Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-268

204 288. országos ülés november 22. ISR™. tiót kivan szerezni azon dologról, mely ott történt. (Ugy van! a baloldalon.) Szigetváron zavargás volt, a szigetvári szolgabíró — ugy tudom én is — minden kímélettel szólította fel a tömeget szétosztásra s minthogy pedig az többszöri felszólítása daczára nem engedett, lövetett. Mit tett Soinogymegye ? Kárhoztatta az eljárást ? Nem. Disciplináris eljárás alá vonta őt? Nem. Hanem biztos tudomást akart szerezni a tényről és ezt, gondolom, kárhoztatni, elitélni nem lehet, nem szabad. (Helyeslés a baloldalon.) Én véghetetlenül sajnálnám, ha a t. niinisterelnök ur, ki talán az appelläták egyoldalú érveinek hatása alatt áll, erre a ntegyenek ezen határozatát felfüggesztené, mert biztosítóin őt, hogy az antiseuiitismusnak nagyobb rugót semmi által nem adna, mint azon egyoldalú eljárása által. (Ugy van! balfelöl.) Ennyi az, mit a t. ministerelnök urnak mondani akartam és ezzel be is végezhetném felszólalásomat. De mivel már felszólaltam t. ház, lehetetlen nem reflectálnom azokra, miket néhány t. képviselőtársam előadásából hallottam.(Halljuk!) Távol van tőlem t. ház, a szólásszabadságot a házban legkevésbé is korlátozni akarni, vagy csak indítványozni merni is, hogy az korlátoltassék. De épen ezen szólásszabadságjogát magam is vindicálván, gondolom nem vétek ellene, ha véleményemet, ítéletemet, nézetemet azok felett én is szabadon kijelentem. (Halljuk!) A tárgy sokkal komolyabb, mintsem azt akár az antisemiták, akár a filosemifák hiszik. A baj veszedelmes és elmérgesedni kezd. És én azon uraktól, kik ma úgy izgatnak a zsidóság ellen, azt kérdem: elfelejtették-e, hogy hodie mihi, cras tibi? (ügy van! Ügy van!) Elfelejtették-e azt, hogy azon nagy tömeget, melyet ma az anyagi érdekek latba vetésével fel lehet izgatni a zsidóság ellen, holnap fel lehet izgatni a polgári társaság egy más osztálya ellen is? (Ugy van!) Haezen kétélű fegyver veszedelmességét nem látták be, sajnálnom kell, de gondolom, a leggyöngédebben cselekszem akkor, midőn őket erre csak figyelmeztetem. (Élénk helyeslés.) Én részemről ez izgatásokat, mikor róluk hallottam, kárhoztattam és elkárhoztattam. Nem tartozom azok közé, kik a másik részen a hibákat ne lássák és azoknak javítására ne törekedjenek, de ezen eszközöket nem tartom helyeseknek. A philantropia nem arra tanít bennünket, hogy ha hibákat látunk egy fajban, egy nemzetiségben, egy vallásfelekezetben, azt üssük, verjük, rontsuk. (Ugy van! Ugy van!) Javítsuk! Adjunk rá alkalmat, hogy ezen hibák ne létezzenek, javuljanak. Magam is osztozom azok nézetében, kik azt mondják: valóban már szeretnők egyszer tudni, mi az a zsidó hitvallás, (Ugy van!) hogy annak egy kátéja lenne, melyet egy pár krajczárért meg lehet szerezni. (Élénk helyeslés.) Csakhogy t képviselő uraim! — bocsánatot kérek •— mi magunk vagyunk vétkesek, mert a mikor a zsidóság legkiválóbb emberei itt a házban épen a reform mellett kardoskodtak, kik voltak azok, a kik azon dicsőített elv nevében, hogy a lelkiismeret szabadságát minden embernél kímélni kell, megengedték az orthodoxoknak a legbalgább dolgokat is. (Ugy van! Ugy van!) Megmaradtak a zugiskolák és az azokban alkalmazott tanítók. (Ugy van! Ugy van!) Itt van tehát a mai baj, a melyért most felelősié teszik még azon zsidókat is, a kik míveltségüknél és józan eszüknél fogva épen ezen bajokon akartak segíteni. (Igaz! Ügy van!) A kérdés actualis és ezen kérdés nem fog egyhamar elaludni. Erővel ezt megfojtani nem lehet, mert csak társadalmi téren lehet oda hatni, hogy elébb csillapuljon, utóbb pedig a harmónia létrejöjjön. (Ugy van! Ugy van!) Részemről nem csak nem osztom, mert hisz osztani balgaság lenne, de határozottan kárhoztatom azon nyilatkozatokat, a melyeket ma és tegnap a zsidók ellen felhozni hallottam, de követelem, hogy a zsidóság azon művelt elemei, amelyek belátják ezen bajt, velünk szövetkezve, közreműködjenek ezen bajnak társadalmi úton raló orvoslására. (Helyeslés.) Egy előttem szólott igen t. képviselő ur jeles beszédében princípiumról is szólott és azt állította, hogj" minden transactió, minden compromissum lejtőre vezet. Már t. ház, ez igen szép theoretieus okoskodás, a melynek logikáját az élet majdnem mindig kineveti, mert az élet maga is egy coiupromissum, transactió. Hisz az apa fiával, a nő férjével, a szomszédok egymással, az egyik ország a másikkal miképen él meg? Oompromissum, közös engedmény utján. (Igaz! Ugy van!) A hová egyszerre eljutni nem lehet, oda lépést eljutni kell törekednünk. (Halljuk! Halljuk!) Az ember, míg férfivá lesz, lassú lépésekkel fejlődik, hogy azon polczra jusson, a melyen érvényesítheti anyagi és szellemi erejét, a melylyel a természet megáldotta. (Helyeslés.) Magáért a törvényjavaslatért nem tudok valami nagyon lelkesülni s nem hiszem, hogy annak azon effectusa legyen, a melyet tőle remélnek ; nem hiszem, mert hisz Ausztriában is, a hol ezen intézmény létezik, ennek eredménye oly csekély, hogy alig számbavehető. A javaslatot vallási szempontból, ugy a zsidónak, mint a kereszténynek el kell ítélnie, mert ha valaki valódi zsidó és valódi keresztény és vallásának szabályait megtartja, egyaránt elkárhoztatja az ily házasságot. Azonban, mert nem vagyunk itt egyedül felekezetiek — és itt talán neheztelni fog t. barátom özén megalkuvás felett —- mert nem vagyunk egyedül katholikusok, protestánsok és zsidók, hanem vagyunk állampolgárok és képviselők, a létező tényekkel számolnunk kell. (Ugy van!