Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-268

2f-S országos ülés november 22. 1883. Ugy van!) Minthogy pedig az országban vannak oly tények, a melyek tolytán ártatlan gyermekeknek állása, jövője, anyagi és szellemi ereje koczkáztatva van s ezért e felett rendelkezni kell, ezen szempontból elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem annyira rectificatióval, mint inkább egy rövid felvilágosítással tartozom az igen t. képviselő ur felszólalása folytán. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy Somogy megyében a statárium nem ezen ügyekért hirdettetett ki, hanem rablás, gyújtogatás stb. miatt a megye kívánságára lett kihirdetve hónapokkal azelőtt, csakhogy természetesen ki lévén hirdetve a statárium, a kik épen zsidókat akartak kirabolni, azok is ez alá estek, (ügy van! jobb felöl.) A másik az, hogy én nem indulok el a felebbezés egyoldalii indokolásán, hanem elindulok Bomogymegye alispánja hivatalos jelentésének alapján. Helfy Ignácz: T. ház ! Miután alig egy pár negyedórája, hogy egy igen t. barátom megtámadta azon indítványt, melyet Irányi t. barátom e törvényjavaslatra vonatkozólag benyújtott és a melyet én is aláirtam, kötelességemnek tartom, röviden bár, adandó szavazatomat indokolni. Azon vád ellen, mintha ezen indítvány az opportunismus zászlóját tűzné ki, lealkuvást tartalmazna, az ellen én nem védelmezem sem magamat, sem Irányi t. barátomat; azt hiszem, hogy ily védelemre csakugyan nem szorulunk. Hanem objective óhajtom elmondani azon okokat, melyek engem ezen törvényjavaslat elfogadására birnak, daczára annak, hogy vagyok oly rendíthetetlen és hű védője az általános kötelező polgári házasságnak, mint bárki e házban. Hiszen tulaj donképen t. ház, ezen törvényjavaslatra nézve nagyon különös helyzetben van az egész ház. Ugy azok, a kik elvetik, mint a kik elfogadják, két különböző okból teszik. Vannak, a kik elfogadják azért, mert teljesen elegendőnek találják, nem is óhajtanak soha nézetűkben tovább menni. Vannak olyanok, kik kielégítőnek nem tartják, de elfogadják a keveset, mit ma kapnak, avval az elhatározással, hogy ép ugy, mint a múltban, ugy a jövőre is ernyedetlenül törekednek a többre, az egészre. Úgyszintén vannak, a kik elvetik azért, mert az nekik túlságosan sok, nem akarják absolute magát azon czélt sem, melyet a törvényjavaslat elérni akar; és vannak, a kik elvetik azért, mert keveslik, sokkal többet akarnak, az egészet akarják. így állván a dolog, tulajdonképen ezen az oldalon, melyről szólani szerencsém van, elvi különbség nincsen; mindnyájan az egészet kívántuk ugy a múltban, mint kívánjuk a jelenben, t, i. az általánosan kötelező polgári házasságot. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon,) És ha mégis van némi csekély különbség, ez tisztán csak arra reducálható, hogy vannak olyanok ezen az oldalon, a kik attól tartanak, hogy ezen törvényj avaslat törvénynyé válván, késleltetni fogja akadályul fog szolgálni az általunk, mindnyájunk által óhajtott törvényjavaslat beterjesztésének; mások pedig, a kik közé magam is tartozom, ezen akadálytól nem félnek, hanem hiszik, hogy bátran ellehet fogadni a keveset, a mi itt van és sürgetni a mellett az általánosan kötelező polgáriházassägról szóló törvényjavaslat beterjesztését. A kérdés az, hogy kinek van igazsága? És én megvallom, hogy daczára annak, liogy nagy figyelemmel hallgattam azon szép és fényes beszédeket, különösei) a Győry Elek t. képviselőtársam által mondottakat és különösen figyeltem arra, miként fogja bebizonyítani épen azon állítási pontot, t. i. hogy a fzőnyegen levő törvényjavaslat akadályul fog szolgálni a másik behozatalára s ugy találtam, hogy egész ékesen szólása nagy hatásának daczára ezt nem sikerült bebizonyítania, a mit csakugyan igen nehéz is bebizonyítani. Hiszen ezen törvényjavaslatnak épen az a hibája, hogy teljesen érintetlenül hagyja a jelenleg fennálló házassági jogot, tehát ahhoz, hogy mit fogunk tenni jövőben, teljességgel semmi köze. Tartalmaz néhány intézkedést, melyeket a kötelező polgári házasság által is el lehetne érni, tehát itt van a találkozási pont, mely engem arra indít, hogy elfogadjam, de nem ok arra, hogy aggodalmat lássak benne a jövőre nézve. Sőt hogy teljes őszinteséggel beszéljek, habár tudom, hogy sokan tagadni fogják ezen elv alaposságát, határozattan merem állítani, hogy ezen törvényjavaslat által, melynek fogyatkozásait mindnyájan belátjuk, ha törvénynyé válik, egy nagy akadály hárittatik el a kötelező polgári házasság behozatalának útjáról, egy benem ismert, benem vallott, de létező akadály, t. i. mi kutatjuk évek óta annak az okát, miért találkozik ezen országban, mely mindig a szabadelvűs ég hazája volt, annyi ellenszenvvel ezen liberális intézmény behozatala ; talán miként a papi képviselők mondották, vallásos érzületből'? Bocsánatot kérek, nekem igen jó fogalmaim vannak népünk vallásos érzelmeiről, de senkisem fogja velem elhitetni, hogy a magyar katholikus katholikusabb az olasz, a franczia, belga, a bajor katholikusnál. — (Helyeslés.) Nem a vallásos érzület; hanem igenis van valami hazánkban, a mi tekintetben sokkal hátrább állunk más országoknál s ez a zsidók elleni ellenszenv. Azon fogalom praedominál: szép dolog az általános polgári házasság, de mégis behozatalának az a következménye, hogy akkor a zsidók épen ugy nősülhetnek, mint a keresztények. Hogy ha ezen törvényjavaslat, bármilyen rósz, bármilyen gyenge legyen is, elfogadtatik, ezen akadály nem fog létezni a jövőben, mert ez már úgyis tény, evvel megbarátkozván a