Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-270

270. országos ülés november 24. 1883. Ml Tisza Kálmán ministerelnök: (Halijuk i Bálijuk !) T. képviselőház! A vita bezárása előtt elmondottam nézetemet s épen azért nem azon indokból kérek szót, hogy magához a tárgyhoz tüzetesen ismét hozzá szóljak, de kérem a szót csak azért, hogy az Irányi Dániel és Szilágyi Dezső t. képviselő urak által beadott határozati javaslatokkal szemben a kormány álláspontját jelezzem. (Halljuk!) Azonban, mielőtt ezt tenném, egy pár szót kénytelen vagyok szólani. (Halljuk !) Az előttem szólott igen t. képviselő ur azt mondotta: attól tart, hogy épen ez a törvény fog alkalmat adni antisemiticus izgatásokra, holott ha az általánosan kötelező polgári hásasság hozatik meg, ez megszüntette volna azokat. Bocsánatot kérek, ele a kik felakarják használni antisemiticus izgatásokra! ezt a törvényt azért, mert keresztény és zsidó összeházasodhatik, minthogy ugyanezt mondja ki az általánosan kötelező polgári házasság is, hasonló képen épen ugy felhasználhatták volna, (Ugy van! jobboldalon.) Egyébiránt a szerzett tapasztalatok szerint én jót állani azért, hogy ily kísérlet nem les;:, nem tudok ; de azt gondolom, hogy még a képviselő úrra is fogok azután számíthatni, ha az ily kísérleteknek a törvény ^értelmében leendő megfenyitéséről gondoskodom. (Tetszés jobhfelöl.) Á képviselő ur továbbá mintegy megrótta abbeli állításomat, hogy hiszen azt, hogy nem égető a szükség, mutatja az, hogy 1868 óta folyvást szóba jött és ha elmaradt, nem c ak — igy mondtam, ha jól emlékszem — a mostani kormány lehet az ok:>, hanem elmaradt egyfelől azért, mert nem tekintetett égetőnek,másfelől azért,mert az akadályok nagyobbak, mint sokan e házban hinni látszanak. Ezt támadta meg a képviselő ur, mondván, hogy „ez nem ok, hiszen nem a régi időben élünk, mikor' az országgyűlésen kivül álló kormány volt, mikor örülni kellett minden egyes engedménynek, mely attól kicsikartatott." Igaz, parlamentárisul tisban élünk; de ha ez megtörténhetik parlamentarismus mellett és a parlamenti felelősség elvét magukra alkalmazni nemcsak köteles, de mindig kész kormányok mellett: nem épen az bizonyítja állításom igazságát? (Ugy van! jobbfelöl.) Mert ha a parlament maga annak többségében nem érezte, nem találta volna indokoltnak, vagy legalább menthetőnek a késedelmet: bizonyosan meglett volna az, a mit a képviselő ur mond, hogy oly kormány ült volna ide, a naely azt a dolgot égetőnek, azonnal, rögtön megalkotandónak ítélje. Épen azért tehát, mert parlamentarismusban élünk, van ereje és nyomatéka annak, a mit én állítottam. (Tetszés jobbfelöl) Különben meg kell még; jegyeznem, hogy azt, a mire — helyesen •— annyi hivatkozás történt, az 1873-ban itt tartott nagy beszédet már egy alkalommal volt szerencsém e házban azokEÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XIII. KÖTET. kai szemben, kik a rögtöni életbeléptetést kívánták, felolvasni. Keresse ki akárki azon beszédet a naplóban, meg fogja látni, hogy ott rögtönről nem volt szó, hanem volt akkorról, a mikor lehető lesz. Tehát arra a beszédre az önök szempontjából — bocsássanak meg, — nem, legfeljebb az én szempontomból lehet hivatkozni. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások szélsőbalról: Tíz esztendő!) De t. ház — és ezzel az észrevételeket be fogom fejezni — azon vád is, mintegy emeltetett, hogy én magam is adtam be ily határozati javaslatokat és sürgettem a polgári házasságot és hogy — a mire én nem emlékszem ugyan, hog}

T történt volna, de megengedem, mert régen volt — még türelmemet is veszítettem, mint egy képviselő ur mondja, a ki különben örömmel látja beszédemből, hogy e tárgyra vonatkozó nézetemet most is fentartom, habár szeretné, hogy ez tettekben is nyilvánuljon; és a ki ellentétet lát abban, hogy nyolez év alatt, mióta szerencsém, vagy szerencsétlenségem van a kormányon lenni, ez meg nem történt. Ugyanezen alkalommal a képviselő ur igen rósz néven vett egy beleszólást, mely azt mondta, hogy ők is azon oldalon gondolkodni fognának, hogy ha rájuk kerülne a sor. Ezen incidenst csak azért említem fel, mert alkalmat nyújt nekem ez irányban nézetemet röviden kifejteni. (Halljuk!) Nem lehet azt t. ház soha s enkítől rósz néven venni, ha megtette és nem lehet sértésnek venni, ha valakiről azt mondják: meg fogja tenni, hogy jobban számot vet az ország viszonyával akkor, a midiin az ő fellépése helyzeténél fogva, rögtöni intézkedésekre vezet, mint akkor, midőn ezen nehéz felelősséget evvel magára, nem veszi. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez nem azt teszi, hogy az ellenzék azért meggondolatlanul, könnyelműen, lelkiismeretlenül cselekszik. Én múltkori beszédemben elmondottam felfogásomat és azt fentartom ma is, ellenzéknek a legjobb értelemben véve és a kormánynak és többségnek a legjobb értelemben véve, különböző kötelességéről és teendőiről. A kötelességek és teendők ezen különböző természetében rejlik az, hogy a meggondolásnak, az óvatosságnak is sokkal nagyobbnak kell lenni akkor, midőn a kormány részéről javasoltatik valami, mint ha az ellenzék részéről történik az. (Ügy van! jobb felöl.) És a t. képviselő urak közül azokra, a kik ismerik a kormányzat természetét másutt — nem nálunk — merek hivatkozni, hogy a legkövetkezetesebb kormányférfiak is — tehát nem szólok azokról, kik irányt is változtattak — a legkövetkezetesebb kormányférfiak is, a mit ellenzéki korukban abstracto oda állítottak, érvényesítették e valaha annak abstract valóságában és nem vették-e a kormányon figyelembe az ország egyéb viszonyait és körülményeit? (Ugy van! jobbfelöl.) Csanády Sándor:Ez már erkölcstelenség! 31