Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

269. országos ülés nincs kivált a jelen pillanatban, hogy ellenmondásokba akarjam keverni a kormány tagjait, midőn megismerem és örömmel megismerem, hogy a ministerelnök urnak tegnapi nyilatkozata legalább szellemében teljesen megegyezett előbbi nyilatkozatával. De már csak azt természetesnek fogja találni, hogy ha háta mögül nem kívánják is olyan nagyon, de mi azt óhajtanok, hogy a tettekben is mutatkozzék következetessége, nemcsak a nyilatkozatokban. S ez az t. ház, a mit gondolom, a t. ministerelnök ur is méltányosnak fog találni. De t. ház, mi volt oka annak, hogy Magyarországon, a hol felismerték a polgári jogegyenlőségnek, a lelkiismereti szabadságnak követelményeit és azt fokozatosan valósították, mi volt oka annak, hogy Magyarország a házassági jogban a jurisdictió felekezeti elaprózásának terére lépett? Ennek oka t. ház, semmi egyéb nem volt, mint az, hogy az állam vonakodott az egyetlen természetes, az egyetlen helyes, az egyetlen kielégítő módhoz folyamodni, t. i. ezen polgári jogviszonynak szabályozását a törvényhozásra, ezen polgári j'ogviszony feletti kizárólagos jurisdictiót az ország bíróságaira átruházni. Ezen a módon kivül a felaprózás ellen és az azzal járó bizonytalansága ellen a házassági intézménynek, nincs orvoslás. Mikor a reformatio behozatott, mikor tehát a hitegység az addig katholikus államlakosokra nézve megszűnt, a görög nem egyesültek és a zsidók akkor mint nem íeljesjogú polgárok egyszerűen ignoráltatván, abban a pillanatban meg'szűnt a lehetőség, hogy az a házassági jog, a mit a katholikus egyházjog tart és reformált a tridenti conciliumon, az állam minden polgárának kötelező joga legyen; az felekezetivé vált és universalis érvénye daczára maradt felekezeti. És mindjárt látjuk a küzdelmet megindulni az emancipatióra e felekezeti jognak érvénye, sőt annak bíróságai a szent székek hatalma alól. Ha az állam felismerte volna hivatását, ha az állami törvényhozás a kizárólagos jurisdictiót kezébe vette volna, a felaprózás feleslegessé vált volna. De az állam nem tette és azon elvek alapján, melyek azon korszak nagy küzdelmeit jellemzik, nem lehetett, legalább tartóan nem lehetett ellenezni, hogy a felekezetek a jurisdictió, a más felekezetek jogának kényszerhatása alól, habár tökéletlenül is kivonják magokat s ott, hol erősebbek voltak mint Erdélyben, a törvényhozás és jiirisdietió egyiránt megadatott nekik, ott hol gyengébbek voltak, s kellő szervezetre jutni nem birtak, maradt ideiglenesen az állam kezében. S a iogicának kényszerítőnek kell lennie a vegyes házasságra nézve is. E házasságokra nézve is a választás csak kettő között volt. Vagy állami j og és bíráskodás aláhelyezni azokat, vagy mindegyik felet tekintetbe véve, egy viszonyra két egyenlően alkalmazandó felekezeti jogot és kétféle bíráskodást elismerni. Mert bárj.ömber 23| 18SS* 223 melyik felekezeti jognak a vegyes házasságra kizárólag irányadónak nyilvánítása lelkiismereti kényszer és a polgári jogegyenlőség mély megsértése lett volna, legalább azon felekezetek ellenében, a melyek a bevettek közé soroztattak. így jutottunk oda, a mikor 1868-ban betetőztetett a rendszer, hogy Magyarország 6-féle törvény, nemsokára a 7-ik házassági törvénynek és ötféle jurisdictiónak classicus hazája lett. Az igen tisztelt igazságügyminister ur bizonyos közönynyel tekint erre az állapotra és azt mondja, hogy ha történnek is összeütközések és collisiók, de ez az állapot három előnynyel bir, t. i. hogy az állam és az egyház közötti békés viszonyt meg nem zavarja, hogy a hitfelekezetek közötti békés együttlétet nem bolygatja és végre, hogy nem zavarja a vallásukhoz ragaszkodó hívek lelkiismeretét. Ebben az érvelésben — nem akarom mondani, hogy az pia fraus foglaltatik, mert ilyesmit egyáltalán fel nem tételezek, hogy ez a három előny pedig a polgári megkötés formája mellett nem biztosítható. T. ház! Én azt kérdezem mindenkitől, hogy vájjon a hitfelekezetek közti békés együttlét ezen különféle jurisdictiók és törvények létezése mellett nem zavartatik-e meg súlyosan? Vájjon itt-ott a reversalisok követelése, itt-ott a h g-ból született gyermekek elhatározására intézett törekvések, az anyákönyvek bejegyzéseinél talán egyik-másik felekezeti jognak megfelelő, de az állami törvénynek meg nem felelő eljárás, az a különös állapot, hogy minden egyház a maga híveire nézve érvényes és kötelező ítéletet hoz, de nagyon ellenőrzi, mely azután az életben hatálytalan lenne, vájjon ez nem vezet szükségkép coliisióra ? S ha a t. igazságügyminister ur abban kételkedik, hogy ezen törvényjavasíat elfogadásával a colüsiók száma és jelentősége szaporodni fog, akkor engedelmet kérek a háztól, hogy ezt röviden bebizonyítsam. Már egyik t. képviselőtársam, egy róm. kath. lelkész, a túlsó oldalon (a szélső halra mutat) utalt arra és tisztelt barátom Pulszky Ágost tüzetesen fejtegette, hogy miután nincs az e házasságból születendő gyermekek számára az anyakönyvek vitelére e javaslatban intézkedés, mert csak a házasság bejegyzéséről szól a törvényjavaslat rendelkezése, az egyes keresztény felekezetekhez tartozó lelkészek azon helyzetben lesznek, hogy kénytelenek lesznek például a katholikus és a görög katholikus lelkészek az ilyen házasságból született gyermeket, azon elvek szerint, melyeket ők vallanak, a törvénytelenek közé bejegyezni. Ha ez történnék, nem egy collissíó állna elő. Megengedem — szeretném hallani, hogy a minister ur érvényt fog szerezni az állami törvénynek. De nem collisió útján képes csak az érvényt megszerezni, ha csak el nem veszi e részben is az anyakönyvek vitelét a lelkészektől? De lássuk a' következményeket tisztán, ha egy más esetre gon-