Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-268

2(?S. országos ülés noTentber 22. 1883. 203 dolog, akkor méltóztassék csak azt az egyet figyelemre méltatni, hogy a kötelező polgári házasság behozatalára létrejöttek határozatok évekkel előbb, mint ez a kormány kormányra jutott; tehát nem ez a kormány csak a hibás benne, ha ez meg nem történt. De mit bizonyít ez? Azt, hogy elejétől fogva oly nehézségekkel bírónak tapasztaltatott ezen törvény megalkotása, hogy azt egyik kormány is oly hamar, mint azt némelyek szeretnék, megalkothatónak^ nem tartotta, (ügy van! jőbbfélöl.) És én bátor vagyok kijelenteni, hogy- az én meggyőződésem ma is az, hogy a kérdés jövője — kimondom őszintén — az általánosan kötelező polgári házasság lesz: ez a dolog természetében van és nem is kell senkinek félni, hogy — mint Pulszky Ágoston t. barátom mondta — az idő nem érlelőén, hanem elaltatólag fog hatni ezen kérdésben és nem kell félni, ha csakugyan azt hiszi valaki, hogy ez a kor fejleményének követelménye. Mert ha a kor fejleményének követelménye, akkor igenis érlelődni fog s csak az esetben aludhatnék el, ha nem követelménye a kor fejleményének ; és én részemről azt hiszem, hogy ha elalszik, akkor ez csakis azt jelenti, hogy tévedtek azok, a kik szükségesnek tartották. De mert én nem hiszem, hogy tévedés lenne, csak az időben tartom tévedé.snekjazt hiszem, hogy elaludni e kérdés nem fog. De különben is t. ház, abban méltóztassanak megengedni, nagyon tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy ez az egész országban egy általános óhaj volna. Még azok is tévednek, a kik azt hiszik, hogy csak egyik vagy másik felekezet cíerusa nem akarná. Méltóztassanak nekem elhinni, hitfelekezeti különbség nélkül igen sokan vannak ez országban nemcsak lelkészek, a kik nem akarják, és én kimondom bátran azon meggyőződésemet, hogy ha a kormány előléphetne egy ily törvényjavaslattal, a melynek elkészültével természetesen mindenki előtt nyilvánvalókká lennének annak okvetlen consequentiái, igen sokan azok közül, a kik •— constatálni kívánom — bona íide most azt mondják: azt kell behozni, nagyon megfontolnák, hogy ellene vagy mellette szavazzanak {ügy van! jobbfelöl) és a. mint igen sokan ellene szavaznának akkor — nem is beszélek más factorról — itt a képviselőházban buknék meg a javaslat. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Hát ha igy áll a dolog t. ház, helyes volna-e ezért oly valamit, a mi annak nem praejudicál, nem sietteti életbeléptetését az általánosan kötelező polgári házasságnak, de sokkal, azt hiszem, legalább nem is késlelteti, de a miről én még ma is, minden támadás ellenében, azt hiszem, hogy possibilis, hogy lehető: helyes volna-e, hogy ilyennek megalkotását követeljük olyannak, a mi meglehet, a jövő postulatuma ugyan, de a mai viszonyok közt törvényhozásilag, a dologbani. lehetet[ lenséget értem, keresztülvihető nem volna? (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Én azt hiszem, nem volna helyes. Még csak arra kívánok figyelmeztetni, hogy nem lehet itt általában azt mondani, hogy ez nem a jogegyenlőség postulatuma, mert a jogegyenlőséget ezen esetben tisztán az ország különböző lakosainak házassági kérdése szempontjából kell tekinteni. Minden keresztény felekezet házasodhatik vegyesen, csak egy felekezet van az országban, mely ezen jogtól el van zárva. A jogegyenlőség követeli tehát szerintem, hogy ezen egy felekezeten segítsünk ezen egyenlőtlensége tekintetében ugy, a hogy ez idő szerint segíteni lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház ! Még sokat lehetne e kérdéshez szólani, (Halljuk! Halljuk!) de nern akarok visszaélni a ház türelmével. Én azt hiszem, hogy a feladatok, a legjobb értelemben véve a kormányt és kormánypártot, valamint az oppositiót, sok irányban különböznek. En jogosultnak tartom — általában, abatrahálva e kérdéstől — hogy az ellenzék az előhaladás érdekében többet követeljen mindig, míg az által magát az előhaladást, a mennyire lehető, nem gátolja; a kormánynak kötelessége számolni a. lehetőséggel, mert csak ha a kormány és a többség a lehetőséggel számol és ilyen javaslatot hoz be, csak akkor lehet előre haladni, mig ellenben, ha a kormány, lehet, magukban helyes, de nem valósítható eszmék után szaladgál, ez stagnatióra vezet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. házat a törvényjavaslat elfogadására. (Helyeslés a jobboldalon.) Somssich Pál: Tisztelt ház! Őszintén szólva, engem csaknem egyedül az igen t. ministerelnök urnak egy nyilatkozata késztet szólásra, mely nyilatkozat Somogymegyére vonatkozik, melynek én nemcsak fia, hanem egyúttal egyik képviselője is vagyok. E nyilatkozatból azt kell következtetnem, hogy a ministerelnök ur nincs jól, nincs kellőleg informálva azon határozatról, melyet a megye legutóbbi ülésében hozott, a melyre vonatkozólag nyilatkozott. A somogymegyei sajnos zavargások ismeretesek, tudjuk, mily erélylyel lépett föl ott a kormány és azokat, kik a rablásban résztvettek, statarialis bíróság elé állíttatta nagy tömegekben, kik később több heti fogság után mint egészen ártatlanok szabadon bocsáttattak. Távol legyen tőlem, hogy ezt kárhoztassam; olyan fátum, olyan elkerülhetetlen állapot ez, mely az igazságszolgáltatásnál sokszor nem mellőzhető, (ügy van !) De ha azért, hogy egy tömeg a zsidóság ablakait beverte, a zsidókat megrabolta, meglopta, a bíróság előtt szigorú felelősségre vonatik, akkor másrészről, mikor ilyen zavargások fékezésénél olyan események fordulnak elő, melveknél már élet esik áldozatul: grondolom, nem lehet kárhoztatni, elitélni, rósz néven venni j a megyétől, ha magának legalább biztos inforaa-