Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-268

268- orszäges ülés Böieralier 22 !S>S3 2Ui rozva a végletekig vinni a dolgot, a másik része ott hátul talán már azon gondolkodik, hogy jó lesz a bőrömet szárazra vinni. (Élénk derültség.) No, a golyóbis azután azt nem ismeri, hogy melyik volt az, a melyik el akart menni és melyik nem akart elmenni. Ha egyszer a kényszerűség beáll, akkor ez már semmiféle embernek nincs hatalmában. {TJgy van! a jobboldalon.) S épen ez az egyik oka annak, miért én minden oly eljárást, mely ilyenekre vezet, annyira lelkiismeretlennek és elitélendőnek tartok, {Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen) mert igen sokszor az ártatlanul felbujtott ember szenved, mig a bujtogató gondoskodik róla, hogy baja ne legyen, Csernatony Lajos: Nem is mennek oda a bujtogatok. Tisza Kálmán ministerelnök: A másik, a mire refiectálni tartozom, Hermán Ottó képviselő ur beszéde végén egy ellenem intézett kis támadás. A mi személyes van benne, arra nem is felelek. Merem állítani, hogy kevesen vannak, a kik politikai pályán küzdöttek és annyira nem figyeltek valamely ügynél arra, hogy mi lesz jó tekintettel a jövő választásokra, mint figyeltem egész életemben én. (Mozgás és derültség a szélső balon és a baloldalon. Halljuk! Halljuk !)~Ha a t. képviselő urakat erre nézve emlékezetük cserben hagyja, majd fogom emlékeztetni. De mielőtt ezt tenném, megjegyzem még azt is, hogy parlamentarismus mellett valamely kormánynak, mely egy párt élén áll, a dolog természeténél fogva mindaddig, mig magát az által valamely közérdek irányában bűnössé nem teszi, nemcsak joga, hanem kötelessége is a választási esélyeket is figyelembe venni. (Helyeslés jobbfelöl. Egy hang a szélső baloldalon : Megengedhető utón!) Mindennek daczára azonban 1875-ben közvetlenül a választások előtt elkövettem azt a nagy bűnt, a melyet még most is szememre vetnek; 1878-ban a választások küszöbén szakadtak reánk az összes kiegyezési tárgyalások, a melyekben a hazát, mint önök mondják, eladtam. Népszerű volt-e ez az országban? Lehetett ezt a választásokra való kortesfogásból tennem ? Nem épen megnehezítette-e ez az egész választást a kormánypártra nézve? (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Menjünk igy tovább. Jöttek a boszniai események, jöttek e miatt szükségesekké vált és nagy vitával keresztülvitt egyes törvények. Soha a választási esélyek attól, ha szükségesnek tartottam valamit, vissza nem riasztottak. De nem is szükséges ennek kimutatására a múltba visszamenni. Ugyan minő törvényt tárgyalunk ma ? (TJgy van! jobbfelöl.) Pedig a választások nincsenek messze. (Helyeslés jobbfelöl.) Tárgyalunk ma oly törvényt, mely az emberek egy részének nem tetszik, mert KÉPYB. MAPLŐ. 1881—84. XIII. KÖTET. azt mondják, hogy a zsidók érdekében van, a másiknak nem tetszik, mert azt mondják, nagyon messze megy a szabadelvűségben, sérti a vallásos érzületet; a harmadik csoportnak nem tetszik, mert azt mondják: megretirál az eddigi viszonyok előtt. Ennyi különböző oldalon nem tetszik, ennyi különböző oldalnak ad eszközt a választó közönség közötti izgatásra. De mert meg vagyok győződve róla, hogy szükség van rá, hogy társadalmi bajon segít Szalay Imre: Lesz pénz. (Mozgás.) Tisza Kálmán ministerelnök: Bocsánat, de az ily közbeszólást még az önök részérőd sem szoktam meg. {'Nagy nyugtalanság a jobboldalon és felkiáltások: Rendre! Halljuk! Hulljuk!) Ha jól értettem, az mondatott: hoz pénzt. (Mozgás.) Kinek hoz pénzt? Mire? (Felkiáltások a szélső balon: Azt mondta: Lesz pénz ! Hosszan fartő zaj. Halljuk! Ha íjuk!) Ismétlem, hogy mert szükségesnek tartom, mert meggyőződésem szerint egyik okvetlenül szükséges eszköze a fejlődni kezelő társadalmi bajok elhárításának, a ház elé terjesztettem. És mit fogunk utána tárgyalni? Talán egy népszerű törvényt, mely a választásoknál jó kortesfegyver lesz? Adóemelést. No hát uraim, annyi belátásom mégi van, hogy ha mindig, mint önök folytonosan szeretik mondani, a jövő választási esélyek lebegnének mindenek előtt szemem előtt, ily törvényeket közvetlenül a választások előtt bizonyára tárgyalni nem fognánk. (Élénk helyeslés jobbfelöi.) De bocsánatot kérek, a. közbeszólások vittek egy kissé bővebb nyilatkozatra. Még egyet azonban mégis mondok. (Halljuk!) Hermán Ottó t. képviseli! ur még azt. szíves volt insinuálni, mintha Istóezy Győző képviselő urnak hajdan ezen oldalról történt felszólalásait mintegy én sugalmaztam volna, hogy őt, mint agent provocateurt használtam volna, á la III. Napóleon. (Ellenmondások a szélső balon. Felkiáltások jobbfelöl: De igy mondta!) Igenis ezt mondta és ugy tüntette föl a dolgot, mintha én ez irányban semmit sem tettem volna. Es ez a t. képviselő uraknak azon az oldalon (a szélső bálra mutat) nagyon megtetszett. Hivatkozom maguk a t. képviselő urak közt azon az oldalon azokra, a kik az igazság érdekében tudnak a személyi ellenszenv fölé emelkedni, mondják meg, hogy az antisemitismus első nyilvánulása óta volt-e ember, a ki ugy e házban, mint e házon kivül azt az első percztől fogva kiméletlenebbül ostorozta volna és vele szembe állott volna, mint én? (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Ily tényekkel szemben, engedelmet kérek, az ily insinuatiók legalább is nem válnak a parlamenti vitatkozásnak előnyére. (Ugy van ! jobbfélöl.) A képviselő ur felhozta azt is, hogy az Istóczy képviselő ur 12 röpirata irányában mily 26