Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

269. országos ülés eredményt, a keresztyén társadalomban-e, vagy a üsidó társadalomban. Ha az antisemiticus mozgalom erejét túlbecsülni akarnók, okvetlenül azt kellene mondanunk, hogy az emancipatio törvényének hatása kevésbé mutatkozik a keresztyén társadalomban. Ezt nem szemrehányáskép mondom, ezt egész természetesnek találom, mert mindig, mikor privilegizáltak és jogfosztottak közt valamely kiegyenlítés történik, a reactio mindig azon táborból indul ki, a melyben a privilegizáltak vannak. És t. ház, még azt is kell mondani, hogy az átmeneti idők új bajokat szoktak szülni, új érzékenységet szoktak nevelni, mert sok ember szereti az elméleti igazságot, de nem barátkozik meg az igazság gyakorlati követelményeivel. Mindenki elfogadta az emancipatio elvét, mint igen szép elvet, de nem számoltak azzal, hogy az emancipationak van praktikus értelme, hogy a zsidók a nekik adott jogokkal élni fognak. Sőt, a mit minden himezéshámozás nélkül be lehet vallanom, éltek azzal a mohósággal, mely felszabadított emberek természete, éltek az elemi becsvágygyal, mely az előbbi elnyomás következménye. így talán a reactiót is előre lehetett volna látni. Es épen a vegyes házasságok lehetetlensége okozta, hogy ellenökben a féltékenységnek kellett felébrednie és pedig annál inkább mentől jobban igyekeztek a magyar társadalom munkájában résztvenni, épen a törekvés az assimilatióra ugy tűnt fel, mintegy hódító elem invasiója, idegenek betörése. Azt kérdezem t. ház, mily könnyű dolog épen ezen átmeneti állapotban, a társadalom ezen átalakulásában folytonos kíméletlen, lelketlen agitatiók által a régi előítéleteket és új érzékenységeket felszítani és mily könnyű azt a gyenge hártyát letépni, melyet a múlt idők érzései felett lassanként növesztettek és melynek terjes kiképződésére még eddig idő sem volt. T. ház! Nagyon sajnálom az agitafio gyászos eredményét. Lehet, hogy a keresztények és a zsidók közti viszony az országnak sok vidékén egy egész^generatióra meg van rontva. És én ezt azért sajnálom, mert nem csak akadályozta az assimilatiót, nem csak hátraveté azt a munkát, mely üdvösen megindult, de a mi általános politikai viszonyaink között különös súlyos bajt is hoz a nemzetre. Minő istentelen vállalkozás, ezen országban, melynek létérdekéért kell küzdeni, melylyel ma ugy is annyi ellenséges nemzetiség áll szemben, még külön társadalmi és nemzetiségi kérdést' teremteni a zsidó fajjal szemben, az egyetlen faj ellenében, mely a beolvadásra teljes hajlamot mutat. Sőt t. képviselőház! Bocsássák meg nekem a szót, nem szeretek én külön zsidó missióról szólni, de azt merem mondani, hogy a zsidóknak a magyar állameszme terjesztésében hivatásuk is van. Mommsen a hires német történetíró, midőn nemrég a zsidók védelmére kelt KÉPVH. XAPLÓ. 1881—84. XIII. KÖTET. .ovember 2X I8S3. 217 a német antisemiták ellenében, azt mondta: hogy Németországban a különböző német törzsek sajátságainak a particularismus megszüntetésében a zsidóknak nagy részük volt, ép az ő részvételük járult Németország szellemi életében ahhoz, hogy egy közös egységes német nemzeti öntudat támadt. No már t. ház, Magyarországban nem csak különböző törzsekkel, de különböző nyelvekkel és nemzetiségekkel állunk szemben és itt a nemzetiségi ellentét rendesen még socialis ellentéttel párosul, azzal, mely a nemzetiségi parasztság és a magyar földbirtokosok közt létezik; azt hiszem, hogy a zsidók gyors magyarosodásuk és különben is közvetítő helyzetük, hajlamaik és természetüknél fogva hivatva vannak arra, hogy a magyar nemzet, a magyar állami eszme propagandáját erősítsék a nemzetiségek közt és igy az egységes magyar nemzet öntudatos fejlődését előmozdítsák* Mily kár ezt a fejlődést tartóztatni; mily kár a késedelem; ez az, a mi engem a legmélyebb sajnálattal tölt el. Mert ha van előttem valami értéke annak, hogy a közélet terén zsidónak neve • zem magam, hát épen az, hogy ennek a czélnak szolgálatába adhatom én is egész erkölcsi erőmet. De lehet t. ház, hogy én is túlságosan a pillanatnyi zavarok behatása alatt szólok ; lehet hogy ép a mi bekövetkezett : maga az antisemitismus társadalmi válsága üdvös hatással lesz és végkövetkezményeiben az assimilatiót előmozdítja. Mert sokszor tévedésben vagyunk egy elv győzelme felől, mikor a törvényhozás azt már törvénybe iktatja; kell, hogy viharok jöjj ének közbe, hogy társadalmi válságok szántsák fel a talajt és csak akkor gyökerezhetik meg" a föld mélyében. Ugy vagyunk e mozgalommal, mint a lávának a kitörésével, mely elpusztít egyelőre a földön minden organieus életet, de később annál szebb culturát teremt. Azt hiszem t. ház, ennek a törvényjavaslatnak meg lesz az a hatása, hogy Magyarországnak in teliigentiájában más szempontok kerekednek felül, hogy a mi sokak előtt hanyatlásnak látszik, abban előhaladást is fognak látni, hogy a kiket ma hódítóknak tekintenek, meghódítottaknak fognak feltűnni. Tudom, hogy legnagyobb jelentőségű fentartani a traditiók első erejét, a melyek a magyar földbirtokos osztályt a nemzet vezetésére hivatottá tették; tudom, hogy a magyar patriotismusnak meg kell maradni annak, a mi volt, a lélek hősies lendületének, az odaadás és önfeláldozás képességének. Ép ezt az eredményt várom a jelenlegi törvényjavaslattól is. Igen sok bajunk van és én ezt, mint az ellenzék egyik tagja, mindig hangsúlyozom, de egy bajunk nincsen: a magyar nemzeti öntudat nem éri hanyatlásának korszakát; soha annyi ember nem nevezte magát büszkén — magyarnak, mint 28