alatt ily értelmű kir. leirat érkezeti,^ a milyen intézkedést a jelen szakasz tartalmaz. 0 Felsége felhívta a rendeket, hogy oly törvényt hozaanak és állapítsanak meg, mely a szülők elhatározásától teszi függővé gyermekük vallását. És ámbár ezen elv igazságosságát sokan a legszabadelvííbb tagjai közül az országgyűlésnek elismerték — hivatkozom b. Eötvös Józsefnek és Széchenyi István grófnak ez alkalommal a főrendek tábláján elmondott beszédeikre — a gyermekek vallásának kérdése még sem oldatott meg ez értelemben, leginkább azért nem, mert — a mint ott világosan kimondatott — attól tartottak, hogy a katholikus egyház, a clérus befolyása ezen szabadságot oly irányba terelhetné, mely az evangélikus vallásúakra nézve hátrányos, ezen hitfeiekezefc vallási álladékára, egyházára káros befolyású lenne. Ezen utóbbi indokok birták a törvényhozást arra, hogy határozott törvényt alkosson. T. ház! Ott, hol az egyház befolyása nem érvényesülhet, ott, a hol — mint a polgári házasságnál — az illető vallásának papjához nem is megy, dimissiót tőle nem is kér, ott tehát, hol ennek semmi befolyása nincs, ott ezen nehézség, ezen aggály véleményem szerint megszűnt. A törvény világosan meghatározza a bevett keresztény vallásúakra nézve, hogy a fiu az apa, a leány az anya vallását kövesse, a törvény megállapította a bevett vallású keresztényekre nézve ezeket; ha a polgári házasságra a keresztény és nem keresztény között kötött házasságra más elvet állít fel, ebből a keresztények közt való házasságra következtetést vonni, ezt praecedensnek tekinteni, felfogásom szerint nem lehet. (Helyeslés jóbbfelől. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Megmondom, miért nem lehet. Nem lehet azért, mert eltekintve a praecedenstől, ha az elv a törvényhozásban egyszer ki van mondva, az addig fennáll az egyházi házasságokra nézve, különbözőleg a polgáritól, mig a törvényhozás máskép nem intézkedik. -^ A magyar törvényhozás pedig, ugy hiszem, tekintve azon okokat, melyek felmerültek akkor, mikor ezen törvény hozatott, másként intézkedni nem fog. Azt mondom tehát, hogy a logikának követelménye, hogy ha egyszer megengedtetik a szabad egyezkedés a keresztény és nem keresztény közt, meg kell engedni és alkalmazni kell a keresztény bevett vallásúak közt is, nem lehet; ez a következtetés azért nem áll, mert csak ott lehet logikai következtetést vonni, precedenst fölállítani valamely törvényhozási intézkedésre nézve, hol a viszonyok azonosak, hol lényeges különbségek fenn nem forognak. Itt azonban lényeges különbség forog fenn. Én mindenki vallásos meggyőződése iránt tisztelettel viseltetem, mindenki lelkiismereti szabadságát tiszteletben tartom. De méltóztassanak megengedni, hogy reámutassak azon különbségre, mely a keresztény bevett vallások tagjai és keresztény és nem keresztény közt létezik. A bevett keresztény vallások tagjai mindnyájan különbség nélkül egy általános, azonos hasison állanak: a keresztény vallás hasisán; azon vallás hasisán, mely az ó szövetségben megállapított vallásból keletkezvén, attól abban különbözik, hogy az 36*
