Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-270

550 370 MBíágos ülés noTfmber 24 1888. A codincatio tehát szükséges és czélszertí, J de semmi esetre nem oly feltétlen postulatum, hogy addig, mig az sikerrel nem történhetik, az oly mó­don eszközöltessék, mely a polgárok összességé­nek jogkövetelményével és érdekeivel ellentétben állana. Hogy mig a külföldön a polgári házasság általánosítása felé történt haladás, nálunk az ellen­kező irányban ment véghez, azaz a felekezeti jo­gok mindinkább előtérbe léptek, ez tagadhatlan. Hogy ebből különféle inconvenientiák eredtek, ezt kétségbe nem veszem; hanem azt mondani, hogy ha fenforognak ezen inconvenientiák is — egyes esetekben — azok sem a felekezetek egymás iránti viszonyát, sem az állam és egyház közötti viszonyt, sem a belbékét nem zavarják, csak azt constatáltam, hogy nagyobb bajok tágasb körben ebből nem eredtek, a nélkül, hogy én ezzel a jö­vőre nézve valami jóslatot akartam volna tenni; mert hogy az ilyen inconvenientiák másféle általános kötelező jog mellett is beállhatnak, azt a házasság vallási természeténél fogva könnyen mindenki előre láthatja. Történik ez más téren, történt még a cauon­jog terén, a hol t. i. az a kérdést, hogy ki van-e hirdetve, vagy nincs kihirdetve, a tridenti zsinat határozata a centuria casuum czímíí munkában, a múlt században Tapolcsányi szép könyvben megmagyarázni és tisztázni igyekezett. A mi a házasélet lazaságát illeti, abban töké­letesen egyetértek a Józsefváros t. képviselő­jével, fájdalmas tünemény, de annak egyedüli oka nem a törvényekben, hanem egészen más, mélyeb­ben fekvő okokban rejlik. E tünemény nemcsak a vegyes házasságoknál, hanem a tiszta — értem a vallásra nézve tiszta — házasságoknál is mutat­kozik, mert itt is szaporodnak az elválási esetek évrőlévre, ez, mondom, nem a törvényhozási in­tézkedésekben, melyek azonosak maradtak a múlt­ban ugy, mint most, hanem más okban, talán a törvénynek nem helyes magyarázatában, talán más társadalmi' bajokban rejlenek. Régi példa­beszéd az, hogy Quid valent leges sine moribus. Hogy ezen bajokon nemcsak a törvényhozás, ha­nem más úton is segíteni kell, ezt igenis érzem és érzi mindenki. Áttérek már most a t. képviselő ur által emlí­tett két tárgyra. Az lett mondva, hogy tiltó új akadályt állítottak a ministeriumok egyetértve az ausztriaival, sőt az is volt mondva, hogy ez azért történt, mert a házasságjognak bizonytalansága Magyarországon tette ezt szükségessé. A dolog ugy van, hogy Ausztriában már a század eleje óta számos olyan intézkedés van, mely megkívánja a külföldtől, hogy személyes képessé­géről bizonyítványt hozzon. Ez nem új intézkedés, ez régi intézkedés, ez nem áll csak Magyarországra, hanem más orszá­gokra is, a mint más tartományok viszont ezt meg­követelik az osztrák alattvalótól. Midőn tehát Ausztriában ezt megkívánhatják, nekünk nem lehet megtagadni saját honosainktól, mert különben a házasság reájuk nézve megakadályoztatnék; arra nézve, hogy ki adja ki a bizonyítványt, ministeri határozat kimondta, hogy a vallásügyi minister, kétes esetben egyetértve az igazságügyminis­terrel. A mi a külföldi házasság érvényességét il­leti, a vélemény az iránt rendszerint esetről esetre meg szokott adatni és az ő Felsége személye kö­rüli ministerium, mely esetre vonatkozólag adta meg az 1871. évi véleményét, előttem nem ismere­tes, de hogy általában véve kétségtelen az, hogy a polgári házasság Magyarország jelen törvény­hozása szerint érvényesnek nem ismertetik, azt senki kétségbe nem vonhatja. A mi már most a protestánsokat illeti, a József­féle szabály intézkedése, a 29. §. ezeket mondja: „Nem minden — bár kifejezett — egyezést tartunk elégnek a házasság megkötésére, de a há­zasságikötés lényegéül és niulhatlanul szükséges feltételéül rendeljük, hogy a kölcsönös házasulási egyezés a pap, lelkipásztor vagy pópa, kinek egyhá­zában vagy kerületében a házasulandók laknak, két tanú jelenlétében fejeztessék ki." Ez intézkedések szerint a jogászok nézetei szétágaznak; vájjon a „locus regit actum' 1 a protestánsoknak külföldön kötött polgári házasságára alkalmazható-e ? ha te­hát a vélemények szétágazásának helye van, akkor ez csak argumentum arra nézve, hogy ezen ügy­ben is határozzunk, határozzunk törvény által, a mely határozat épen abban a törvényjavaslatban foglaltatik, a mely most jelenleg a mi tárgyalá, sunknak alapját képezi. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek után ismételve kérem a t. házat, mél­tóztassék a törvényjavaslatot elfogadni; a mi pe­dig a határozati javaslatokat illeti, csatlakozom azon nyilatkozathoz, melyet a ministerelnök is előttem tett. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök I Onody képviselő ur kivan szemé­lyes megtámadásra szólni. (Nagy zaj. Felkiáltások: Ki? Eláll! Szavazzunk!) Ónody Géza: T. képviselőház! (Zaj. Hall­juk !) A t. előadó ur beszédében, mikor az általam felhozottaknak czáfolatába bocsátkozott, jónak látta az antisemitizmust akként támadni meg, mintha a mások tulajdonát és személyét sértené és mintha az ellen nem volna más törvényes eszköz, mint a büntető törvények alkalmazása. (Felkiáltások: Hall­juk!) Ezt t. ház, egyenesen személyemre czélzott­nak tekintettem. (Zaj. Nevetés.) En tehát kijelen­tem a t. előadó urnak, hogy nagyon téved, ha azt képzeli, hogy a mi eszméink a tulajdon szentségét támadnák meg s hogy azon visszaélésekben, a me­lyek fájdalom, a legközelebbi múltban elkövettet­tek, nekünk csak legkisebb részünk is volt; hanem

Next

/
Thumbnails
Contents