Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-269

269. országos filét november 23. 1883. 211 hogy ő a reformok terén a mint már gyakran állította, az angolok módja szerint csak igen lassan halad és megfelelt volna annak az ismert dalnak : „Immer langsam voran, immer langsam voran, dass der österreichische Landsturm nachkommen kann!" De tudom t. ház, hogy a Josephinus traditiók hazánkban nem részesülnek abban a rokonszenvben, melyet megérdemelnek, mivel annak idején II. József császár németesített, hát ezen nagy bűne folytán, a mit különben igen ügyesen tudnak most utánozni, a magyarosítás mezején, hiszen látjuk ennek példáját nálunk, számos valódi liberális vívmányra, a melyeket II. József császár hosszabb uralkodás;), a monarchiának és hazánknak biztosított volna, most is várni kell. Reá mutatott ezen expediensre Éles Henrik képviselő ur is és köztudomású az is, hogy formu lázta ezt birói karunknak egy igen tehetséges tagja és én azt hiszem, hogy ezen általánosain ismert javaslat igenis képezhette volna azon kiindulási pontot, a melyből a zsidók és keresztények közti házasság rendezésénél általános, alapon kiindulhatott volna. Különben t. ház, én mint protestáns nem hagyhatom említés nélkül, hogy nem egészen áll az, hogy a protestánsok annak idejében nem követelték volna ép ugy, mint a többi vallásfelekezetek a házassági jog autonóm gyakorlását. Nemsokára az 1791: XXVI. t. meghozatala után a budai és pesti zsinat követelte a consistoriumok felállítását. Akkor nem értek czélt és hogy később nem kérték, ezt az akkori idők szelleme eléggé világosan indokolja. De miután a házassági jog általános rendezése hosszabb időre elmaradt, úgy hiszem, hogy sérelme--! a magyarországi protestánsokra nézve az, hogy ők nem részesülnek abban, a melyben pl. az erdély országi protestánsok, hogy házassági ügyeiket autonóm körben rendezhessék. Ha elfogadom az előttünk fekvő javaslatot, erre természetesen nem az az érv áll előttem, a mely több oldalról felhozott, hogy t.i. főczélja a törvényjavaslatnak, hogy a zsidók assimilálódni fognak, hogy össze fognak olvadni az uralkodó nemzetiséggel. Én, t. ház, a nyelvet a hazafiúság kryteriumának sohasem fogadtam el, midőn annyit hallunk hazafiúságról beszélni, eszembejut Fielding hires angol bölcsésznek azon definitiója, a mit a hazafiságról mond, hogy t. i. a hazafiság állás, hivatal utáni törekvés. Hát t. ház, nem is megyek bele azon faj vegyüléki nézeteknek a taglalásába, a melyeket Istóczy, Göndöcs és Simonyi Iván képviselő urak előadtak. Én ugy hiszem, hogy mint minden polgárnak, úgy a zsidónak is teljes joga van csatlakozni ahhoz a nemzetiséghez, a melyhez jónak látja és tudjuk, hogy a zsidók sorsuknak fejleményekép mindig a hatalomhoz simultak, tehát most a magyarosodást irták zászlójukra. És ha megmagyarosodnak önszántukból, az ellen senkinek kifogása nem lehet. Hogy aztán a zsidóság majd megmagyarosodik-e, vagy a magyarság zsidósodik el... Simonyi Iván: De ez ellen nekünk van kifogásunk. Steinacker Ödön: azt végezzék el, csinálják ki maguk közt zsidóság és magyarság. De egyet mégis bátor vagyok megjegyezni: Ha e törvény hozatalát kedvezménynek tekintik a zsidóság részére, ez nem helyes, mert ép ugy keresztények, mind zsidók számára hozatik. Másfelől a törvényhozás méltóságán alól valónak tartom ezen törvény hozatalának úgyszólván egy árat stipulálni. A kik ily indokból, azaz a magyarosítás indokából szavazzák meg a törvényjavaslatot, azok csakugyan csak azt cselekszik, a mit többen mondottak a zsidók és keresztények közötti házasságról. Az is Gesdiäftelés, az valóban zsidó-politika volna. T. ház! Én az előttünk lévő törvényjavaslatot csak két indokból fogadom el. Mindenek előtt, inert a természet törvénye követeli, hogy az ily házassági akadályok ne álljanak fenn többé, nem azért, mivel 1868-ban emancipáltuk a zsidóságot és mivel szükséges volna, hogy megtörténjék ennek a eonsequentiája is, hanem még ha a politikai emancipátio nem történt volna is, tisztán emberi szempontból a házasságkötési teljes szabadságot a zsidóknak ép ugy, mint a keresztényeknek inegadandónak vélem. Másrészről ugy hiszem, hogy mindenki, a ki a teljes jogegyenlőség alapján áll, a ki tekintet nélkül vallásra és nemzetiségre, az állami nyelv valódi postulatumai előtt meghajolva, de minden faj suprematiát ellenezve, a teljes egyenjogúságot követeli nemcsak papíron, hanem valóságban, az nem ellenezheti azt, a mi e törvényjavaslatnak közvetlen czélja. A midőn tehát kijelentem, hogy örvendeni fogok, ha majd hazánk bonyolult házassági joga egységes alapon rendeztetik és kijelentem azon óhajtásomat, hogy ez a josephinismus szellemében történjék legalább a legközelebbi időben, végre fentartva, ki nem zárva annak lehetőségét sem, hogy annak idejében, de csak akkor, a mikor már meglesz minden feltétel hozzá, hogy az általános polgári házasság behozható legyen, elfogadom a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. Mezei Ernő : T. ház! Bár elfogadom a törvényjavaslatot, nekem nem szándékom azt nagyon védelmezni. Xem lehetek elismeréssel a kormány iránt. Érzem, minő sajnos hanyatlás az, hogy azon egyhangúlag elfogadott határozat után, melyet Deák Ferencz indítványozott, még egy évtizeddel később is ily törvényjavaslattal kell foglalkoznunk. Es még azt sem látom benne, hogy az közelebbi lépés volna a czél, az általánosan kötelező polgári házasság felé. Az egyetlen ok, miért a törvényjavaslatot elfogadom, az ország jelen társadalmi 27*