Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

268. or.-zágos ülés november 23. 188:>. 2i5 szenved ily állapotok mellett? és csoda-e t. ház ÄZ, hogy a különféle jurisdictiók szerint nemcsak &z akadályok kttlönféleségében fekszik a házassági viszony bizonytalanságának az oka, hanem a különféle praxisban, E tekintetben csak egyet akarok megemlíteni. Minden házasság szerint az error in persona: -a személyben való tévedés, felbontó akadály. Most nézzék meg, hogy magyarázzák azt a canonjog szerint. A túlnyomó vélemény és praxis legalább az. hogy az csak a személy identitására vonatkozik; a Josephinum szerint pedig már az, ha az illető a másik felet teherbe ejtve találta. 1870-ben — nem is tudom, van-e tudomása róla a cultusminister urnak — Erdélylen fiz evangélikus, a szász egyház egy Eheordnungot csinált. Codificálta az egész házassági jogot, a házassági procedúrát, Áblian már s. kkal messzebb van vive a személyben való tévedés mint felbontó akadály — a szöveget nem akarom felolvasni — a melyhez hasonló mérvűt sem a Josephinum nem ismer, még kevésbé a canonjog. Nem mondom, hogy az helytelenül van-e vagy helyesen, de azt kérdem, hogy egy ily polgári viszuny, mely alapja a többi jogviszonyoknak, melynek szilárdság.;, állandósága, méltósága, tisztaságii annyira fontos tekintetek által követeltetik, szál ad-e megengedni azt az állapotot, hogy a különféle felekezetek codificalják ily eltérőlegésmég 4>tt is, hol talán két jog egyenlő, a különféle jurisdictiók miatt az alkalmazásban oly különfélévé váljék? Az egyes egyének meg fogják találni a domiciliumot a bíróságot, melynek, megengedem. állandóan követett és semmi melléktekintet által nem befolyásolt gyakorlata szerint, legkönnyebb menekülni egy házasság alól. De e különféleség nem csak megrendíti a házassági viszony komolyságát és erejét, de a legvisszásabb helyzetbejuttatja az állam kormányát magát. Ok maguk sem érzik talán e pillanatban, hogy a cultus és az igazságügyi minister urak, a kik oly szépen, békésen egymás mellett ott ülnek, mennyire bele avatkoznak rendeleteikkel az állampolgárok házassági jogába. Erre nézve én két rendeletre hivatkozóin. Az egyik az, hogy azon tagadhatlan compromissio, a mi a magyarországi házasságokat érte, az a bizonytalanság és önkény, a mely itt fennáll, arra indította a külföldi kormányokat, hogy keressenek egy hivatalos forumot Magyarországon arra, a ki nekik bizonyítsa azt, hogy a külföldön házasságot kötni kívánó állampolgár bir személyes képességgel s reá nézve nem forog fenn akadály. Külföldi forrásokból ugy vagyok értesülve, hogy conventio jött létre Magyarország és Ausztria kormányai közt, a mely szerint jelenleg Trefort Ágoston vallás- és közoktatási minister ur bizonyítja hogy ha magyar alattvaló Ausztriában házasságot akar kötni, az ellen nincs házassági akadály. Én KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XIII. KÖTET. elismerem, hogy nagyon merész vállalkozó szellemű ember a t.' minister ur, (Derültség) hanem olyan merészséget, a minőt az ilyen bizonyítványok kiadása megkíván, alig véltem benne feltalálhatni. (Elénk derültség. Ugy van ! balfelöl.) Még egy másik rendeletre akadtam. Kérdés intéztetett a magyar kormányhoz arra nézve, hogy vájjon a külföldön polgári hatóság előtt kötött házassága a magyar alattvalónak érvényes-e, véve pusztán a megkötési formaságot, azt, hogy polgári hatóság előtt történt — ezt a külföldi kormányok a nemzetközi házassági jog szempontjából tudni akarták — én erre a magyar rendeletek tárában nem tudtam reá jönni, hanem az ausztriai törvények egyik kiadásában találtam, hogy a következő felvilágosítás történi, még- pedig melyik minister részéről? azon minister részéről, a ki jelenleg nincs itt, t. i. az ő Felsége személye körüli minister részéről. (Élénk derültség a hal- és a szélső baloldalon.) És mit nyilatkoztatott az ki ? Azt, hogy magyar alattvaló ha külföldön polgári hatóság előtt házasságot köt, az a házasság minden különbség nélkül érvénytelen. Ezt nyilatkoztatta ki nem tudom melyik, ő Felsége körüli minister. Egy erős jogásznál is ily absolut kijelentés nagy aggályt okozott volna, valószínűleg ily korlátlan alakban nem merte volna tenni, de talán ott már az állás természeténél fogva ilyen serupulusok nem forognak fenn. És ezzel, azt hiszem, félre vezették a külföldi hatóságokat. Kincs eset reá, hogy ezután egy külföldi alattvaló házasságra merjen lépni egy magyar alattvalóval, hogy ha ez a házasság polgári formában köttetik meg, ha csak azzal az eszmével ki nem békül, hogy ez a

; házasság Magyarországon csak concubinátus. És azt a kérést intézem a t. igazságügyminister úrhoz, mondja meg, nincs-e igazam, az az tulajdonképen nincs e neki igaza, midőn a törvényjavaslat indokolásában hasonlóan nyilatkozik, ha én kétségbe vonom, hogy azon protestánsokra nézve, a kik a Josephinumnak vannak alávetve, ha mondom, kétségbe vonom, hogy ez a declaratio helyes, én ugy vélekedem s velem sokan ugy látszik legalább a javaslat indokolásából maga az igazságügyi minister is, hogy magyar protestáns, ha az itteni törvények szerint személyes képessége megvan és házassági bontó akadály nem forog fenn és külföldön pl. Németországban polgári hatóság előtt házasságot köt: e házasság a Josephinum értelmében, mely reájuk nézve irányadó, érvényes. De hát ekkor mit fog csinálni az ő Felsége oldala melletti minister, a ki ennek ellenkezőjét egész vigan és könnyedén írásba adta! (Derültség a bal-és szélső baloldalon.) Én hivatkozom arra, a mire a minister ur motivatiójában hivatkozik, a Josephinum 40. §-ára, mely azt mondja, hogy az összeadás módját illetőleg — modum copulationis —• a külföldön kötendő házasságokra nézve e szabälyo29