Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-269
222 , 28 r . országos ülés november 23. 188". feltételeztem volna az ellenkezőt — de mégis belső örömmel hallottam a ministerelnök úrtól, hogy meggyőződése ma sem változott, legalább tegnapi nyilatkozatát én más értelemben nem vettem. 1868-ban Horváth Boldizsár képviselőtársunk, mint akkori igazságügyininister a szent székek jurisdietiójának eltörlését javasolta, bizonyára nem azért, hogy az egyházat üldözés alá vegye. A perrendtartás ezen reformjára a bizottság nagy többsége kijelentette, hogy ez kikerülhetlen és körülbelül azzal indokolta és azon érvekkel élt, a melyeket ma is hallottunk. A többség azonban nem fogadta el, mert azt mondta, hogy úgyis az általánosan kötelező polgári házasság fog behozatni, a nélkül lehetetlen helyesen megoldani e kérdést. 1868-ban a vallásügyi törvény tárgyaltatott. A ministerelnök akkor türelmetlen lett és egy határozati javaslatot nyújtott be, melynek indokolását, valamint a ministerelnök ur 1874-iki felszólalásait a t. előadó ur szives figyelmébe ajánlom és pedig azért, hogy ha ad valamit arra az igen helyes indokolásra, hogy többé azon érveléssel, hogy a polgári házasság intézményét nem le het szabályozni, ha az egész vonalon fel nem vétetik az egyház és állani közti viszony szabályozása, hogy ezzel többé ne éljen, mert a ministerelnök ur akkor igen fényesen kifejtette és eddigi nyilatkozataival sem desavouálta, hogy azt mondani, az állam és egyház közti viszony minden oldalán rendezése előtt a polgári házasság be nem hozható, hogy ily érvvel csak azok élhetnek, kik tévedésben vannak ezen intézmény természete felől, vagy a kiknek ez legkényelmesebb ürügy arra, hogy ezen intézmény elől, melyet egyenesen ellenezni nem akarnak, hibás és hiuságos ürügy alatt kitérjenek. A ministerelnök ur akkor határozati javaslatot nyújtott be a kötelező polgári házasság behozataláról, a melynek kérdését világos szavai szerint teljesen megérettnek tartotta 1869-ben és egyszersmind, a mi ezzel válhatatlan kapcsolatban áll, az anyakönyvek vitelének polgári hatóságra bízását illetőleg. S azután t. ház, én nem folytatom e kérdés történetét, csak hivatkozom a ház régi tagjainak emlékezetére, hogy 1873-ban és talán ha a ház szives lesz zárbeszédet engedni, rátérhetek még egyszer e tárgyra, egész a legújabb időkig, csakhogy már decrescendo, ezen kérdés mindig megújult és mindenütt csak formális akadályokkal halasztatott el, de a dolog lényegében mindannyiszor kiderült a ház túlnyomó nagy többsége véleményének összhangzása e tekintetben. De soha ez fényesebben, komolyabban, határozottabban nem történt, mint 1873. márcziusban, mikor Deák Ferencz amaz ismeretes nagy beszédét mondotta az egyház és állam közti viszony szabályozásáról. Akkor felállottak innen az akkori balközép részéről annak tagjai, többek közt Ghiczy Kálmán is és a t. ministerelnök úrral teljes egyetértésben azt követelték, hogy az ezen javaslat kidolgozására utasított bizottságnak Deák Ferencz beszéde, különösen a polgári házasságra nézve is kötelező utasítás gyanánt adassék. Igaz, hogy a t. igazságügyminister ur akkor is fontolgatta még a polgári házasság intézményét. Egy hir keringett ugyan, mely a hírlapokba is utat talált, hogy azon bizottságban, mely később e tárgyban jelentést tett és a kötelező polgári házasságot javasolta, a minister ur ugy nyilatkozott volna, hogy a kötelező polgári házasság intézménye ellen, a menynyiben t. i. ő szólhat a kormány nevében, kifogás nincsen. De itt a házban a t. minister ur fontolgatott. A különbség akkor és ma közt az, hogy ma azt mondja, hogy mélyen kell megfontolni. (Derültség.) A t. ministerelnök ur akkor hevesen, türelmetlenül sürgette a ministeriumot, többel: közt jelenlegi collegáját is, az igazságügyministert és én tudom, hogy nem épen kíméletes elmés módon. (Derültség a bal-és szélső baloldalon.) Különbséget tett azon emberek közt, a kiknek hat esztendő kell a megfontolásra és azok közt, a kiknek rövidebb idő szükséges. (Élénk derültség.) Azonban daczára a tegnapi kijelentésnek, a melyet, mondom, én Örömmel fogadtam, mit tapasztalunk? Azt, hogy a ministerelnök ur kezd harmóniába jönni az igazságügyministerrel. (Elénk derültség.) Az igazságügyminister ur megfontolta a dolgot akkor és fontolgatta akkor, mikor a ministerelnök ur sürgette öt; most meg mi sürgetjük a ministerelnök urat és most meg a ministerelnök ur fontolgat. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) így jönnek ketten harmóniába, (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) azzal a különbséggel, hogy ebben az elmélkedő álláspontban az igazságügyminister urat a nagyobb következetesség illeti meg. Dániel Pál: Majd ti is megfontolóbbak lesztek! Szilágyi Dezső: Mit tetszik mondani ? Dániel Pál: Majd ti is megfontolóbbak lesztek! Szilágyi Dezső: A képviselő ur azt mondja, hogy megfontolóbbak leszünk. Én nem tudom, akarja-e ezt a ministerelnök úrra is érteni és akarja-e a t. képviselő ur ezzel azt mondani, hogy itt könnyelműen és megfontolatlanul cselekedett a ministerelnök ur? (Élénk tetszésnyilvánítások a balés szélső baloldalon.) Vagy a képviselő ur ugy fogj a fel a közbekiáltási jogot, hogy a mi legsúlyosabb vád a ministerelnök úrra, azt vele szemben visszavonja, de az ellenzéket gyanúsítani szabad? Vagy egyik, vagy másik. Ha ezt a közbekiáltást a képviselő ur nem a legsúlyosabb vád gyanánt akarja formulázni, akkor : r si tacuisset. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, nem arra helyezem a súlyt és valóban nekem semmi örömem nincs abban,
