Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

214 2«P. orszásos ülés november 23. 1883. mint magyar képviselő, szégyeneinem kell ezen tényt. De az urak, persze, mindig a demagógok szokott fogásaival élnek, hogy láthatatlan rémeket tánezoltatnak a nép szemei előtt, melyek mint valami természettfeletti gépezetet sejtetnek, a melynek titkos működését ellenőrizni nem lehet. Az antisemitismus valódi álláspontját láttuk Zalamegyében, Somogyban, láttuk más helyen. Most megtalálták a t. képviselő urak ezen izgalmak igazolását. Azt mondja Istóczy képviselő ur, hogy az ő számítása beütött. Miben? Abban, hogy a falvak lakossága bekormozott arczczal, baltákkal, fütykösökkel felfegyverkezve, bemegy a városokba és a boltokat betöri. Hát én azt mondom, hogy a mi számításunk is beütött, mert ezen következmények bebizonyították a mi állításainkat. A milyen volt az ok, olyan volt az eredmény. A milyen a tan, olyan a fegyvere. A t. képviselő urak keresik most ezen események igazolását. Hát ez teljesen jellemző. Én ugy emlékezem a nagy franczia forradalomból, hol pedig az agitátorok mindig kegyetlenségekre izgatták a népet, hogy a Bastille bevétele előtt egy nappal, mikor a lázongó tömegek kirabolták a papokat, a Paiais Royal agitátorai tizenkettőt ezen rablók közül rögtön felkötöttek és ezzel a hathatós példával azután oda irányozták a tömegeket a Bastillra. Ezt ők megtehették, ők megmondhatták, hol van a politikai czél, melyet ki kell vívni, megjelölhették az elválasztó vonalat, mely a rablást meg nem engedi. Ezt megteheti minden politikai párt, megteheti a soeialismus is. Hiába keverik a soeialismust is a zavargások előidézésének gyanújába. A soeialismus csakugyan visszautasíthat minden solidaritást az ilyen mozgalmakkal. Én nem birok vele rokonszenvezni, nem tetszik azon prokrusteságy, melybe az emberiség fejlődését bele akarják szorítani, de a soeialismus nem küzd emberek, mint olyanok ellen, hanem a társadalmi rendszerek ellen. Még azt is fel lehetne tenni, hogy utóvégre is csupán erkölcsi eszközökkel meggyőzik a társadalmat, tisztán szellemi capacitatio utján, meggyőzhetik azokat az osztályokat, melyekkel szemben állanak. De egy oly tan, mely azt mondja, hogy privát emberek, kik polgártársaik között élnek és polgártársaik minden tevékenységében részt vesznek, a természettől örökre arra vannak rendelve, hogy embertársaik romlását eszközöljék; egy oly tan, mely elém lép azzal, hogy én hazafi, polgár, sőt érző ember soha sem lehetek és örök természeti átok folytán, ennek így kell maradni minden következő generatión keresztül, ilyen tan egy állati kiirtás elvét viszi a társadalomba. (Igás! Igaz! halfelöl.) Persze, halljuk most tőlük, hogy ezt nem igy akarták. Lehet, hogy az urak nem értik önmagokat, de a nép megértette az ö tanaikból azt, a mi belőle egyedül érthető. Azt mondja Istóczy képviselő ur, hogy a zsidók provocatiója okozta a zavarokat. Mi által? Előlépett itt a képviselőházban, a mivel minden alkalommal előszokott lépni, hogy őt bizonyos zsidók megcsalták. A mennyire én tudom az esetet, ez az eset legfölebb Magyarország igazságszolgáltatása mellett szól, hogy a zsidócsalás ellen Magyarországtörvényei adnak védelmet, mert a rajta elkövetett sérelemért a t. képviselő ur teljes elégtételt nyert. De a t. képviselő ur azzal be nem elégszik, azt látja, hogy egy zsidó kagal létezik mindenütt, hogy egy országos vagy épen világszövetség dolgozott már akkor ő ellene, az obseurus törvényszéki ülnök ellen; elismerem, azóta híres emberré lett. Vagy pedig mi még oka az izgalomnak. A tisza-eszlári eset ? Arról most nem fogok beszélni. De haazt mondja Istóczy képviselő ur, hogy hiába mentették fel a zsidókat, mégis mindenki meg van győződve a rituális bűnről, hát csak annyit 'felelhetek, hogy volt idő, mikor a törvényszékek nem is mentették fel a zsidókat ily vádak alól, mégis átszenvedték azt az időt a zsidók és egy felvilágosult kor belátta a vád alaptalanságát, hát át fogják szenvedni az ilyen közmeggyőződést, a midőn ily vádak alól már felmentik őket. Hanem ha a képviselő ur azt reméli, hogy a zsidók provocálása fog jövőben is neki párthíveket szerezni, hát azt az egyet egészen határozottan hangsúlyozni merem, hogy ma már a zsidók, legalább nagy részben, megszerezték azt a polgári érzetet, a mely őket, mint szabad állam polgárait megilleti. (IIelyeslés) Ezt ismét nem mint zsidó, hanem mint magyar, örömmel mondom, mert ha az assimilatiót nem csak abban látom, hogy valaki a magyar nyelvet, hanem abban a magyar természetet is el kell sajátítani, akkor mindig azt mondom, el kell sajátítaniok főképen azt a jogérzetet, mely a magyar nemzetet a válság pillanataiban mindig kitüntette. Igen, mert nekem is az a meggyőződésem, hogy gyáva rabszolgák és urak között semmi assimilatio nem történhetik; de nem hiában vagyunk 16 évvel az emancipatio után, felnőtt azóta már egy új nemzedék is, mely érzi, mit nyert a jogegyenlőséggel és épen most, mikor keserűvé teszik nekik a haza földjét, épen akkor érzik a szeretet, büszkeség és ragaszkodás szálait, a melyek őket a hazának földjéhez kötik. (Helyeslés.) És ha valami hiányzott az új zsidónemzedék neveléséhez, hát azt megadja épen az antisemita mozgalom. Megtanulják, hogy ez a föld nem idyllek hazája, hogy az a jog nem könnyű ajándék, hanem azt becsülni, azért érezni kell, azt mindenek fölé kell tartani. És jó lesz a képviselő urnak ezzel számolni. Mert ha a t. képviselő ur az antisemitismus jövőjéről táplált nagy ábrándjaiban ugy látja, hogy eljön az az idő, a mikor őket ki lehet közösíteni a nemzeti közösségből, meglehet tagadni összeköttetésüket a nemzeti földdel, a nemzeti érzéssel, a nem-