Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

216 2S9. omdros lilét november 23. IS83. könyvek megfeleljenek a törvény által követelt kellékeknek. En mindezt coneedálom. Azt mondja a t. képviselő ur — és helyeselte Somssich Pál t. képviselő ur is — hogy a zsidóknak egy kátét kellene szerkeszteniük, mely által ]áttételeiket megismerni lehetne. Én, t. ház, nem merem mondani, hogy ehhez a kérdéshez, mint igazi szakavatott szólhatnék, de szólhatok talán annál inkább teljes elfogulatlansággal. (Halljuk!) Hogy ily káténak léteznie kell, azt saját emlékezetemből tudom, mert nemcsak az elemi iskolában, hanem még mint a gymnasium növendéke is külön vallási tankönyvből és pedig magyar kézikönyvből részesültem hit- és erkölcsi oktatásban. Ily kézikönyveket lehet kapni mindenütt, tanítják valamennyi iskolában és mindenütt, a hol a gyermekek vallási oktatásban részesülnek. Tovább erről csak annyit mondhatok, hogy a zsidó vallásnak dogmái nincsenek, hanem van a helyett annál inkább sok rituális, egészségi, étkezési, politikai intézkedés, melyeket nem is a korábbi, általánosan elismert törvényhozók hoztak, hanem hoztak későbbi századokban különböző országokban és melyek sohasem bírtak mindenütt elismert kötelező erővel, mert a zsidók között feltétlenül uralkodó egyházi tekintély nincs. Az ilyen intézkedések tekintélye addig, míg a zsidók elkülönzött életet éltek, feltétlen volt, mig ellenben ma, a mikor a zsidók közt a cultura és a felvilágosodás folyton terjed, nemcsak hogy az indiíferentismus nem törődik ezekkel, de általában a zsidó vallás kebelében a törvénymagyarázat rationalis irányban halad és ma sok lelkész ezen intézkedéseket teljesen feleslegesnek tartja. Tehát mit érnénk el a zsinattal? Mikor t. képviselőtársamnak, Chorin Ferencznek, nem tudom, atyja vagy nagy atyja az első gyenge reformintézkedéseket javasolta a jelen század elején, akkor még oly fanatismus létezett a zsidóság közt, hogy Magyarország összes rabbijai ilyen zsinatba gyűltek és kiátkozták. Ma, azt hiszem, nemcsak hogy a többség nem átkozná ki, hanem minden indítványozott reformokat túlhaladottaknak mondaná. De hát lehet-e a kisebbséget kényszeríteni? Simonyi Iván: Kiátkoznák most is. (Derültség.) Mezei Ernő: Én előttem t. ház, mindezek mellékes dolgok. A zsidóságra nézve lényeges kérdés előttem az, hogy magyarosodnak-e érzületben, culturában, a nemzeti öntudat elsajátításában? a magyar állami öntudatot felveszik-e magukba? Ez előttem a leglényegesebb dolog. És én örömmel mondom, mint zsidó és mint magyar, a magyarosodás oly meglepő mérvben halad elő, a mint csak buzgósággal és igazi lelkesedéssel elérni lehet. Annál bátrabban mondom azt, mert elismerték több képviselőtársaim, a kik nem tartoznak ezen felekezethez. Hogy találó példát hozzak fel, eléga fővárosra utalnom. Pedig nemez a legjobb példa, mert a főváros már természeténél fogva internationalis jelleggel bir és inkább ki van téve az idegen befolyásoknak, mint a vidék. A legutóbbi népszámlálás szerint a magyarság tekintetében közvetlenül a reformált felekezet után következik a zsidóság, mert 76%-a magyar anyanyelvű. S a különbség az, hogy a reformátusoknál magyarososodásxól szó nem lehet, mert eredetileg is magyar felekezet volt, de a zsidóság még kevés évtizedekkel ezelőtt a legidegenebb felekezetet képezte. Egyáltalán t. ház, lássuk be, hogy a zsidóságnál a magyarosodás kérdése egészen máskép áll, mint a többi nemzetiségeknél. Boldog isten, ha a 14 millió magyarsága csak a zsidókérdésen függne, mily könnyű kérdés volna ez ? Mert mi képezi a nemzetiségeknél a veszélyt; és mi a magyarosodásnak legnagyobb akadálya? Okvetlenül a jelen század követelése az, hogy a nemzetiségek között is a cultura haladjon, sőt magunk is kénytelenek vagyunk hozzájárulni a cultura emeléséhez. Nemzetiségi literatura keletkezik, nemzetiségi intelligentia és iskolák, melyek dajkájává lesznek a separatisticus nemzetiségi szellemnek. De a zsidók között épen ellenkezőleg áll. Minden zsidó, a ki elsajátítja a culturát, a ki művelt emberré lesz, lemond a faji jellegről és felveszi a közös nemzeti jelleget. És mily gyors ezen haladás. Már az 1868-iki congressuson lehetett constatálni, hogy a haladó zsidóság többségben van s minél nagyobb a világosság tábora és minél kisebb a sötétség tábora, annál könnyebb a további munka, annál gyorsabbá lesz a haladás. S merem mondani, hogy 50 év múlva egy regényíró vagy néprajziró számára megjön azon idő, a mikor keresni fogja az eredeti faji vonásokat és megérkezik az alkalom, hogy megírja az utolsó máramarosi kaftános zsidó történetét, Simonyi Iván: Addig mindnyájan zsidók leszünk. Mezei Ernő: T. ház! Ha már ennyit mondottam, megmondom még röviden, hogy miben látom én a jelenlegi társadalmi válság igazi magyarázatát. (Halljuk! Halljuk!) Az emancipatiotörvényt a törvényhozás megalkotta. Ki hitte azt, ki egyáltalán fogalommal bir a társadalmi átalakulás természetéről, hogy ez a törvény meghozatala után 24 órával az összeolvadás tökéletesen meg fog történni, hogy a zsidók minden különleges faji vonása el lesz törölve, vagy csak azt is, hogy a keresztyén társadalom egyszerre le fogmondani minden előítéleteiről. Ezt senki sem hitte; hanem igenis hittük azt, hogy az emancipatio a munka előfeltétele, itt kell kezdenünk, hogy valóban sikeres összeolvadást várhassunk. Hát én nem akarom azt ez alkalommal keresni, hogy az emaneipatio törvénye hol mutatott fel nagyobb