Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-270

234 270 országos HUg uoYenb:>r 24. 1S8X canonjog maga azt mondja, hogy az érvényesen j megkötött házasság újabb házasságkötésnek tényleges akadályát képezi; ha tehát a canonjog szerint köttetik házasság, akkor köteles azon egyháznak közege respectálni azon állami törvényt, melynek alapján nyeri a canonjog alkalmazása is I sanctióját és épen azért, mert érvényesen fennálló házasság újabb házasság kötésének akadályul szolgál, a feleket össze nem adhatja. Hiszen ha állana az, a mit a képviselő ur felhozott, akkor ezen esetet minden más felekezet irányában alkalmazni lehetne, pedig a mint a tapasztalás mutatja, erre a gyakorlati életben példa fel nem merül. Győry képviselő ur egy további példát hoz fel, azt mondja: „Következik a harmadik példa. Ha meghal az illető, a ki katholikus és ily vegyes házasságban élt kétszer egymásután és mindkét nejét elválasztották, mégis lehet három özvegye." Ez. t. ház, ismét nem klí. Hogy mit értünk ezen technicus terminus alatt „özvegy", ezt nem a canonjog fogja meghatározni, haneni az állami törvények. Az állami törvények megszabják annak következményeit és két-három özvegyet a mi törvényeink nem fognak elismerni és e téren a jogszolgáltatás ugy áll, hogy nincs semmi zavar arra nézve, hogy a bíróság megállapíthassa, melyik a házastárs törvényes özvegye. Ilyen fejtegetések alapján azután Győry t. képviselőtársam eljut egész odáig, hol a házasság egyik ezéljául állítja fel a házasság felbonthatását is. Azt mondja Győry t. képviselő ur, hogy „azzal, hogy lehetővé teszszük a házasságkötést keresztény és izraelita közt, megkönnyittetik azokra nézve, kik most csak vallási csere-bere utján juthatnak ahhoz, hogy szabaduljanak az illetőktől, kik olyan házasságot akarnak kötni, melytől, ha az időpont elkövetkezik, szabadulhassanak." Bizony nem könnyítettük meg. Hogy egy házasság felbontassék, az a házasságkötésnek czélja nem lehet. A deduetiók tehát oda vezetnek, hogy saját maguk a példák czáfolják meg az álláspontot, melyet a t. képviselő ur felállított. Szilágyi t. képviselő ur tovább menve, arra hivatkozik, hogy hiszen tulajdonkép nekünk talán nem is olyan nagyon szükséges a külföldön kötött házasságok iránt intézkedni. (Szilágyi Dezső ellentmond.) En ezt concludálom a t, képviselő ur okos kodásából, a ki be akarta mutatni azt, hogy a külföldön teljes joghatálylyal köthetnek a Józsefpátens alapján házasságot. Hivatkozott e tekintetben a József-féle pátens 40. §-ára és azt a t. ház előtt fel is olvasta. Saját szavaival mondta a t. képviselő ur, hogy itten copulatióról szól a József-féle pátens. Copulatió a világi hatóságok előtt egyáltalában nem létezik, az egyházjogi technicus-terminus és ez mutatja azt, hogy mikor a József-pátenst megalkották, polgári házasságra egyáltalában nem gondoltak. És hiába hivatkoznak a t. képviselő urak Holland példájára. Nem akarom ugyan kétségbe vonni, hogy a Józsefpátens hozatala alkalmával nem bírtak arról tudomással, de nem tekintették olyan fontosnak, hogy arra czélozva tartották volna szükségesnek a pátensbe azon intézkedés felvételét. Különben is a polgári házasság eszméje általánosságban csak Francziaországba történt behozatala után terjedt el, ez pedig sokkal későbbi keletű, mint a Józsefféle pátens. Én tehát ugy találom, hogy mindezen felhozott concret esetek nem olyanok, melyek azt igazolnák, hogy itten oly misériák léteznek, melyeken segíteni égető szükség, s azt az időt sem várhatjuk he, melyben az általános polgári törvénykönyv behozatik, melybe ez irányba okvetetlen intézkedések fognak felvétetni; és ha a korszellem azt követeli, hogy ezen intézkedések a polgári házasság alapján történjenek, sem a kormány, sem a törvényhozás a korszellem ezen követelménye elől kitérni nem foghat. A polgári törvénykönyv keretében kell, hogy a korszellemnekmegfeleloleg oldassék meg a kérdés. Most még csak Pulszky képviselő^ ur beszédére kívánok egy megjegyzést tenni. O azt mondotta, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nem intézkedik az iránt, hogy a gyermekek miképen vezettessenek be az anyakönyvekbe. Igaz, hogy a t. képviselő ur a kötelességek coliisi ójáról beszélvén, említette fel ezen kérdést, De minthogy más jelentőséggel is bir, szükségesnek tartom, hogy a törvényjavaslat 70-ik §-áraráutaljak. Ezen szakasz következőleg szól:,, Az 18 79 : XL. törvényezikk 60. §-ában kiszabott büntetéssel büntetendők azon anyakönyvvezetők, a kik a polgári hatóság előtt kötött házasságból született gyermekekre vonatkozólag családi állás ellen kihágást követnek el." Az imént volt szerencsém érinteni, hogy az állami törvények adják meg az egyházi jogszabályoknak a sanctiót. Ha tehát az állami törvények szerint valakinek születése törvényesnek ismertetett el, bármily módon köttetett legyen is a házasság, akár katholikus egyház, akár pedig a protestáns egyház előtt, akár pedig az ezen törvényjavaslat értelmében létesítendő törvény alapján, azon gyermek az állam törvényei által törvényesnek lesz elismerve és egyetlen egy egyházi közeg sem tagadhatja meg azt, hogy azon gyermeket mint ilyet vezesse be az anyakönyvbe. És ha mégis előadná magát eset, hogy ez megtagadtatnék, arra vonatkozólag foglaltatik a törvényben intézkedés és igy e tekintetben semmiféle félremagyarázásra sem létezik indok. Végül még csak arra kívánok megjegyzést tenni, hogy Onody képviselő ur azt említette beszédében, hogy én ezen törvényjavaslat egyik indokául az antisemitismust hoztam fel. Ezt én nem