Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-270

2?0. wnágos Ués november 24. 1883. * 349 cselekvés idejének, az elvnek alkalmazását a viszonyokhoz alkalmazni, minden törvényhozási kezdeményezésnek első feladata. Szabadjon itt egy hasonlattal élni. A sík tengeren a kormányos a delejtíí, iránytű nélkül nem lehet. Neki, ha czélt akar érni, az iránytűt kell követnie. De ha ő csak erre ügyel, ha a zátonyokat, szirteket, hydrographicus viszonyokat tekintetbe nem veszi, akkor iránya helyessége mellett is általában véve czélt érni nem fog s igen könnyen hajótörést szenved. (Helyeslés.) így van t. ház, a törvényhozás működésével is. A régibb és újabb történetnek számos adatát hozhatnám fel, a hol az elvileg talán helyeseknek ismert intézkedések épen ezen igazság félreértése miatt czélt nem értek. Ha példára akarunk utalni, itt van—intentióra nézve bizonyosan a legtisztább szándékkal volt fejedelem —itt van

II. József példája. Nem szólok én Magyarországról, a hol alkotmányos intézmények szempontjából birálat alá vehető működése. De tekintsük az örökös tartományokat, hány intézkedése, hány törvény szűnt meg azért, mert a viszonyoknak kellő megfontolása nélkül léptette életbe. És ha hazai példára akarom irányozni a t. ház figyelmét: ott van az uzsora-törvény. Ki volt mondva az elv, ki volt mondva, hogy az uzsoratörvény megszűnik és mit értünk el, mit tapasztaltunk mi rövid idő alatt? Hogy néhány esztendő múlva 1875-ben kellett módosítani és tavaly kellett büntetőtörvényt hozni, a háznak úgyszólván majdnem általános egyetértésével, a háznak unszolására, kívánságára a sürgős szükség követeimé nyére. Ha tehát valaki az elvet és irányt is helyesnek elismeri, de figyelemmel a fenforgó körülményekre és viszonyokra lévén, nem vállalkozik arra, hogy tüstént és rögtön intézkedjék, hanem ismétlem, megfontolja a teendőket, akkor azt hiszem, hibát nem követ el, hanem azon kötelességét, a mely őt állásánál fogva megilleti. (Helyeslés johbfelöl.) A mi az ellenvetéseket illeti, azokra részben már mások feleltek. így azon ellenvetésekre, mintha én a kötelességek összeütközését azon esetekre nézve állítottam volna fel, a hol az állam az egyház férfiainak közreműködését nem követeli, azt el nem fogadhatom. Ott állítottam és azon esetre nézve állítottam fel; a hol az állam a vallás elvével ellenkező közreműködést kívánja és követeli az egyháziaktól, a mint azt már a nrinisterelnök ur megérintette. De elő fog állani a collisio, ugy mondják, ezen törvény következtében az anyakönyvek vezetésénél. Részben erre megfelelt ma is a t. előadó ur. Meg van módja annak, hogy az anyakönyvvezető, anélkül, hogy collísióba kerüljön az egyház iránti elveivel, eleget tehessen a polgári törvénynek. Meg van módja az által, KÉVH. NAPLŐ. 1881—84. XIII. KÖTET. hogy az állami elismerést iktatja be és ez által eleget fog tenni a polgári törvénynek és egyszersmind meg nem sérti azt, a mit egyházi állása tőle megkövetel. Egyáltalán az anyakönyvek vezetése nem tisztán csak egyházi, hanem egyszersmind polgári functió is. Midőn az egyházak abban eljárnak, kettős kötelességet teljesítenek és Magyarországon tudtommal legalább keresztény egyház nem volt, a mely az államnak azon jogát kétségbe vette volna. Megvannak az állami törvények az iránt. Nem hivatkozom számos resolutióra, mely ez ügyben keletkezett, megvan az 1827-iki törvény, mely az anyakönyvnek két példányban való vezetését rendeli, megvannak a törvények a nyelv iránt, melyeket a keresztény egyházak mindenkor respeetáltak. Azon észrevételt, hogy könnyebb lett volna egy generális, egy általános törvényt hozni, mint ezen speciális javaslatot beterjeszteni, részemről el nem fogadhatom. Nem vitatkozom a czélszertíség fölött, a fölött, hogy mi czéiszerű, generális, általános törvényeket hozni, vagy speciális törvények által segíteni a bajon? Én az utóbbi mellett vagyok. Nem vitatom, de hogy könnyebb volna, azt el nem fogadhatom Már ezen törvényjavaslatnál is ellenkező felfogásokkal kell megküzdeni, melyek az általános törvényjavaslatnál bizonyára nem maradtak volna el. Hogy új törvénynyel szaporítsuk, új házassági jogot hozzunk, ez bizonyos tekintetben áll, de más tekintetben talán nem, mert e:íen törvényjavaslat nem foglal magában egészen új elveket és intézkedéseket; a törvénynek anyagi jogrésze a József-féle intézkedéseknek és szabályrendeleteknek elfogadása bizonyos módosításokkal, melyek a dolog természetéből következnek és folynak. Én nem tartozom azon theoria követői közé, kik a codificatiót a nemzetekre nézve károsnak tartják, sőt ellenkezőleg, én a codificatio határozott hívei közé tartozom s azt hiszem, hogy az az állami életnek követelménye, de másrészről ismét nem fogadhatom el azt, hogy ott, a hol törvény nem codificáltatott, hogy ott, hol idegen jogforrásokat is alkalmaznak, polgári jogok sértetnek, azok mintegy megcsorbittatnak. Közösen ismert dolog, hogy a német közös polgári törvény ott, hol külön törvénykönyv még nincs, a források közt a canonjogot is felemlíti anélkül, hogy azt valaki jogsértésnek vagy az állam feladata félreismerésének tekintette volna. A mi közjogi felfogásunk a szentszékekről mindig az volt, hogy azok hazai bíróságoknak is tekintettek és igy az ő ügykörük iránt történtek intézkedések; soha kétségbe nem vették azt, sőt még a nyelvre nézve is több törvény van, mely ügyvitelüket szabályozta és meghatározta. (Helyeslés.) 32