Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

269 országos ülés november 23. 1883. 221 Hiszen az egyházi törvényhozást, az egyháznak befolyását pro foro interno, azaz ott, a hol a vallási élet vonz, a leJkiisimret terén érintetlenül, csorbítatlanul akarja hagyni és érintetlenül, csorbítatlanul hagyja is ezen intézmény; és én, a polgári megkötés jogintézményének eredeti természetéből való kiforgatását látnám akár abban, ha az az egyházaknak ezen térről való leszorítására használtatnék fel, akár abban, ha más oldalról reá fogatnék, oly czélból, hogy az intézmény gyűlöletessé tétessék, ha mondom, reá fogatnék, hogy az ily czélokra van rendelve. És Francziaországban sem a forradalom találta ki a házasságnak a polgári hatóság előtti megkötés formáját. T. barátom Győry Elek Hollandra utalt. De tudvalévő, hogy Francziaországban is XVI. Lajos alatt, mikor teljes birtokában volt uralmának, 1787-ben hozatott be a polgári megkötés, főleg tekintettel a hugenottákra. A hugenották nem köthettek házasságot Francziaországban a nantesi edictum visszavonása után csak katholikus lelkész előtt. Ezért a királyi rendeletben, felemlítve a hugenottákat, vagy a mint mondja, az église prétendue reformée tagjait, meg lőn szabva, hogy köthetnek házasságot a kath. lelkészek, vagy a bíróság előtt. Egyébiránt ha ezen felvilágosítás nem nyugtatná meg t. képviselőtársaimat, vizsgálják meg, miért hozatott be Angolországban a polgári megkötés formája; e század elején még Angliában az volt a törvény, hogy érvényes házasságot zsidók és quäkerek kivételével nem lehet kötni, csak az anglikán templomban; s a római katholikusok alávetve voltak oly egyház közvetítésének, melyhez nem tartoztak és felmentést ezen törvény alól csak a canterbury érsek, a prímás adhatott, mely felmentést elnyerni felette költséges és talán azért is nehéz volt, mert egyházi hatóságtól ily jog gyakorlása, a dolog természete szerint nem lehetett mindig felekezeti érdekek befolyásától ment. Ezért hozatott a harminczas években ama törvény, mely, főleg a római katholikusokra tekintettel, ugy rendelkezik, hogy a házasság bizonyos elősorolt felekezetek egyházaiban is megköthető és facultative az arra rendelt polgári hatóság előtt is. T. ház! Semmi a világon nem tévesebb, nem f őrületesebb állítás, mint az, hogy ha a házasság polgári hatóság előtt megköthető vagy kötendő, ez szükségképen az államegyház összeütközésére vezet ; mert ha Francziaországot, ha Olaszországot, ha Németországot, ha Belgiumot tekintjük, hol koronkint az egyház és állam közt összeütközések merültek fel — hiszen azt mindenki tudja, hogy ezen összeütközéseknek nem a polgári házasság, nem is annak kötelező formája, hanem egyéb volt az oka és a kötelező polgári házasság behozatala miatt összeütközés szükségszerűvé épen nem vált. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mi volt tehát az, a mi szükségképen oda vezetett, hogy a házasság megkötése polgári hatóságok előtt kikerülhetlen volt? A polgári jogegyenlőség, a lelkiismereti szabadság megvalósítása és pedig az egyházak számára is, tette ezt mellőzhetetlenné. Ha a josefinizmns alapján állanánk, ha oda mennénk, hogy az állam parancsol az egyház közegeivel, annak functionáriusaival és üldözéssel, bírságokkal és a tekintélyes beneficiumoktól való megfosztással kényszerítheti a világi törvény teljesítésére, ha idáig akarunk menni, akkor a polgári hatóság előtti megkötés formája elkerülhető. De ha nem akarjuk, ha a lelkiismereti szabadság megsértését látjuk abban, hogy az egyházak olyanra köteleztessenek, a mi hitelveikkel ellenkezik : akkor oly államban, melyben lelkiismereti szabadság van, melyben jogegyenlőség van és ezen elveket egyetlen egy állam sem sértheti meg, még az antisemitismus kedvéért sem, súlyos bűnhődés veszélye nélkül, az oly államban a házasság polgári megkötésének formája kikerülhetlen. Hogy milyen mértékben szükséges ez, az az egyház magatartásától függ, ez attól függ, felismeri-e az egyház, hogy ő itt idegen téren mozog, midőn a polgári jogok alapjára épített állampolgári jogviszony felett akar intézkedni. Ezt mutatja, a mire kiterjeszkedni itt akarok, története a polgári megkötés intézményének. De honnan van az, hogy ezen elvek megvalósítására Magyarország is törekedett: és mégis nem az lett az eredmény. Itt épen az ellenkezőre jutottunk, oda, hogy a házassági törvényhozás, a bíráskodás szétforgácsoltatok a felekezetek között és annak csak egyes foszlányai maradtak meg az állam kezében? És nem ugyan a törvényhozásban, de a követendő helyes irány felismerésében, általános fordulat csak 1868-ban, azaz csak akkor állott be, mikor a törvényhozási és bíráskodási jog felekezeti szétforgácsolása csaknem tetőpontját érte el?! Mert csak itt kezdődik általános felismerése annak, hogy a házassági viszony komolysága, biztossága és merem mondani tisztasága érdekében nincs a kibontakozásnak más módja, mintha az állam kezébe veszi e törvényhozás és bíráskodás jogát minden állampolgár felett és ezzel együtt behozza a polgári megkötés intézményét. És asíok, a kik azt felismerték és azt sürgették, azok ellen Irányi Dániel t. képviselő úron kívül egy nagy tekintélyű tagja állott e háznak, a ki a legmerészebb, leghatározottabb zászlóvivője volt az ügynek. Ezen mélyen t. tagja a háznak a a mostani tisztelt ministerelnök ur, Tisza Kálmán volt. Már 1868-ban felszólalt ebben az irányban és szabadjon hozzátennem, hogy — nem mintha