Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

269. or.sz&gos fii<s november 23. 1883. 215 zeti öntudattal, megkapja azt a feleletet: „I'y suis et j'y resté". Nem tetszik ez a t. képviselő urnak? Kern tud velők együttélni, nem tudja őket megtűrni ? Akkor most én fordítom vissza az ő szavát ; tessék kivándorolni! Eámondhatom Shakespeareből: Köszönöm zsidó, hogy megtanítottál erre a szóra. (Hosszantartó nagy derültség.) T. képviselőház! (Halljuk!) Talán az elkeseredés nyilatkozik belőlem, bocsánatot is kérek a képviselőháztól, méltányolja mindenesetre az én kivételes helyzetemet, mert nem közönséges dolog az, ha az ember azzal a nyugodt öntudattal bir, hogy minden tevékenységében, egész életpályáján megszerezhette barátainak, ismerőseinek, embertársainak a tiszteletét és akkor, a midőn egy magyar választókerület bizalmából itt e képviselőházban helyet foglalhat, örökösen hallania kell oly invectivákat, a melyek személyes önérzetét támadják meg. De áttérek t. képviselőház, olyan dolgokra, a melyek mindenesetre több méltánylást érdemelnek: arra, a miket t. képviselőtársam Somssich Pál és Hermán Ottó a zsidókról mondottak és a mik föltétlen méltánylást érdemelnek, már csak azért is, mert ha van benne vád, van benne követelés is s a vádnak és követelésnek nem az a czélja, hogy örvényt teremtsenek keresztények és zsidót között, hanem hogy azt áthidalják. Hanem t. házminő a mi helyzetünk a jelen mozgalommal szem, ben? Én szeretem méltatni még a legtúlzottabb mozgalomban is azt, ami benne jogos: tudom, hogy lehet benne egészséges mag, a melyet külön kell megítélni. De a történelemből az a tapasztalásom van, hogy minden ilyen egészséges mozgalomban a mérsékelt eszme volt a kiinduló pont és csak az agitátió túlhajtása szülte a végzetet. Valaki mondhatja arra a mozgalomra, melyet Luther és Calvin kezdeményezett,hogy bár a parasztháború iszonyatosságait idézte elő és az újra keresztelők hóbortjaira vezetett; de a mozgalom maga kiinduló pontjában helyes volt. Valaki mondhatja, hogy az a mozgalom, melyet Mirabeau és Bailly kezdeményeztek, helyes volt, hogy ha Robespierrenek és Maratnak rémuralmára vezetett is. És valaki mondhatja nálunk, hogy az a mozgalom, a melyet Széchenyi IstvádSkezdeményezett, okvetlenül helyes volt, ha talán később a 49-iki szakadásig vezetett is. Itt mindig el lehet választani az egészséges eszmét a túlzástól. De t. képviselőház, hogy állunk ezzel a mozgalommal szemben ? Senki sem álmodott Magyarországon zsidókérdésről, antisemitismusról és akkor fellép a képviselőházban egy ember sötét visiókkal a zsidók világuralmáról, a kagalnak titkos összeesküvéséről, olyan visiókkal, melyeket semmi esetre sem a reális élet megfigyeléséből lehet nyerni. Akkor azt mondták, a képviselőház és az ország kineveti. Már most kérdem, vájjon jogosultabb-e ma az a tan, vájjon józanabbnak tűnhetik-e fel most, mint akkor. Bizonyosan nem, csak hogy azóta vad szenvedélyek lettek felköltve és fellép most egy oly közvetítő irányzat, mely azt mondja, hogy igenis számolni kell, pactálni kell ezzel az áramlattal. Mi egyéb ez t. ház, mint a szenvedélyek sodrába kerülés? Nem azt mondom én, hogy a mozgalomban nincs épen semmi jogosultság, de igenis azt mondom, hogy ez a mozgalom vagy ez az áramlat oda viszi az emberekét, hogy ott is ilátnak hibákat, a hol talán hiba nincs, hogy kiemelik itt különösen az olyan hibákat, melyek másokban is találhatók, általában, hogy a zsidókérdés megítélésében kivételes nézpontokat kezdenek érvényesíteni. Nem az e a következés, mint valósággal az is, hogy ez a mozgalom épen a műveit haladó zsidóságnak nehezíti meg helyzetét saját hitfeleivel szemben, feltartóztatja a cultura üdvös munkáját, mely úgyis folyamatban volt. Igenis t. ház, a zsidókérdésben mindig megtudnám különböztetni azt, a mi benne helyes, a mit méltányolni lehet. De hát mik ezen követelések ? Azt mondja t. képviselőtársain Hermán Ottó, hogy mig minden más felekezet elfogadja a reformokat, a zsidófelekezet nem akar ilyeneket elfogadni. Én úgy tudom t. ház, hogy ma a vallásoktól, mint olyanoktól, egyáltalán reformokat követelni nem szoktunk, semmiféle vallás ellenében nem lépünk fel ma azon követeléssel, hogy önmagát reformálja, mert az ellenkeznék a vallásszabadság követelésével és ugy látszik, a vallásreformatiók kora ma tökéletesen lejárt. Hisz mikor a pápai encyclikában anathemával volt sújtva a sajtószabadság, véleményszabadság, az egyesületi szabadság, a modern állam minden vívmánya, volt-e valaki a katholikusok között, a ki követelte volna,hogy a katholikus vallás reformálja magát és hivei, mint katholikusok lázadjanak fel az egyház szervezete ellen, A mit ma követelünk, az, hogy az állam a maga törvényeit feltétlenül érvényesítse minden polgárral szemben, tartozzanak bármely valláshoz és álljanak bár a vallás törvényei az állam törvényeivel ellentétben. Van-e valaki, a ki azt merné kívánni, hogy a zsidók vallási scrupulusai irányában kivételes elnézésnek legyen helye, szemben az állam kötelező törvényeivel? Azt mondják: törvény ellenére a zsidó zugiskolák léteznek. Elég sajnos, hogy a törvényt nem hajtják végre kellő szigorral és ha erre a végrehajtó közegek nem képesek, tessék hát a tanfelügyelőket nagyobb hatalommal felruházni. Azt mondják, hogy a zsidó anyakönyvek rosszul vannak vezetve. Okvetetlenül tessék gondoskodni szigorú intézkedésekről, hogy az anya-