Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-269
21Q 269. országos ülés vagyok ellensége a kötelező polgári házasságnak, nem dogmaticus vagy felekezeti scrupulusok bántanak engem. Hiszen az előttünk fekvő törvényjavaslatnak épen második részét fogadom el legszívesebben, mely a külföldön kötött polgári házasságokat hazánkban is érvényeseknek elismeri. Ezen intézkedésben egy kapoescsal többet látok Magyarország és a civilizált külföld között. De nálunk Magyarországon nemcsak most, hanem még számos esztendőn át nem tartom behozhatónak a polgári házasságot; nemcsak azon administrationális okoknál fogva, melyeket előhozott ugy az igen tisztelt előadó ur, mint más szónokok s a melyekre — ugy hiszem — czélzott az igen tisztelt ministerein ök ur is, mikor azt monda, hogy a lehetőséggel kell számolni. Én azt hiszem, hogy ha ezen administrationális állapotok daczára most a legközelebbi időben behozatnék a polgári házasság, ebből sokkal nagyobb baj, sokkal nagyobb zavar keletkeznék, mint a mennyi a mostani öt-hat féle különböző házassági jogból származik. Áll az, a mit kijelentett Horváth Boldizsár t. képviselő ur, hogy ezen kérdésben az álla .u és az egyház állnak egymással szemben. Részemről, mint a 19-ik század fia, nem haboznék ezen kérdésben határozottan az állam részére állni, ha az állam valóban minden tekintetben megfelelne nálunk azon követelményeknek, melyeket iránta a 19-ik század támaszt, ha jogállamnak osztó igazsága mutatkoznék nála minden tekintetben, illetőleg tekintet nélkül a vallási és nemzetiségi különbségekre. De nálunk az állam a népen felül vagy kivül álló moloch, mely a népnek anyagi erejét felszívja és közegeinek eljárása által gyakran még corrumpálólag is hat. A mostani kormányzat minden intézkedést hajlandó felhasználni eszközül saját hatalmának gyarapítására és fentartására.[Sajnos, hogy igy van, de ugy hiszem, nem lehet tagadni, hogy jelenleg sok tekintetben az egyház a szabadságot képviseli az államnak nivelláló omnipotentiája ellen. És azért egyelőre a házasság kötését az egyházak kezében óhajtom hagyatni. Máskép állott ez t. képviselőház, a Deákpárti kormányok első esztendeiben, a mikor valóban az állam messzeható reformokra törekedett. Valóban büszkén mutathatott Horváth Boldizsár akkori igazságügyininister ur azon korra, a mikor nem a phrázisoknak, hanem a tényeknek liberalismusa uralkodott. Azon időben, a midőn más fejlődést várhattunk Magyarországon, én is megszavaztam volna a polgári házasságot. Hiszen most is, nem mint a benső szükségnek folyományát terjeszti elő a kormány az előttünk fekvő törvényjavaslatot; az antisemiticus mozgalmak következményei kényszerítették őt arra, vagy a mint egy fővárosi lap kijelentette, Rothschild kényszerítette a kormányt arra és az, a kinek leginkább szükséges ezen házasság, az gr. Szapáry Gyula pénzügyminister. Különben t. ház, ha az igen t. korxoveiuber 23. 1883. | mány azért terjesztette elő ezen javaslatot, hogy megváltoztassa azon véleményt, mely jelenleg Európában Magyarországra vonatkozólag uralkodik és a melyet a kormánypárt részéről jellemzett Miehl képviselő ur, mikor azt mondta, hogy elhomályosodott dicső nevünk és melyre rámutatott ép ugy Győry Elek képviselő ur, mikor kimondta, hogy hova jutottunk. T. ház! Nem az antisemiticus mozgalmak egyedül okai annak, hogy a külföldnek véleménye Magyarország felől nem oly kedvező többé, mint volt, hanem a kormánya által folytatott gazdasági és nemzetiségi politika, ennélfogva nem is hiszem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat e tekintetben nagy javítást fog előidézni. Győry képviselő ur azt követeli, hogy az állam legyen az ur a házban. Igen helyesen, de akkor legyen az állam az országban lakó minden honpolgárnak tekintet nélkül nemzetiségére, egyenlő atyja és barátja. Es ha az állam, a mint Horváth Boldizsár igen tisztelt képviselő mondta, vindicálja magának azon elévülhetlen jogot, hogy ő rendezze a házassági viszonyokat, akkor teljesítse előbb többi kötelességeit, a melyekkel az ország polgárai irányában tartozik s a melyeket jelenleg kielégítő módon valóban nem teljesít. A kötelező polgári házasságnak harátjai különben egészen nyugodtan lehetnek a kormányelnök ur azon nyilatkozata után, hogy hiszen a polgári házasságé a jövő. De én azt hiszem t. ház, hogy ezen jövőt is jobban lehetett volna előkészíteni, mint az előttünk fekvő törvényjavaslat által; lehetett volna nem ilyen — a mint mondatott — zsidó törvényt, hanem egy általános természetű törvényt előterjeszteni, a mely a házassági jogot általánosabb alapon szabályozza. Reá is mutattak már ezen vita folyamán különösen Éles Henrik képviselő ur és az igazságügyininister ur, hogy lehetett volna rendezni a házassági ügyeta Józsefféle pátens, illetőleg az abból keletkezett 1791: XXVI. törvény alapján, mely a protestánsokra nézve a házassági jogot ma is szabályozza. Igen helyesen jegyezte meg Éles képviselő ur, hogy a polgári házasság természetére, lényegére nézve igen téves nézetek uralkodnak, hogy nem az a fődolog, hogy vájjon polgári vagy egyházi közeg előtt köttetik a házasság, hanem az, hogy a házasság érvényének és megszűnésének feltételeit és alakiságait polgári törvény szabályozza és a peres kérdésekben polgári biró dönt. Még a polgári házasságnak hő védője,Győry Elek képviselő ur is elismerte, hogy ebben a törvényjavaslatban, illetőleg a Josephi-féle pátensben liberalismus van. Én ugy hiszem, helyesebb lett volna ezen törvényjavaslat előterjesztése helyett kiterjeszteni a Josephi-féle pátensnek elveit az összes házassági ügyre; ez, mellesleg mondom, ! megfelelt volna a ministerelnök úr hajlaminak is,
