Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-256

ifi 266. országos ülés október 3. 1SS3. a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) A mi már magát a megállapított irányt illeti, meggyőződésem &z volt, hogy ott, a hol utczai zavargások utján bármi történik, a legelső a rendnek, az állam tekintélyének helyreállítása. (Helyeslés a jobb oldalon. Egy hang a szélső baloldalon: A nemzet becsülete!) Az állam tekintélyéről beszélek, nem pedig a nemzeti becsület megsértéséről; mert meggyőződésem szerint nemzeti becsület megsértése belföldön nem történhetik, mert a mi belföldön történik, az lehet kihágás, lehet törvénytelenség, de nem a nemzet becsületének megsértése. (ÉlénJc helyeslés.) Már pedig Horvát-Szlavonországok ámbár alkotmányunk szerint biztosított tágkörű autonómiával bírnak, de szent István birodalmának kiegészítő tagját képezik (ügy van!) s ezen szempontból épen azon tekintet alá esnek, mint bármely más része Magyarországnak. (JJgy van! Ugy van!) Ezen első feladat után, mely — mint, azt hiszem, méltóztatnak tudni — megoldatott, kell következnie a másiknak. Ezen másik feladatot nem abban kerestem és keresem, hogy mi magunk igyekezzünk a dolgakat élére állítani, vagy ellentétbe jőve Magyarország összes hagyományaival, ürügyet keressünk arra, hogy valamit, a mi nekünk nem tetszik, megváltoztassunk; hanem sőt inkább azt tekintettem és tekintem a feladatnak: komolyan, higgadtan fontolóra véve a viszonyokat, az engesztelékeuység utján haladva, elhárítani azt, a mi indok vagy ürügy volt arra, hogy ezek történjenek. Mert ha ezt íeszszük, kettő közül egynek kell bekövetkezni. Vagy csakugyan, tekintettel arra — a miért én felelős nem lehetek — hogy mindjárt 1868 után a kormányok éveken keresztül máskép magyarázták a törvényt, tehát valóban lehetett oly nézetnek hona üde kifejlődni, hogy az a helyes értelmezés: szüntessük meg ezt, nem vitatva most, ok volt-e vagy Ürügy. Mert ha csakugyan ezen megváltozott eljárás és az az által felébredt vagy felébresztett alaptalan aggály az iránt, hogy bárkinek eszébe jutna a horvátok nemzetiségét és nyelvét megtámadni, volt az indok: a mint ez megszűnt, meg kell szűnni minden mozgalomnak, vissza lehet állani a rendes alkotmányos állapotoknak, melyeknek visszaállítását én legalább mennél előbb, mihelyt lehet, teljes szivemből óhajtom. (Helyeslés a jobboldalon.) Vagy nem fog ez az eset bekövetkezni — nem mi miattunk, de Horvátország miatt nem fog bekövetkezhetni: — akkor be van bizonyítva, hogy csakugyan nem ez volt az indok, (Egy hang a szélső baloldalon: Most is he van bizonyítva!) hogy a mozgalomnak háta megett az alkotmány és törvény keretén tálmenő szándéklatok állnak s akkor a legalkotmányosabb és legszabadságszeretőbb emberek meggyőződése szerint is, előáll a helyzet, a midőn a magyar államnak hatalmát minden eszközzel és móddal érvényre juttatni joga van. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én, t. képviselőház, az elsőt óhajtom, az elsői remélem. Szememre vetették itt a házban is — s errőj akarok még pár szót szólni — hogy a horvát képviselő urakkal, azt mondták, trafikáltam, én azt mondom, értekeztem. Azt hiszem t. képviselőház, hogy ha —.mint felfogásom szerint kötelességem volt és kötelességem — óhajtom a dolgoknak békés, barátságos, mennél előbbi elintézését: igen nagy hibát követtem volna el, ha itt lévő horvát képviselőtársaim által felszólittatva, ezt visszautasítottam volna (Elénk helyeslés a jobboldalon) és nem igyekeztem volna őket felvilágosítani egyfelől és meg;győzni másfelől az iránt, a mit már előbb is jelezni szerencsés voltam, hogy semmi alappal nem bír azon feltevés, mintha bárkinek is — hisz nem mondom: egy-két ember nincs az országban — de bárkinek is czélja lehetne Horvát-Szlavonorszagokkal szemben az egyszer ünnepélyesen törvény által megállapított viszonyt egy oldalúlag szétbontani. (Ugy van! a jobboldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Ők akarják!) Hát t. képviselő ur, a ki közbeszólt — nem tudom ki volt — meglátjuk, akarják-e vagy nem, reményiem, hogy nem akarják, de arról biztosíthatom, hogy ha akarnák, meg fognák keservesen bánni! (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én tehát í. képviselőház, igenis értekeztem horvát képviselőtársaimmá], nem mondtam sem többet, sem kevesebbet, mint a mit itt mondottam : megmondtam, hogy ezen kérdést a békülékenység, engesztelékeuység utján elenyésztetni óhajtom, ez iránt indítványt tenni fogok, de megmondtam azt is, hogy ezen kérdést semmi más kérdéssel, sem gravamenekkel összeköttetésbe hozni nem lehet; megmondottam, hogy igenis óhajtom, mentől előbb a rendes viszonyokat visszaállítani és a bán kinevezését is eszközölni, hogy a királyi biztosság megszüntethető legyen. De megmondtam azt is — a mit itt is ismétlek — hogy az, hogy ez mentől előbb megtörténhessék, hu egyszer, mint remény leni, a czímerkérdésben indítványom elfogadtatott, első sorban és mindenek felett magoktól a horvátoktól és a horvát képviselőktől függ. (ügy van! Ugy van! a jobboldalon. Közbeszólások a szélső baloldalon.) Én nem tudom t. képviselő ur, mi nagy baj van ebben reánk nézve. Reám, mint alkotmányos érzületű emberre, van, mert én a kivételes helyzeteket nem szeretem; különben ha baj van ebben, az csak az ő bajuk lehet, mert azt gondolom, hogy őszinteséggel tartoztam nekik megmondani, tartozom megmondaniitt,hogyigenis az alkotmányos