Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

226 269. on-xágo-. öles atTcmber 2''>. !8b3. záshoz kötve nincsenek, hanem elég az, ha azon tartománynak, melyben összeadás történik, az összeadás törvényei megtartatnak. így teremt a euitusminister ur, az igazságügyminister ur és az ő Felsége oldala melletti minister ur akadályokat, sokszor a házasságokat lehetetlenítő akadályokat. És mind ez a házassági zavart viszonyokból következik. (TJgy van! a hal és szélső hátoldalon.) Én most tisztelt ház, csodálkozom azon, hogy a t. igazságügyminister ur oly nyugalommal tekinti a dolgot, ma is azon állapotokat látja, akkor nem tudott többet mondani a szükségszerű orvosi nézve, mint azt, hogy ezt mélyen meg kell fontolni. (Derültség a hal- és szélső" baloldalon.) En ennek ellenében hivatkozom a túloldalra és magára a minister elnök úrra, hogy ő bizonyára a kötelező polgári házasságot ezen bajok tudatában látta szükségesnek, annak idején elérkezettnek, kérem őt s kérem az egész házat s annak minden páríját, hogy ne engedjék a házassági reformot homokba eltemetni. (Élénk helyeslés ahol- és szélső baloldalon.) Ha mindaz meg nem történhetik, a mit valaha a ház ünnepélyes határozatokbankimondott, mondassék ki az és mondassék ki kötelezőleg a t. kormányra, a miben mindenki egyetért — a háznak tán egy pár tagját kivéve, kiknek lelkiismeretben aggodalmait tisztelem, de a kiknek kivételével a ház túlnyomó többsége minden oldalról egyetért, mondassék ki, hogy a ministerium utasittatik, nem ily meggondolásra, hanem arra, mi fölött nem gondolkozunk, mert idejét elérkezettnek látjuk, hogy t. i. a házassági jognak minden magyar állam alattvalót kötelező törvényhozási módon való megállapítására és a házasság polgári viszony feletti 1 iráskodásnak állami törvényszékekre kizárólagos ruházása iránt törvény javaslatot terjeszszen elő. Ez, a minek kimondását kérem, mert erre nézve a ház túlnyomó nagy többsége egyetért. Kétségkívül ez szükségessé teszi a polgári hatóság előtti megkötésnek behozatalát is. E nélkül amaz lehetetlen. De erre nézve kötelező utasítást adni a ministeriumnak indítványomban nem akartam. Nem mintha véleményem nem volna. Nem mintha azt a reformot keresztülvihetőnek tartanám a polgári megkötés formája nélkül. De azért nem, mert vannak talán számosan, kik azt a reformot, az állami törvényhozást és jurisdictiót akarják, de a megkötés formájára nézve azt nem akarják kimondani, hogy mindig polgári hatóság előtt történjék. És meglehet, hogy e miattt. barátom Irányi indítványa, melyre magam reá szavazok, el fogna esni. Én eredményt akarok. Akarom, hogy kimondassék az, miben mindnyájan egyetértünk az állami törvényhozás és jurisdietió egysége. Erre rászavazhatnak azok, a kik azt a polgári megkötés általános kötelező formájával óhajtanák egybe kapcsolni, a kikhez tartozom magam is. Reá szavazhatnak azok is, a kik a polgári megkötési forma kíkerülhetlenségét látják, de nem akarják általánosan kötelezővé tenni. Egyesítsük szavazatunkat azon nagy és lényeges pontokra, melyekre nézve egyetértünk; adjuk azt utasításul a ministeriumnak, emeljük ki a kérdést az elsekélyesedés stádiumából, arra nézve, hogy a polgári megkötés általános kötelező voltával kapcsoltassék-e ezen reform egybe, vagy a polgári megkötés ne legyen általánosan kötelező, bizzuk a kezdeményezést a ministeriumra : mindnyájunknak megmarad meggyőződése és teljes szabadsága cselekedni, álláspontot foglalni legjobb belátása szerint. Ha biztos volnék, hogy Irányi t. barátom indítványa elfogadtatik, én egyénileg nem tenném ezt az indítványt, de tartok tőle, hogy kik a reformot a kifejtett irányban akarják, mind nem szavaznának most az általánosan kötelező formára — és nem akarnám ezeket abba a helyzetbe juttatni, hogy a különben helyeslett reformra ne adhassák szavazatukat. Kijelentem azt is, hogy ha Irányi t. képviselőtársam javaslata elfogadtatik, én nem kívánom, hogy e javaslat szavasásra jöjjön. De ha az elesnék, legalább annyit kell kimondanunk, a menynyit e ház nagy többsége ma már teljesen kimondhatónak tart. Erre reá szavazhatnak azok is, kik Győry t. képviselőtársam javaslatát pártolják, mert ő maga kijelenté, hogy a polgári házasság nem csak azt involválja magában, hogy polgári hatóság előtt köttessék, de még sokkal inkább azt, hogy a házassági viszonyt minden állampolgárra kihatólag az állam rendezze és az állam törvényszékei bíráskodjanak. És viszonyaink köát e két utóbbi sokkal sürgősebb, sokkal szükségesebb. Ezeknek megfelelőleg határozatij avaslatomat kérem legutoljára bocsátani szavazás alá. De kívánom, hogy ne menjünk el az ügy mellett, mondjuk ki azt, a mire — ismétlem — e ház nagy többsége egyetért. Ha nem határoznak, akkor az ügy ez alka lommal elejtetett. Nem hal meg azért a kérdés, igaza van a t. ministerelnök urnak, vagy valódi szükségen alapul, vagy nem, ha valódi szüksége n alapul, ki fogja küzdeni magát. De szabad-e önöknek, ha mindnyájan átlátják, hogy ez állapot tarthatatlan, ha mindnyájan átlátjuk, hogy nincs más mód kibontakozni, mely megférjen azon nagy alapelvekkel, melyeken a magyar állam nyugszik, hogy nincs más mód kiemelni a házassági ügye t jelen — szelíden mondva — viszás állapotából: szabad-e, mondom, a határozást elutasítani ? Az elmélkedés ideje lejárt és erős meggyőződésem, hogy álláspontja mellett igen szüséges a nógatás álláspontját is elfoglalni. Ez az t. ház, a mit én javaslok, kérem ugy, hogy legutoljára tétessék fel határozati javaslatom. Ha a t. ház megnyugszik -abban, hogy ha