Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-270
270. országos ülés november 24. 1SX:>. 233 következményeiben, hanem a jog gyakoroltatásának szempontjából kell megbírálni. Ha ez igy áll, pedig igy áll t. ház, azon esetben a jogegyenlőség elve első sorban azt követeli, hogy ugyanazon jogokat az államban minden polgár gyakorolhassa; a jogegyenlőség elve követeli tehát első sorban azon törvénynek megvalósítását, mely a t. ház tárgyalása alatt áll, mert csak ezen egy tér van, a hol a házasságkötés tekintetében a haza minden polgára ugyanazon jogokat nem élvezheti. Volt szerencsém a t. ház előtt kifejteni, hogy keresztény kereszténynyel házasságra nálunk szabadon léphet és csakis az izraelita és keresztény közti viszony az, melynek szabályozása égetően szükséges. De vájjon a jogegyenlőség elvéről beszélve, az általánosan kötelező polgári házasság a jogegyenlőség minden postulatumát teljesíteni fogná? Ezzel ne ringassuk magunkat csalódásba, mert az nem igy áll. A polgári házasságról szóló törvény megalkotásánál ki kell mondani azt, hogy ez a házasság felbontható-e vagy nem. Ha a polgári házasságról szóló törvény azt mondja ki, hogy nem bontható fel a házasság, ez jogsérelem a protestánsok százados gj'akorlatával szemben; ha azt fogja kimondani, hogy felbontható, jogsérelem a kath. egyháztanok alapján álló katholikusokra nézve. Tehát a jogegyenlőség elvét mereven keresztül vezetni absolute nem lehet. Győry Elek t. képviselőtársam a többek közt nekem e ház előtt tett oly kijelentést is tulajdonított, a melyet én tényleg nem tettem. Azt mondja nevezetesen, hogy én azt mondtam a t. ház előtt, hogy a katholikusokra nézve a canonjog, a protestánsok és izraelitákra nézve József 1786. évi pátense a törvény. Sőt, mint méltóztatik talán a t. ház emlékezni, vállalkozott ezen kijelentésemnek nyomtatásban való bemutatására is. Hát én ezt nem mondtam, mert annyi jogfogalommal követelhetem magamnak hogy birok, hogy nem fogom összetéveszteni azon különböző pátenseket, a melyek a protestánsok és izraeliták házasságára vonatkoznak. Én határozottan nyílt parancsokat említettem. Győry Elek t. képviselő ur tiltakozott az ellen, hogy itt nyilt parancsokról beszéljünk. Ebben tökéletesen igazat adnék neki más kérdésben. De ő azt mondja, hogy az 1791: XXVI. t.-cz. egyáltalában nem említette fel a József-féle pátenst. Tessék annak 11. pontját elolvasni és ott e pátenst kifejezetten felemlítve fogja találni. De nekünk nem is szükségünk messzire mennünk. Itt van a mindennapi élet, a jogszolgáltatás terén mutatkozó gyakorlat. A t. képviselő ur számos periratában, jót merek érte állani, sohasem az 1791: XXVI. törvényre, hanem a József-féle pátensre hivatkozott. Én t. ház, midőn kijelentem azt, hogy a KÉPVH. KAPLÓ 1881—84. XIH. KÖTKT. magam részérői sem tartom a házassági jog terén fennálló viszonyokat kielégítőknek, sőt ellenkezőleg azoknak gyökeres átalakítását nem csak a kor követelményének, hanem a mindennapi élet szükségének tekintem : még sem értek egyet azon t. képviselő urakkal, a kik a jelenlegi állapotoknak ecsetelésére, túlhajtva a tényleges állapotot,, oly példákat igyekeztek felhozni, a melyekkel a jelenlegi viszonyokat adabsurdum kívánták vezetni. Igy például Győry Elek t. képviselőtársain hivatkozik arra, hogy ha a kath. féltől elválasztják a protestáns felet, akkor az elsőnek házassága még mindig érvényesnek tekintetik és ha ő katholikusokkal akar házasságra lépni, az nem történhetik meg, de nem-katholikussal igen, mert összeadja törvény szerint a protestáns pap. Itt tehát bigámia lesz az egyik házassági jog szerint az, a mi a másik szerint nem az. Mintán Szilágyi Dezső képviselő ur egy egészen hasonló példát hozott fel, bátor leszek a két példát, miután ugyanazon alappal bírnak, együvé foglalva kimutatni a ház előtt, hogy menynyire felelnek meg a tényleges állapotnak. Szilágyi Dezső képviselő ur ezt mondja: „. ... Mi történik, ha a katholikus fél oly házasságból, melyben házastársa zsidó, ezen házasság fennállása alatt köt egy másik katholikus féllel házasságot — tegyük fel a pap semmit sem tud a korábbi kötelékről •— kérdem, tisztán katholikus lévén az új házasság, ennek a második házasságnak az érvénye minő törvény szerint Ítéltetik meg és ki fog ítélni benne?" A t. képviselő ur mindjárt meg is adja rá a választ, mondván (Olvassa) : „A canoni jog szerint a szentszék. Az igazságügyminister ur igen jól tudja, hogy az első házasság a canoni törvények szerint concubinatus és igen jól tudja azt is, hogy az egyház el nem ismeri, hogy a világi hatalom bontó akadályokat állíthasson fel. A t. igazságügyminister ur nagyon jól tudja, hogy ez igy van." Hát t. képviselő ur, ez nem ugy van. (Halljuk !) Ha téves az alap, hamis a következtetés. Nálunk a canonjog szerint kötött házasságok nem azért birnak érvénynyel, mert a canonjog ugy rendeli, hanem azért, mert az állami törvények által ezen canonjog ezen viszonyokat szabályozó érvényes törvénynek van hazánkban elismerve. A canonjog alkalmazásának alapfeltételeit tehát az állami törvények képviselik. Ha most az állami törvényhozás e téren új törvénynyel lép elő és kijelenti: hogy ezen házasságot törvényesnek jelentein ki, Szilágyi Dezső képviselő ur szerint, akkor sem fogja a katholikus lelkész respectálni a házasságot, mert, a mint a képviselő ur indokolja, a canonjog szerint a világi hatóság házasságbontó akadályokat nem állíthat fel. No, t. ház, ez a kérdés nem igy áll, mert a 30
