Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-268
202 2 fi 8- országos ülés i hosszas volt az elnézés, mig utoljára mint izgató nyomtatvány ellen megtörtént az eljárás, azt azonban a képviselő ur helyeselte, hogy az esküdtszék felmentő Ítéletet hozott. Én megengedem t. képviselőház, hogy vannak mulasztásaim abban az irányban, hogy egynéhány helyt régebben, most újabban megjelenő több lapban majdnem tisztán a tettlegességre izgató antisemitismus, de nemcsak antisemitismus, hanem a fajok közti gyűlöletre általában izgató sajtótermékek ellen nem jártain el. kellő szigorrral. Megengedem, ebben hibáztam. Méltóztassanak azonban figyelembe venni, hogy ha még azok is, kik a későn történt beperlést hibáztatják, helyeslik az esküdtszék felmentő ítéletét, akkor igen bajos dolog- a mi jelenlegi törvényeinkkel a sajtó kihágásait fékezni. Nem hittem volna egyébkint, hogy ezen mulasztásomért épen azon oldalról támadtassam meg. Különben én nem fenyegetek, nem fenyegettem soha, de azt az egyet kénytelen vagyok bevallani, hogy ha ugy, a mint most kezdenek, gomba módra fognak szaporodni az egyes kis városokban tisztán csak az antisemitismus czéljából kiadott hírlapok, a minő újabb időben négy vagy öt is keletkezett az ország különböző vidékein; ha folytattatni fog, ugy, a mint most történik, az izgatás egyik-másik szláv lapban a magyar elem ellen, román lapban a magyar ember ellen, akkor igenis a t. ház elé fogok lépni és azt fogom kérni, hogy a faj és felekezet elleni izgatás ellenében egy rövid időre tartó, de nagy hatalmat tegyen le a kormány kezébe, (Zajos helyeslés jobbfelöl) tegyen le az enyimbe, ha bízik bennem, tegyen le máséba, ha nem bízik bennem, de tegye le az állam érdekében. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) És még egyet t. ház, mert jó lesz ezt megörökíteni emlékünkben. (Halljuk!) Még azt is mondta Hermán Ottó t. képviselő ur: „A ministerelnök fenyegetett vele, hogy ha az antisemitismus a nyilvánosság elé mer lépni, akkor így meg így fog vele tenni; de hát lehet-e valami nyilvánosabb, mint a mi a házban elinondatik?" Hát mit kíván a képviselő ur ? Ne engedjem-e én mint ministerelnök, hogy a házban valaki elmondhassa, a mit mondani akar? Ugyan mit mondana —és ekkor igaza volna, — ha megkísérteném ezt megakadályozni. De különben legyenek arról meggyőződve, hogy ha tartani és fobvni fog ez izgatás, azon felhatalmazási törvényben — megmondom egyenesen — felhatalmazást foguk kérni még valamire. (Halljuk! Halljuk!) Nem arra, hogy a törvényhozás házában annak tagja el ne mondhassa, a mit akar, mert erre én legalább, ha Hermán Ottó képviselő ur sürget is, soha segédkezet nyújtani nem fogok; (Derültség jobbfelöl.) de igen is felhatalmazást fogok kérni arra, hogy ne lehessen azért, mert valami egyszer itt elmondatott, azt azután röpívekben és minden alakban hajtogatásra künn felhasználni. ovemUer 22. 1S8S. (Élénk helyeslés jobbfelól. Felkiáltások a haloldalon: Szabadelvé párt!) Remélem t. ház, hogy evvel Hermán Ottó képviselő urat megnyugtattam. (Élénk derültség jobbfelöl.) Igaz, ő többet kivánt tőlem. Előbb kívánta volna, én azonban még most sem teszem meg, ha okvetlenül nem szükséges; de ennyire ajánlkozhatom. (Elénk derültség és tetszés jdbbfelöl.) Annyira azonban, hogy a képviselőket ne hagyjam beszélni, én menni magamat képesnek nem tartom. Különben is egyről legyenek meggyőződve azok, a kik szívesek voltak belekiáltani azt, hogy „Szabadelvű párt!" és ez az, hogy talán nagyobb szabadeivííség, a mit én most mondtam, mint lett volna, az, a minek nem tevése miatt Hermán Ottó képviselő ur vádol. És vegyenek figyelembe még egyet, hogy az soha sem volt és soha sem lesz szabadelvűség: a szabadeivííség iránti tekintetből megengedni, hogy az országban eddig egymással békében élt hitfelekezetek és fajok egymás elleni gyűlöletre, bui fogattassanak. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Bocsánatot kérek t. képviselőház, hogy kénytelen voltam szorosan ide nem tartozó tárgyakról szólni, de azt hiszem, bátran mondhatom, hogy körülbelül kénytelen voltam rá. Most tárgyamhoz közelebb térve, legelőször is két dolgot kívánok megjegyezni, a melyekre azt hiszem, f. barátom, az igazságügyminister annak idején bővebben fog reflectálni, de a mit részemről már most szükségesnek tartok, mert ugy láttam, hogy többfelől félreértésekre adott eddig is okot. Az egyik az, hogy a kötelességek közötti összeütközést ő nem a polgári házasságra nézve mondta, hanem azon modalitásra nézve, melyet egy t. képviselő ur itt felemlített, arra a modalitásra nézve, t. i. — s talán nem méltóztattak azok, kik nem értették meg, mit akar t. barátom, azon beszédet hallani •— hogy polgárilag mondassák ki, hogy a valláskülönbség nem impedimentuni s azután a különböző hitfelekezetek lelkészei tartozzanak az ily feleket összeadni. Erre vonatkozólag szólott ő a kötelességek összeütközéséről és hogy ez így van, talán tagadni nem fogják. A másik — és ezzel saját álláspontomnak is tartozom — az, hogy mikor t. barátom, az igazságügyminister a nehézségekre reámutatott, nem azon ezélzatból és azon argumentummal mutatott azokra, hogy kifejtse, hogy az általánosan kötelező polgári házasság általában és mindenkor lehetetlen, hanem szemben azon indítvány nyal, azon határozati javaslattal, tartotta szükségesnek ezt kifejezni, mely az általánosan kötelező polgári házasságnak azonnal, még ez ülésszakban behozatala iránt beadatott. Azt gondolom, hogy ez egyfelől nagy különbség és másfelől, ha valaki azt hiszi, hogy a kötelező polgári házasság behozatala, oly könnyű
