Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

2íi9. OI'M:;Í£0.< ülés iiov mber 23. 1883. 213 tartja tenn, a magyar nemzet is mint arianisált, az áriái nemzetek közt foglal helyet. A haza mentésért mindenesetre köszönettel tartozunk, de ha van bizonyíték reá, hogy a néptypus mennyire átalakulhat, épen a magyar az. Mert a magyar népről még az is kétség, hogy eredetileg a kaukasusi fajhoz tartozott-e és ma valamennyi ethnograph elismeri, hogy tökéletesen átalakult a kaukasusi faj. Most azt kérdezem a t. képviselő uraktól, a kik a semitismust teszik összes okoskodásaik alphájává és ómegájává, honnét veszik a bizonyságot arra, hogy Magyarországon lakó zsidók semiták-e? (Közbekiáltás: Tapasztalatból!) Ezt merem kétségbevonni. Positiv adatokkal fogok szolgálni. Disraeli, a ki rendesen nagyon szeret értekezni a semitafaj superioritásáról, aristokratikus népjellegéről, azt állítja lord Bentinekről irt művében, hogy sémiták alatt nem érti a zsidókat egyáltalán, mert a valódi sémiták, apalestinai zsidók ivadékai csak azok, kik a Középtenger-inelléki országokban széledtek el, ellenben a keleti államokban lakó zsidókat sarmata származásnak tartja. Hogy ebben van valami alap, ezt bebizonyította Rénan Ernő -egy nem régen megjelent értekezésében, méhben azt mondta, nevetséges egyáltalán a zsidókat othnografiai (>* faji egységnek tekinteni. Bizonyítja, hogy szittya-törzsek vették fel a zsidó vallást, hogy Krimiábfin számos erről tanúskodó emlék létezik és kivált hogy az annyira utált lengyel i zsidók inkább szláv származásúak; és a nagy különbség köztük és más szláv fajok között nagyon természetesen megmagyarázható az életmód és vallás különbsége által, ugy mint ez számos más népnél is tapasztalható Ázsiában. De még többet is mondhatok azoknak, kik a zsidók-és magyarok közti vérvegyülést olyrigorosus szempontokból ítélik meg, megmondhatom, hogy ez megtörtént igen gyakran, már a régi időkben, a honalapítás után az első századokban és mikor a magyarság felvette a kereszténységet, egymásután hozták a törvényeket, melyek a zsidók és keresztények közti házasságot tiltják. Ily törvényt hoztak 1192-ben Szt. László idejében Szabolcsban, mely az ilyen házasságok szétválasztását rendeli el, de azután folytonosan panaszkodnak a püspöki zsinatok, hogy a törvényt meg nem tartják. 1233-ban II. Endre a. pápai legátus előtt letette az esküt, hogy valamennyi keresztény-zsidó házasság elválasztását végre fogja hajtani. De ez sem volt elég. 1279-ben V. László alatt a budai zsinat kemény büntetést határozott azokra, kik zsidókkal házasodnak össze. így azt lehet mondani, három teljes századon át zsidók és keresztények közt vegyes házasságok mindig folyamatban voltak. Ez bizonyosan nem közömbös dolog, kivált oly urak előtt, kik ugy látszik, a zsidó vérnek valami különös peretrans erőt tulajdonítanak. Hisz a „Iá röpirat"-ban Castelárra azért, mert a zsidókat védelmezte, az volt mondva, hogy valószínűleg zsidó vér bitzog benne, még abból az időből, mikor négy századdal ezelőtt a zsidók Spanyolországban laktak, igy tehát, ha a zsidó vér hatása négyszáz évvel később jelentkezik, ki érzi magát a képviselőház tagjai közül biztosnak az iránt, hogy nines-e véletlenül benne valami seruiticus vér és hogy egy hagyma itt magát ananásnak képzeli holott a hagyma minden tulajdonságait árulja el. (Nagy derültség.) T. ház! Érzem, hogy tudományos vitatkozás nem lehet egy parlamenti beszéd feladata; talán kár azon urakkal, kik az antiseniitákhoz tartoznak, komoly vitába bocsátkozni. (Egy hang: Ohó!) Legalább hát megfordítva igaz, kár azoknak az uraknak itt e házban vitára szállaniok, mert azt bebizonyították, hogy nem a logika, nem az érvek terén van az ő erejük. Hol van az ő valódi hatalmuk, azt a legújabb nyári események mutatták meg. Itt a vitában mi más lehet fegyverük, hogy azokat, a kik más nézeten vannak, mint ők, érdeklettek és megvesztegetetteknek tüntetik fel. Minő nagyszerű álláspont, ha azt a tényt, hogy számba vehető gondolkodással alig csatlakozik valaki hozzájuk, ugy tüntetik fel, mint a zsidó önzés, hatalom, a zsidó általános corruptio bizonyítékát, mely hatalom a maga mindenüvé szétágazó szálaival behálóz mindenkit, megvesztegeti az államférfiakat, képviselőket, bírákat, tudósokat. Hallottuk tegnap Szalay képviselő urnak efféle véleményét Horváth Boldizsár t. képviselő ur felől, a magyar democratia egyik legnemesebb alakja felől. Hát én megmondom a magam véleményét a t. képviselő urnak. Hogy mit érzek én az ilyen vádakra, ezt nem mint zsidó fogom megmondani, hanem mint magyar és a magyar képviselőház tagja. (Halljuk!) Ha azt kérdjük a t. képviselő uraktól, hogy tulajdonképen kiről vannak ők jobb véleménynyel, a zsidókról-e vagy a magyarokról ? azt látom, hogy a zsidókról sokkal jobb véleménynyel vannak ; (Egy hang a szélső baloldalról: Igaz ! ügy van!) nert ő előttük a zsidó uzsorás, a zsidó revolver-ember, nem ugy tűnik fel, mint az egyéni önzésnek typusa, hanem mint olyan, a ki fajának s a zsidó társadalomnak szolgálatában áll, minden vétkét csak azért követi el, hogy ezen fajnak érdekét és világhatalmát szolgálja, valósággal idealizálják az ilyen bűnöket; ellenben minden magyar emberről, a ki közmegbizatásában jár el, kire a társadalom legnagyobb érdekei vannak bizva, kinek, mert a zsidókisértéseknek ő van kitéve, leghamarább kellene meggyőződnie a zsidók veszedelmes ezélzatairól, világuralmi törekvéseikről, feltételezik róla, hogy tudva, szándékosan árulja el tisztét, becsületét, hazáját, csakhogy a zsidóknak zsoldjában álljon. (Igaz! Ugy van! a szélső bálfelöl.) Hát mint magyar ember s kivált