Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-270
240 27fi. erstágos ölét november 24. 1S8-! adata s bár némelyek túlzottnak fogják állításomat találni, de legfontosabb azért, mert a kötelező polgári házasság behozatala a legvilágosabb elismerése a jogegyenlőségnek,legvilágosabb constatálása annak, hogy a haza minden polgárát egyenlőnek tekintjük s egyszersmind a leghatályosabb arra, hogy minden akadály elhárítassék és a zsidókra nézve a házasságnál ugyanazon jogok alkalmaztassanak. Nem szólok most részletesebben azon felhatalmazásról, melyet a t. ministereinök nr említett, nincs ideje itt ezt bővebben tárgyalni, de megengedi a t. ministerelnök ur, hogy megjegyezzem, hogy akkor, mikor reformokért küzd, mikor nem egyoldalú rendszabályt akar azon bajok elhárítására életbe léptetni, sokkal hatályosabban fog működni, mint rendkívüli eszközökkel. Ezen elvet követve, ismételve ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés balfelől.) Méltóztassék még csak egy kijelentést megengedni. Több határozati javaslat van beadva s azokra kénytelen vagyok nyilatkozni. Én, a mint a t. ház azokból, a miket előadni bátor voltam, láthatja, határozottan azt tartom helyesnek, hogy egyenlő törvény kötelezzen minden polgárt a házasság terén is és tisztán a polgári bíróság elé tartozzék minden házassági kérdés. Kijelentettem már első beszédemben, hogy én nem azt tartom a polgári házasság lényegének, hogy az okvetlenül polgári hatóság előtt köttessék, ámbár megjegyeztem, hogy a hol ellenszenves vagy ellentétes állást foglalnak el az egyházak, szükségessé vált; de ép azért, látva azt is, hogy nálunk ez is szükséges és azon kijelentésekre hivatkozva: határozottan ezen alakját követeltem indítványomban, még pedig azért, mivel meg vagyok győződve arról, hogy ily javaslat még ezen ülésszak alatt elkészíthető és nem kell a polgári törvénykönyv elkészítésére várni; mert ha a kormány várni akart, erre nézve is várni kellett volna, vagy pedig külön törvényjavaslatot előterjeszteni a kötelező polgári házasságról. Sem időt, sem munkát, ismétlem és elismerem, a mit Horváth Boldizsár t. képviselőtársam mondott, sem időt, sem munkát többet nem igényel a kötelező polgári házasságról szóló javaslat, mint ez igényel és még ezen ülésszak folyamában is mindenesetre be lehetett volna terjeszteni, azért tettem indítványomat, a mint van és tettem azért is, mert sürgősnek és égető szükségesnek tekintettem azt, hogy minél előbb azon házassági akadály is elhárittassék, a melyről szó van. Természetesen t. ház, ha az én indítványom el nem fogadtatnék, akkor, bár ki kel] jelentenem, hogy igen szomorúan, de mégis kénytelen volnék számot vetni azzal, hogy egyáltalában legyen és minden tekintetben maradjon fenn határozat e házban erre nézve. Ha a t. előadó ur véleményéből indulnék ki f mely szerint minek ilyen határozatot beadni most, hiszen ha szükség lesz reá, majd beadatik olyan, ha nem szükséges, ugy sem fog követeltetni, ha ebből indulnék ki, akkor csakugyan semmire sem volna szükség. Hisz épen most látjuk, hogy voltak határozatok, de soha tekintetbe nem vétettek. De remélem t. ház, hogy nem lesz mindig olyan az idő, hogy ugyanezen akaratból, szándékból indulnának ki, remélem, hogy be fog következni az, hogy midőn maradandó emlékezetét hagyjuk itt egy határozatnak, melyet a ház annyiszor kimondott és ezt folytonosan sürgetni fogjuk, be fog következni mégis egyszer orvoslása. Ezért s azon törvényszerűség szempontjából, a mit Szilágyi Dezső t. képviselőtársam is mondott, hogy nógatni kell a kormányt és hogy ne tűnjék el az eddigi követelések minden nyoma*: ha az én indítványom elvettetnék, mint ahhoz legközelebb állót, Irányi Dániel t. képviselőtársain határozati javaslatának második részét fogadom el. Ha pedig, a mit nem hiszek, de megtörténhetik, ez is elvettetnék, az esetben épen azon elvnél fogva, mert nézetem szerint a köteles polgári házasság fogalmát involválja, elfogadom a Szilágyi Dezső t. képviselőtársa m által beterjesztett indítványt, a mely mégis első lépésnek tekinthető és esetleg facultativ házasságot is megenged és e tekintetben is még mindig több, mint az a semmi, a mely a kormány által ajánltatik. Mondom, hozzájárulok a legvégső esetben Szilágyi Dezső t. képviselőtársam indítványához, illetőleg határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház ! Mandel Pál képviselő ur kivan személyes megtámadtatásra válaszolni. Mandel Pál: T. ház! Nem személyes megtámadtatás, hanem félreértett szavaim helyreigazítása végett kívánok szólani. (Halljuk!) Győry Elek t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy én elismertem, hogy ez a javaslat a zsidók érdekében terjesztetett be. Hát az igaz, hogy én beszédemben azt mondtam, hogy a javaslat beterjesztését a zsidók helyzete tette sürgőssé és szükségessé; de én ezzel nem akartam elismerni azt és egyáltalán nem ismerem el azt, hogy a zsidók jelen helyzetén segíteni egyedül és kizárólagosan zsidó érdek volna : ez a társadalom összérzete. Ezt jeleztem beszédemben és ezen szempontból indulva ki, mondtam Győry Elek t. képviselő úrral szemben, hogy nem lehet sem speciális zsidótörvény, sem speciális keresztény törvény, hanem miután hazánkban más vallásúak nincsenek, mint zsidók vagy keresztény vallásúak, ez a javaslat, ha törvénynyé válik, nem lesz más, mint a zsidók és keresztények számára alkotott törvény.
