Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

212 26!). országos ütés november 23. 1883. állapota. A mit a törvényjavaslat ellen felhoznak, hogy t. i. Ü közhangulattal ellenkezik, épen ez az ok, a miért azt elfogadom. Helfy képviselőtársam már kifejtette azt, minő hatással lenne a törvényjavaslat elfogadása, vagy el nem fogadása. E törvényjavaslatnak az a szerencséje, hogy utólag sokkal indokoltabbnak tűnik fel, mint első benyújtása idejében. E törvényjavaslat nem felel meg azonoséinak, melylyel minden igazi törvénynek bírnia kellene, hogy saját erkölcsi ereje által hasson a tömegre, ezt az •erkölcsi czélt egyenesen az egyesek bátorságára és előítélet-mentességére utalja. De én nem kételkedem, hogy lesznek ilyenek. A törvényjavaslat meg fogja tenni hatását az ország intelligentiájára, pedig t. ház, épen erre van igazi szükség, mert valljuk be, hogy a jelen sajnos társadalmi zavarnak első sorban bizonyos rivalizálás! és féltékenységi érzet az oka, mely az intelligentiában lábrakapott. A törvényjavaslatnak az a hatása lesz, hogy épen a rivalizálást és féltékenységet enyhíteni fogja. Igen t. ház, vessünk azzal számot, hogy ma Magyarország az antisemitismusnak tűzfészke. Hiába hivatkoznak Német- és Oroszországra. Németországban a tudománynak nagyobb hatalma és az államnak szigorúbb fegyelme teszi, hogy az antisemiticus mozgalom nem bír az eredeti körön túlterjeszkedni és daczára az évek óta tartó izgatásnak, sem extensitásban, sem intensitásban nem emelkedett. Oroszország az autocratia hazája, ott a tömeg szenvedélye ugyan véres kitörésekben nyilvánult, de mihelyt a hatalom akarja, a mozgalmat el is fojthatja. Mi azonban, Magyarország, alkotmányos állam vagyunk s vessünk azzal számot, hogy e mozgalom már elragadta a kedélyeket, hogy az erkölcsi fogalmak felfordultak, hogy sok vidéken az elvadulásnak oly tünetei mutatkoznak, melyek civilizált állami élet feltételeit megingatni képesek. Szép dolog, hogy a szuronyok védelmezik meg a személy- és vagyonbiztonságot. De én, mint alkotmányos állani polgára, ezzel magamat kielégítve nem érzem. Kell, hogy a szuronyok helyébe a törvényhozás lépjen. Keli azért, mert ha a képviselőház e kérdésben nem fogja, akaratát nyilvánítani, el fogja ejteni azon feladatot, mely az ország erkölcsi vezetésében áll, saját tekintélyét az utezán fogja elejteni, hol az a piaczi demagógok prédájává lesz. Tehát az ok, melyért a törvényjavaslatot elfogadom, az antisemitismus. Ha a törvényhozás ellenére kunt az agitátorok teremtették a zsidókérdést, a törvényhozásnak csak az a felelete lehet rá, hogv a törvényjavaslatot elfogadja. (Halljuk!) T. ház, e kérdés nyújtott volna alkalmat arra. hogy az antisemiticus agitátorok bemutatták volna álláspontjuk jogosultságát. Ez alkalommal lehetett volna kifejteniük komoly érveiket, ha ilyenekkel rendelkeznek. Azt tapasztaltuk azonban, Iiogy éppen azon sajnos események után, melyek a nyáron előfordultak, most még időszerűbbnek tartották a képviselőházból kibocsátani izgató beszédeiket. En, t. ház, nem igen tudok az antisemiták lelki világába bebocsátkozni. Azok a képviselő urak, kik ezen párthoz tartoznak, oly annyira ellenségei annak, hogy a zsidókat közönséges törvényeknek vessük alá, hogy nemcsak nem ismerik el az állam törvényeit reájuk nézve, nem csak nem ismerik sd a természeti törvényeket sem, de a zsidók megítélésében felfüggesztik a logika és a gondolkodás általános törvényeit is. Azt tapasztaltam, hogy Istóczy képviselő ur, a midőn oly meggyőződéssel, oly hévvel és oly fanatismussal beszél, nem ad magának számot azon fogalmakról, a melyeket a ház előtt hangsúlyoz. A képviselő ur nem ad magának számot először az ember fogalmáról, inert oly korlátokat állít fel ember és ember közt, a melyek egyáltalában nincsenek az organicus világban, a melyekről Darwin nem álmodik, miket Cuvier sem ismeri; soha. Nem ad magának számot arról, hogy mi tulajdonképen a nemzet fogalma, hogy a nemzetet nem a vér tisztasága, nem a nyelv egysége teszi, hanem a közös históriai és nemzeti öntudat és főkép a közös culíura és a közös nevelés. A képviselő ur nem ad magának számot, hogy mi a fajnak fogalma, hogy a faj természetét alkotja a clima, a vallás és életmód. A képviselő ur találta fel azt, hogy a zsidók örökké a felszabadított rabszolgák természetével fognak birni. Hogy pedig e felszabadított rabszolgák nem kellemes emberek és hogy ezekben az elnyomatás hatása erősebben nyilatkozik, ez történeti tény és igazság, de hogy valamely időleges történelmi ok örök következményeket szülne, állandó hatással birna, a melyet sem a clima, sem az életmód, sem a történelem más folyama soha meg nem változtatnak, ez új tan, melyet a képviselő ur fedezett fel. De főkép nem kellene elfelejtenie, hogy ez a megvetett pária-fajzat teremtett oly morált és oly theoriát, a mely, miután folyton nyilatkozott a prófétákban, világtörténelmi megtestesítését találta Jézus Krisztusban és az emberiség közkincse lett. Mert hát a kik oly ellentétbe állítják a keresztény és a zsidó morált, nem gondolják meg, hogy történetileg ez a keresztény morál, keresztény világnézlet, a mely valamennyi európai nép tulajdona, hogy e történeti fogalom nemhogy ellentétben nem áll a zsidó morállal, hanem a zsidó morálnak történelmi leánya. A képviselő urak összetévesztik a fogalmakat, ha azt hiszik, hogy az áriái népek gondolkozása és keresztény morál egyugyanazon fogalom. Tegnap hallottam Onody Géza t. képviselőtársamtól, hogy a dresdai congressus megmentette a magyar nemzet jövőjét, mert abban a határozatban, a mely Európát egyetlen, az áriái népeknek