Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-271

272 271. országos ülés november 26. 18S3. hogy oly személyekről van szó.kik egymással házasságban élnek. Indítványozom tehát, hogy a 36. §. első bekezdésének második sora végén a „házasságban élnek" elé tétessék „egymással". E szerint az utolsó mondat igy hangzanék: „ egymással házasságban élnek." (Helyeslés.) Duka Ferencz jegyző (olvassa Györfy PetM módosítványát). Literáty Ödön előadó: Részemről hozzájárulok a módosítványhoz, mint a mely szabatosabban fejezi ki, a mit a javaslat is kifejezni akar. Elnök: Következik a szavazás. Maga a 36. §. szövege nem támadtatott meg, e szerinl kijelenthetem, hogy az elfogadtatott. Á kérdés csakis az, hogy elfogadtatik-e Győrfy Pető képviselő ur módosítványa ? Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatik. Tibád Antal jegyző (olvassa a 37. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 38. §-t). Göndöcs Benedek: (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! (Halljuk!) Egész őszinteséggel bevallom, hogy ezen törvényjavaslat általános tárgyalása alkalmával oda nyilatkoztam, hogy én azt egész általánosságban el nem fogadhatom. Ez alkalommal tehát nem is kellene felszólalnom, midőn a törvényjavaslatnak részletes tárgyalása foly. De engedje meg a t. ház, hogy a gyermekek neveltetésének legszentebb ügye végett felszólalhassak. (Halljuk!) Egy éve körülbelül, hogy itt a képviselőházban felszólaltam a végből, hogy az isten és természet törvénye szerint a szülőket illeti meg elhatározni, hogy melyik vallásban neveljék a vegyes házasságoknál gyermekeiket; de akkor ez megtagadtatott. Engem nem vallási viszketegség vezet, mintha egyiknek vagy másiknak kedvezni akarnék, hanem a szülők legszentebb jogának tartom meghatározni gyermekeik vallását és természetellenes volna azt kívánni a szülőktől, hogy azon vallásban nevelje gyermekeit, a melyet nem becsül, nem tisztel. Azonban sokaknak eszébe jutott a 40-es évek szomorú korszaka, a midőn a vegyes házasságoknál reversalis követeltetett és ezen eszmét ugy összezavarták akkor, hogy tisztába nem jöhettek, mert a 40-es években, a ki írásbeli reversálist nem adott arról, hogy mindkét nemű gyermekét a katholikus vallásban nevelteti, nem eskettették meg és igy a házasság nem jöhetett létre. Ma, t. képviselőház, őszintén szólok, (Zaj) csak felvilágosításul akarok szólni, azért egy kis türelmet kérek,(Halljuk! Halljuk!) méltóztassanak aztán megczáfolni, édesörömest elfogadom azt. (Halljuk!) Manap azonban, t. ház, ez nagyon változott, mert ha például a katholikus pap kéri, hogy mindkét nemtí gyermekek a katholikus vallásban neveltessenek, különben nem áldja meg a feleket, ha a felek nem hajlandók erre, elmennek a református lelkészhez, megáldja az őket. A reversalis korszaka ma már lejárt, minden vallásfelekezetbe!! ott kötheti meg, a mely egyházban akarja. Ezt akkor nem fogta fel a t. ministerelnök ur, sem a vallásszabadság nemes harczosa, Irányi Dániel t. ké pviselőtársam.Mindketten oda nyilatkoztak, miért nem kértem a> szülők beleegyezését a házasság után, azt természetesnek, igazságosnak, jogosnak találták és megadandónak véleményezték volna, de nem a házasság előtt, mert a házasság előtt mindenkor lehetne a lelkésznek pressiót gyakorolni a végből, hogy add át az egyházamnak a gyermek nevelését, különben nem adom áldásomat. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Megvallom őszintén, hogy ha talán Győrffy Géza képviselőtársam jóslatára hallgatnék, ma e javaslatot el kellene fogadnom, a mennyiben ő mondhatná, hogy mennyire örvend most Göndöcs képviselőtársam, hogy ime egy év nem telt el és az ő igaz eszméje győzött, miután ma már az igazságügyi bizottság kimondja, hogy a polgári házasságból született gyermekek vallása iránt a szülők megegyezése határoz. És mi az oka mégis, hogy azt, a mit a keresztény vegyes házasságoknál akkor kértem a t. képviselőháztól, hogy azt elfogadni méltóztassék, azt ma nem pártolom? Mi az oka, hogy a másikat se pártolom, hogy t. i. a fiu az apa, a leány az anya vallását kövesse ? (Halljuk! Halljuk !) Indokolni fogom t. képviselőház, mert megvalloia őszintén, szivem, lelkem egész őszinte meggyőződése szerint szólok; lehetséges, hogy vannak, a kik jót akarnak, de bennem azon eszme, azon gondolat, hogy én mindenkinél jobbat akarok, megvan (Derültség) és igy ne méltóztassanak nekem bűnül tulajdonítani, hogy őszinte meggyőződésemet követve, fogok szólani. (Halljuk!) Azt, hogy az izraeliták és keresztények közti házasságból születendő gyermekek vallása iránt a szülők határozzanak, megvallom, mint magyar és keresztény ember, nagyon, de nagyon félek attól, hogy nemzetem és a keresztény vallásnak magasztos eszméje által vezérelt emberiség, melynek folytonosan az emelkedés a czélja, nem fog előre haladni, hanem sülyedni fog és megtörténhetik, hogy a keresztény szülőktől és a magyarból zsidó lesz. (Derültség.) Engedjenek meg, nem bánom, ha megköveznek is, (Nagy derültség) de ez nekem nem ízlik, nem tetszik, ezt én nem óhajtom és nem is járulok hozzá. (Mozgás.) De midőn ehhez nem járulokt. képviselőház, engedjék meg nekem, hogy a másikhoz se járuljak, t. i. hogy, a mint az eredeti szövegben volt, a fiu kövesse az apa, a leány az anya vallását. Ez uraim oly lehetetlenség, melynél nagyobbat a világon kívánni nem lehet. Ez a legnagyobb egyenlőtlenség uraim, a tiszta erkölcs, melyet az egyik tanul, a másik által kigúnyoltatik s igy nem lesz sem testvéri szeretet, sem haladás, hanem viszszaesés.