Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-270

270, országos ülés nor'^ber 24. I' SS. 239 Franciaországban a felbonthatlanság elvének kimondásánál figyelemmel voltak az állampolgárok helyzetére, ebből következtetést vonva azon országra, a hol oly sok a felekezet, mint nálunk, én azt mondom, hogy a bajokat olykép kell ily országban megelőzni, hogy az állam akkor, midőn az egyiket szabályozza, ne sértse meg a többit, hanem valamennyire vonatkozólag saját jogából merítsen, mint forrásból és szabályozza ugy, a mint a helyzetnek és az ország viszonyainak megfelel. Még t. ház, sokat mondhatnék azokra, a miket az előadó ur mondott, de csak azon példákra vonatkozólag akarok személyeket felhozni,. melyekkel az én általam felhozott jelenségeket illustrálni volt szíves. Azokra vonatkozólag, a miket más képviselőtársaiul példáira mondott, bizonyárn, átengedhetem nekik a szót, van köztük, a kit a zárszó illet. Például azt állítja, hogy helytelen, midőn azt mondom, hogy ha egy katholikus házasságra lép egy protestánssal, azután a protestáns elválik tőle, most az a fél, a ki katholikus, érvényes házasságban élőnek tekintetik és hogyha ismét házassáera akar lépni, a katholikus pap nem adhatja össze, de összeadhatja a protestáns pap és így lesz két felesége, az egyik az egyik jog, a másik a másik jog szerint. Azzal a példa lerontva nincs, ha az előadó ur azt mondja, hogy a kánonjognak is csak azért van érvénye, mert az állani elismeri; épen azt akarjuk, hogy az állam ne ismerje el az ily jogok érvényét, de ezzel azon lehetőséget, melyet felhoztam, nem rontotta le, az az anomália megvan és ha neki ezen bajok kicsinyek, ez lehet felfogás dolga, de gondolják meg, hogy ezen bajok mióta állnak fenn. Ha arra gondolnak, hogy 1 — 10—100 példa létezik, hogy hány polgár hozatik ferde helyzetbe, a legvisszásahb coliisióba és mióta történik ez, hogy ezen állapot tart már évtizedek óta: akkor, mint az előadó ur tette, helytelen az, midőn meg nem érettnek tartja azt, a mit a magyar parlament már régen megérettnek tart. Ezen egy példáról el lehet mondani: disce omnes és nem akarom a többi példával fárasztani a t. ház becses figyelmét. Az eddigiekkei eléggé illustráltam, hogy nincsenek megezáfolva, a miket arra nézve mondtam, hogy ezen törvényjavaslat fokozza a bajokat s azt hiszem, hogy még kevésbé van megezáfolva, hogy akadályul szolgál jövőre a polgári házasság valóságos behozatalának. Mert ha tekintetbe veszszük azon nyilatkozatokat, melyeket a t. ministerelnök ur tett, a hol azt mondja, hogy ha szükség lesz rá, majd megjön az ideje,ha nem lesz rá szükség, ugy is el fog esni, ebből az következtethető, hogy ha a szükség ugy fog megítéltetni, a mint ma, akkor sohsem számíthatunk rá. Azt hiszem, nincsenek megezáfolva azok sem, melyeket a jogegyenlőség kifolyásaként, mint követelményt, előadtam, mert senki sem czáfolta meg, hogy a polgári házassággal elvi ellentétben áll, midőn ezen törvényjavaslat szerinti házasság mellett elismerjük a többi házassági jogot és hogy nem volna tagadása a polgári házasság elvének az, midőn azt a princípiumot, hogy az állam emancipálja magát az egyházi törvényhozás alól, nem akarjuk fentartani. Ez sincs megezáfolva, de nincs azon harmadik indok sem, hogy ezen kivételesig, melynek színében a javaslat feltűnik, épen arra fog vezetni, amit elkerülni óhajtok és óhajtottam minden áron, hogy azon szenvedélyeket, melyeknek ha a javaslatnak antisemiticus és semiticus szempontokból való vitatásánál már a ház kebelében is tanúi voltunk, még erősebb lángra fogja lobbantani. Attól tartok, hogy épen azon ok, mert rá, lehetett mutatni abból, a mit Mandel Pál képviselő ur is mondott, hogy a kormány csak egy osztály érdekében hozza be, arra fog szolgálhatni, hogy nem ugyan mi, de némelyek fel fogják használni, hogy a szenvedélyeket szítsák és fokozzák. Ha ily szempontból fog a polgári házasság először a magyar államban fellépni, bizonyára nem fog azon idő egyhamar bekövetkezni, midőn ily veszedelmet keltő dolgot valaki akarjon és mikor azt mondhatják majd, hogy lám mily bajok keletkezésére vezet. Mert az illetők nem fogják egészen figyelembe venni azt, hogy mi a kettő közt a különbség. Ily bajok mellett polgári házasság egyáltalában nem lesz. En ezektől tartok t. ház, és én szintén azon véleményben vagyok — a mint Somssich Pál t. képviselő ur mondotta — hogy azon bajok elhárítására, a melyek, sajnos, léteznek, ez nem alkalmas eszköz, sőt én azt mondom, legveszedelmesebb eszköz. Ha mi az antisemitismus ellen, mint azoknak, kik a jogegyenlőség terén állnak, kötelességük, küzdeni akarunk, okvetlenül szükséges levonni azon consequentiákat, melyeket e kötelesség reánk ró. El kell kerülni, hogy az emancipatió oly világításban álljon a nép előtt, mely azt félreérti és azon reformokra kell törekednünk, a melyek által, a hol a zsidóknál hiba van, azok javíttassanak. S itt megjegyzem Mezei Ernő t. képviselő urnak, hogy nem úgy volt értve a reform, hogy kátét csináljunk, hanem csak parallel volt felemlítve, hogy valamint más felekezetek tételeit, melyeket igaznak ismernek, látjuk, ugy| csupán ezt követelték, hogy rájuk nézve is csak ez történjék. Ez pedig nem olyan, a mi szerinte is megcsinálható ne volna, mert ő is azt mondotta, hogy erkölcsi elveik ismeretesek, de vannak számos politikai, egészségügyi és más szabályaik. Tessék hát kijelölni, melyeket ismernek el igazaknak, hogy tisztában lehessen mindenki azzal, hogy mik hittételeik, nehogy oly kételyeknek és félremagyarázásoknak legyenek kitéve, a melyeket, sajnos, a röpiratokban és mindenféle eszközökben látunk. De legfontosabb eszköz, nézetem szerint, az izgatók kezéből kicsikarni a fegyvert, ép a kötelező polgári házasság fel-