Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

220 289. országos ülés november 23. 1883. be van fejezve e törvényjavaslattal és hogy ezen ügy ezután hallgatólagosan levétetik a napirendről ? Nézzük meg, hogy ezen kívánság olyas valami-e, a mely nem szükségképen következik minden nyilatkozatból, a magyar törvényhozás traditióiból és mindenek felett az ügy állásának szükségességéből. Azt az elvet, mely az államot a házassági viszony általános és kötelező szabályozására viszi, azt az elvet rég ismeri, rég vallja a magyar állam törvényhozása, ha valósításában nagyon lassú, nagyon késedelmes is. Ez annak felismerése, hogy a házasság polgári jogviszony és ámbár az ebből eredő köteleseégek nemcsak jogiak, de erkölcsiek is, ámbár semmi ok sincs nem óhajtani, de nagyon sok van egyenesen fontosnak és nagyon kívánatosnak tartani, hogy ezen kötelességek vallási szentesítés alatt álljanak, hogy a felek vallásosán érezzék át az ebből eredő kötelességek természetét. De ha az alapjában polgári jogviszony, akkor tagadhatatlan, hogy midőn az egyház ezen polgári j ogviszonyt polgári hatályára nézve is szabályozza ; midőn az egyház ezen viszonynak nem vallási, hanem egyenesen jogi polgári hatálya felett bíráskodik: az egyház idegen téren mozog és ennek a feladatának ngy, a mint a polgári élet követeli, nem felelhet meg. Az államnak ma, midőn az állam nem csak a jogegyenlőséget, de a lelkiismereti szabadságot is mint cardinális tételt fogadja el, nincs joga polgárait, vagy azoknak egy részét polgári jogi alapviszonyaira nézve a felekezetekhez utasítani, hogy ott keressék jogukat s részesüljenek jogszolgáltatásban. Az állampolgárnak ma visszautasíthatlan követelménye, hogy polgári jogviszonyaira adja meg az állam neki, mint polgári élete többi részére nézve a jogot, az igazságszolgáltatást. Azt mindenki elismeri, még az igazságügyminister ur is, midőn dicsérőleg mondotta, hogy e felfogást, e tudatot a magyar törvényhozás sohasem vesztette el, mert ez annak értelme, hogy a minister ur Kálmán király törvényére hivatkozott, a mely századokkal ezelőtt, midőn még az egyházi és állami élet ezen téren összefolyt, a házasságkötés formája felett, önnön jogkörén belül rendelkezett. Hiszen ha ez igy van t. ház, akkor azt kérdezem, mi az oka annak, hogy abból az állapotból, melyben házassági jogunk ma van,abból az állapotból, melyben a házassági jog feletti bíráskodás ma van, a t. kormány kibontakozni vonakodik? mi az ok, hogy a t. kormánynak a házassági jog reformjára nézve a szükség iránt csak az a felfogása van, a mi ezen törvényjavaslatban le van téve ? Hiszem, bizonyára nem az lesz az ok a t. minister urnái és a kormánynál, a melyet több szónok arról a pártról, többek közt Miehl t. képviselő ur is felhozott, hogy a házasságkötés polgári formája, a polgári hatóság előtti házasságkötés a franczia forradalomnak eredménye és szinte eredendő vérbűnül van hozzáfűzve ezen intézményéhez, a mely eredendő vérbűn miatt vonakodik annak elfogadásától. Én gondolom, hogy a t. kormányt ezen történelmileg is hamis állítás semmi tekintetben nem tartóztatja, nem tartóztatná akkor sem, ha igaz volna, hogy a franczia forradalom szüleménye, mint nem tartóztatott egy államot sem, hogy az abból kifejlett számos örök érvényű elvet alkotmányában és törvényeiben megtestesítsen és mellesleg legyen megengedve nekem erre megjegyeznem azt, hogy a házasság polgári megkötésének egész története bizonyítja azt, hogy ez nem az egyház üldözése szempontjából, nem abból a szempontból, hogy az egyház az őt megillető jogos térről leszorittassék, találtatott fel, hanem megalkottatott azért, hogy a lelkiismereti szabadság és pedig az egyház számára is s a jogegyenlőség a polgári intézményekben megtestesíthető legyen ; hogy a mely pillanatban az állam megszűnt kizárólagos felekezeti befolyás alatt állani, a mely pillanatban az állam elismerte azt az elvet, hogy egyetlen egy alattvalóját sem kényszerítheti valamely felekezethez való csatlakozásra, az egyházat nem kényszerítheti hitelvei elleni cselekvényekre, el kellett fogadnia azt az elvet, hogy a polgári élet jogviszonyait, jogi érvényükre nézve kiveszi az egyházak törvényhozása, az egyházak bíráskodása alól és e feladatot teljesíti maga a polgári élet minden viszonyára nézve és 'midőn elismeri az állam, a jogegyenlőség azon postulatumát, hogy a hitfelekezeti különbség a polgári jogviszonyokra és azok megítélésére befolyással nem bírhat: abban a pillanatban az állam abban a mértékben, a melyben ezen alapelveket felismerte, áttért a polgári megkötés intézményére, eleinte részlegesen, később kötelezőleg. És nem is szorította ki az egyházat,, valamint nem szándékom nekem sem, nem szándéka azon t. párt (a szélső halra mutatva) indítványának sem, legalább a mint én értem, kiszorítani az egyházat a házasságra való befolyástól. Mert, hogy. az polgári jogviszony, hogy arra, mint ilyenre, az államnak jogot kell alkotni és bíráskodást gyakorolni és csakis annak lehet az egyháznak befolyását azon térről, a mely a fórum internnm, a vallási élet tere nem szorítja ki, de felszabadítván annak gyakorlását egyéb, azt csak zavaró tekintetektől, az egyház valódi szabadságát alkotja meg. Ezt csak azok tagadhatnák, a kik a polgári viszonyokra, a polgári jogéletre a kanonjognak, az állami törvényeknél magasabb érvényét, felsőbb kötelező erejét vitatnák és meg vagyok győződve, hogy ezt a képviselőház tagjai közül senki sem teszi.