Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

2<>9. nr+zAsa* filé» noTe:»))er 2S. 1885 219 továbbá, hogy a szabadkőművesség Magyarországon nem titkos társulat, mert alapszabályai a kormánynak bemutattatnak. Csak ezeket akartam elmondani. Elnök: Arra kérem a t. képviselő urakat, hogyha személyes kérdésben méltóztatnak felszólalni, tisztán csak arra méltóztassanak szorítkozni, a mit a házszabályok megengednek. Ivánka képviselő urnak joga volt felszólalni, mert az ülés elején ma vonatkozott rá Hermán Ottó képviselő ur felszólalásában és a kik nem voltak jelen, erről nem birnak tudomással. Ivánka képviselő ur tehát jogosítva volt beszéde első részének elmondására. (Derültség.) Most Onody képviselő urat illeti a szó. Ónody Géza: T. ház ! Mezei Ernő t. képviselő ur nagyon szép eneyclopaedieus beszédében az én szavaimat félremagyarázta, nevezetesen pedig azt állította, mintha én tegnapelőtti beszédemben honmentőnek tüntettem fel magamat és társaimat, akkor, midőn a dresdai congressus pontozataiba felvétetett, hogy Európa az áriái és az arianisált népeké, ennélfogva a magyar nemzet ez utóbbiakhoz tartozván, nem számítható a nem arianisált népek közé, mint a zsidók és törökök. Én, t. ház, minthogy nagyon jól emlékszem arra, miképen mondottam ezen szavaimat, nem ismerhetem el, hogy ugy mondottam volna, mint azt Mezei Ernő képviselő ur feltüntetni szeretné. Én ugyanis nem mondottam egy szóval sem, hogy mi ez által Magyarországot megmentettük volna, hanem igenis honfiságunk teljes melegével igyekeztünk nemzetünk érdekét a hazafiúi becsülethez képest képviselni azon congressuson, nem pedig akként, mint az izraeliták az eszlári per folyama alatt a magyar igazságszolgáltatás becsületének meghurczoltatásával igyekeztek hazafiságukat a külföld előtt bebizonyítani. Csak ezt kívántam a t. képviselő urnak megmondani. Mezei Ernő: T. ház! Semmi esetre sem fogom azt most bizonyítani, hogy bármicsoda képviselői jogommal visszaélni tudnék. Egész röviden kijelenteni Simonyi Iván képviselő urnak, hogy nem mondtam, nem is mondhattam azt, hogy a magyarok vándoroljanak ki, már'csak azért sem, mert beszédein egész hangja tökéletesen ellenkező volt. Hanem mondottam azt: hogy ha Istóczy képviselő ur nem tudja megtűrni, hogy én magyar legyek és én e hazában éljek és velem együtt olyan patrióták, mint én vagyok, éljenek, akkor tessék neki kivándorolni. Egyébként pedig Széchenyi elvét nagyon ismerem és nagyon követem, hogy Magyarországot egyetlen egy emberrel sem szabad megkevesbíteni. Istóczy Győző: Előbb fognak kivándorolni önök, mint mi! Gr. Bánffy Béla: Sem az egyik, sem a másik! Szilágyi Dezső: Ha t. ház, a vita ilyen előrehaladott folyamában szót emelek, nem azért teszem, mintha a kérdést egy nem érintett oldaláról akarnám megvilágítani, hanem azért, hogy a házasság reformjára, házassági j'ogunk javítására, eltekintve e törvényjavaslatban szabályozás alá vett körétől az eseteknek, a ház vitája meddő ne legyen. Ha én azt látom, hogy a házassági ügy reformjaira nézve bizonyos irányok követésére nézve egyetértés létezik, akkor én, t. ház, szükségesnek tartom azt is, hogy ezen törvényjavaslat elfogadásán és elvetésén túl a ház még jelölje ki azt az irányt is, melyben a házassági j og reformját elengedhetetlen követelménynek tartja. És t. ház, azok, kik azon törvényjavaslatot ellenzik, azoknak talán legnagyobb része, nem mind, nem azért ellenzik a törvényjavaslatot, mintha a házasságjognak kellő reformjában azon tételnek, melyre e törvényjavaslat építve van, benne nem kellene lenni, hanem ellenzik azért, mert ehhez a törvényjavaslathoz ugy, a mint a ministerium beterjesztette és ugy, mint az igazságügyminister ur indokolni jónak látta, a gyanúnak egy sötét árnyéka fűződik, (Ugy van! a baloldalon) az a gyanú fűződik, hogy e törvényjavaslat beterjesztésével az az irány, melyet 1868 óta a magyar törvényhozás mindig sürgetett, az az irány most teljesen elejtetik, t. i. annak megállapítása, hogy a házasság állami törvényhozás útján szabályoztassék és állami bíráskodás alá helyeztessék. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt a gyanút kell elhárítani s azért ki kell mondani: hogy ezen törvényjavaslat elfogadásán túl még ismerünk teendőt, mely sürgős és szükséges és ez az az irány, a melyet a magyar törvényhozás 1868 óta változatlanul fentartott. És t. ház, valóban érthetetlen is volna, ha a ház ezen törvényjavaslat sorsának egyszerű eldöntésénél megmaradna, nem azért, mintha én nem mondanám azt, a mit szavazatommal is igazolni fogok, hogy a mi abban a törvényjavaslatban foglaltatik, a cultusdisparitas megszüntetésére, elengedhetetlen követelmény és szükség; hanem mert a törvényjavaslatot senki, még a ministerelnök ur sem pártolta, annak kimondása nélkül, hogy csak átmenetinek, ideiglenesnek tekinti, hogy az ne tartóztassa fel a házassági ügynek reformját, a melyet 15 esztendeje tartunk szükségesnek. Ha erre nézve az egyetértés megvan, ha Éles Henrik, ha Körösi Sándor, ha Horváth Boldizsár és sorban mindazok, a kik itt vagy ott, vagy amott pártolták a törvényjavaslatot, ezt mint szükséges teendőt kimondják, akkor kérdem, mi okból szorítkozzék a háznak határozata pusztán és egyedül e törvényjavaslat elfogadására vagy elvetésérc és mi okból adjon a ház azon feltevésre okot, hogy a magyar házassági ügy reformálása hosszabb időre 28*