Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-268

206 268. országos nlös november 22 1SÜ3. keresztény társadalom, nem fog okot látni arra, hogy más katholikus országok példájára miért ne hozassék be az általános kötelező polgári há zasság. De magát a törvényjavaslatot illetőleg t.ház, daczára annak, hogy mondom oly határozottan pártolom az általános kötelező polgári házasságot és daczára annak, hogy nagyon nagyok ezen javaslatnak a fogyatkozásai, én elfogadom három okból különösen. Három előnyt nyerünk ezen törvényjavaslat által, habár nem igen nagy, de a mi viszonyaink között azon áramlatokkal szemben, melyek egy idő óta e hazában a közélet minden terén, nemcsak felekezeti téren, de minden téren mutatkoznak, én ezt haladásnak tartom és a haladás ellen szavazatomat soha sem fogom adni. Az első, nem akarom mondani vívmány, de mindenesetre a jelenlegi állapothoz képest nagy haladás az, hogy legelőször mondatik ki ez új korban, legelőször fog kimondatni a törvény által törvénykönyvben, hogy a magyar állam el van határozva a házasság jogrendjét, a házasság szabályozását a maga kezébe venni. Ez tényleg ki van mondva az által, hogy az állam tényleg ráteszi kezét a házassági jog egy részének szabályozására. (Igaz! Igás!) A ki elfogulatlanul itéii meg a dolgokat és a ki elfogulatlanul vizsgálja hazai közvéleményünknek fokozatos fejlődését, az kicsinyleni nem fogja ezen elv kimondását, a melyre súlyt fektetek azon oknál fogva, inert ezen alapon annál erélyesebben követelhetjük jövőre az általános kötelezi! polgári házasság behozatalát (Helyeslés) és hozzá teszem, hogy azon visszaéléssel, hogy ne mondjam visszahatással szemben, melyet az utolsó években hazánkban tapasztaltunk, én minden oly lépést, a mely csak egy morzsányit ad, a mely ebből az irányi;ól megint a szabadelvüség felé vezet, ugy én ezt csak örömmel üdvözölhetem. (Helyeslés.) Egy másik nem jelentéktelen előnyt tartalmaz a törvényjavaslat, mit t. képviselőtársaim nem tudnak eléggé megbecsülni, de én, a ki külföldön éltem hosszú éveken át, tapasztalatokat szereztem e téren, sőt mondhatom gyakorlatilag tapasztaltam, mert magam is polgárilag házasodtam, (Halljuk!) mert oly országban házasodtam, a hol ez törvény által elő van írva, én ismerem az akadályokat, a melyekkel honfitársainknak kell küzdeni, a kik külföldön házasodnak; én tudok oly eseteket, midőn éveken át húzódtak az akadályok, melyek miatt egy honfitársunk odakint meg nem házasodhatott. Tudok súlyos esetet, olyat, a mely igazán compromittálja a magyar ember renomméját és becsületét. Flórenezben történt, nem akarom nevét megemlíteni, nem érdemelné meg, egy előkelő családból vett el egy leányt, igen természetes, polgári utón, mert az ott a törvényes eljárás, dúsgazdag, előkelő család leányát; rövid hónapok múlva ürügyek alatt aztán visszajött Magyarországra és itt a pap előtt újból megházasodott; az a teremtés pedig ott tönkre volt téve. Ilyen eseteket orvosolni, gyógyítani akarni — bocsánatot kérek — csekély dolognak el nem ismerhetem. És ha positive tudnám, hogy keresztülmegy az Irányi barátom által benyújtott javaslat, hogy csakugyan még ezen országgyűlés folyama alatt a kormány beterjeszt ilyen törvényjavaslatot: azt mondanám, hogy még ezen rövid időre is elég fontossággal bírnak ezen intézkedések, hogy ideiglenesen egyelőre ezeket elfogadj axa.(Helyeslés.) Végre van egy harmadik előnye, a mely czímében is ki van fejezve, hogy bármilyen rossz alakban és módon, de mégis valami módon lehetővé teszi azt, hogy az az utolsó felekezet is, mely hazánkban él és mely eddig ebből a jogból ki volt zárva, belátása, vonzalmai szerint alapíthasson családot azzal, kit magának választ. Es ha erre az előnyre súlyt helyezek mint szabadelvű ember, a ki teljes életében az egyenlőségért küzdött, a ki soha semmi téren, ember és ember között különbséget nem ismertem, hanem igenis jellemes, becsületes ember és jellemtelen becstelen ember között. Ha már ezen okból nagy súlyt helyezek rá,, nyíltan bevallom, hogy tízszeres súlyt kell rá helyeznünk ebben a perczben; mert Mába, azt nem lehet tagadni, és én úgy látom, hogy a törvényhozás részéről ez az egyetlen eorrect válasz az antiscmiticus mozgalomra. (Helyeslés.) Mert nem tagadhatjuk, hogy az », magatartás, melyet az egész antisemitieus mozgalom alatt úgy az egyes pártok, mint maga a törvényhozás tanúsított, tévútra vezette ugy a haza népét, mint a külföldet. Maga a nép sokszor azt hitte, hogy csakugyan ez nem egy fractiónak a müve, nem néhány fanatieus embernek a cselekedete, hanem a legkomolyabb emberek, maga a törvényhozás is tulajdonkép helyeslik ezen. dolgokat, csakhogy ebben a kevésben van meg a bátorság ezt kimondani, a többiekben nincs meg ez a bátorság. (Ugy van!) r Es hogy miként gondolkozik a külföld, arról tanúskodtak a lapok, melyek az egész idő alatt Magyarországot ugy állították oda, mint olyan országot, mely két év alatt egy százatlot ment hátra. (Ugy van!) Ennek véget kell vetni, annál is inkább, mert népünknél ez nemcsak morális, kedvezőtlen hatást idézett elő, hanem láttuk, fájdalom, hogy vérontásra is vezetett. Hogy az külföldön milyen hatást tett és miként nyilvánul ez a hatás, azt szintén tudják azok, a kik az állam fontosabb dolgaival foglalkoznak. Ez által minden esetre el lesz érve az, hogy a törvényhozás állást foglalván, ugy a haza népe, mint a külföld látni fogja, hogy miként gondolkozik Magyarország e dologban. Méltóztassék