Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-268

268. országos ülés november 22. 18S3. 195 parlamenti férfiút, hogy e nyomóit látva, a tényleges nyomort akarja enyhítni és megalkudjék az elvek tekintetében, hanem feltétlenül az elv kivívása szükséges, melynek jótékonysága nemcsak egyes egyénekre, vagy generátióra, de az összes jövőre kiható. (Helyeslés a szélső hátoldalon.) Ez azon álláspont, a melyen én meg tudok állani és ez az ok, a miért sem Irányi Dániel t. barátom, sem az opportunisták másik csoportját ezen kérdésben nem követhetem. {Helyeslés a szélső haloldalon.) T. ház ! • Az összes beszédek, melyek ezen véghetetlen fontos kénlésben mondattak, főleg egy viszony behatása és benyomása alatt állanak. A mai zavart társadalmi viszonyok hatása az, a mely nem engedi meg, hogy a kritika szigorú alkalmazásával visszamenjünk oda, a hova mennünk kell, t. i. hogy a természet szempontjából a házasság mi? s melyik faetora a modern társadalomnak, vagy bármelyik jövő társadalomnak melyik fáctora az, a mely abba beavatkozni van hivatva; és mily foka a beavatkozásnak engedhető meg a társadalom szempontjából a házassági viszonyba. Meri t. ház, ha én a magam részéről eltekintek minden behatásoktól, melyekkel a halandó embert ma a durva hatalom, az erőszak, a fegyver nevében, az eeelesia militans pedig a pokol és az üdvözlés nevében fenyegeti, hol előítéletek fenyegetik az embert, faj tisztaságának fentartására jogi következmények tekintetében; ha mindezt tekintetbe nem veszem, akkor jutok oda, hogy a házassági viszony egyáltalán mi a maga lényege szerint és kinek mi joga lehet abba beleszólani ? Ez a beavatkozás t. ház, sajátságos természetű. A maga egyszerűségében kifejtve, az első ember, aki észrevette a dorongnak, vagy a kőbaltának öldöklő hatását, megvetette csiráját annak az emberi hatalomnak, mely erőszak utján igyekszik magának anyagi sikert, fényt, dicsőséget biztosítani; s az első ember, a ki a rábeszélő szónak kábító hatalmát felismerte, az megtanulta ennek a szónak felhasználását, saját tekintélyének, saját anyagi előnyeinek kiaknázására. Es mindkét irányzat, melyet a durva hatalom és az eklezsiák képében látunk, utolsó consquentiáj ában, vájjon hova igyekszik belenyúlni, hol igyekszik az embert megragadni, hogy a maga saját önző czéljainak rabjává tegye? A házi tűzhely szentélye az első, melybe mindkettő igyekszik, törekszik, melyben a hatalom lábát megveti. Odaáll mindkettő a gyermek bölcsője mellé -és a gyermeket bölcsőjétől koporsójáig folytonosan a vezérlet jelszava alatt, a hazafias kötelesség jelszava alatt és az örök üdvözülés jelszava alatt ki nem bocsátja körmei közül egy perezre sem. Es ezen a réven jutottunk oda, hogy ínég most is, a 19-ik század magaslatán kérdés támadhat az iránt, hogy egy anyától született gyermek, a, kit mint fajt, mint természetes tényt senki el nem vitathat, a kitől a leveg-ő élvezete el nem tagadható, a kitől a viznek élvezete el nem tagadható, a kinek minden emberi ösztöne ki van fejlődve, a kinek tehát az élet egészéhez teljes joga van, a, modern államban a törvénytelenség színében tüntettessék elé! Teljes lehetetlenség t. képviselőház, hogy ebben az irányban azt kutassuk, hogy egy olyan viszonyra nézve, mely a természetnek legelső és legnemesebb kifolyása, melyik emberi fórum a döntő, hol találjuk az emberi forumok előtt a garantiákat, hogy ezen viszony fenmaradjon, sőt, hogy ezen viszony fentartassék, hogy ez a viszony felbontható, vagy felbonthatatlan. Hát t. ház, én nem ott keresem a garantiákat és beavatkozást az illető viszony rendezésénél, hanem keresem abban az igazi factorban, mely nemcsak az embernél, hanem a természetben egyáltalában mindenütt, még pedig ős eredeti, eltántoríthatatlan hatalommal jelentkezik, a mely viszony viszonyt köt, viszonyt megtart, az pedig nem más, mint mondjuk a költők szavával, hogy a szerelem ellenállhatlansága, az az: hogy az eredeti ős ösztön kor haladtával egymás iránti megtérésben, az emberek egymás iránti megbecsülésében találja fel a megerősítést és megmarad addig, míg az emberi élet !e nem hanyatlik. T. ház! Egyszerű dolog, csak meg kell figyelni a társadalmat, hát mikép nyilatkoznak a házassági viszonyok az ő kötéseikben, következéseikben? És nem én magam mondom, hanemha t. képviselő urak közül bármelyik tapasztalásból tudhatja, hogy léteznek viszonyok, melyekhez polgári hatóság nem adta beleegyezését, melyre pap nem mondott áldást és melyek az illető felek kölcsönös megbecsülése, vonzalma következtében tartósak és szétválhatatlanok. És viszont az ellentétét látjuk abban, hogy a polgári hatóságok engedélyével kötött házasság, a pápa speciális áldásával, vagy valamely protestáns pap áldásával ellátott házasságok a legnagyobb viszálykodásnak, végkövetkezményükben a viszálykodások még a társadalom megbotránkoztatására is igen könnyen felbomlanak. Hát t. ház, azoknak, a miket kifejtettem, tanúsága szerintem egy. Mihelyt az ember a családot kiterjesztette, mihely a társadalmak e réven államokká alakultak, nemzetek lettek, akkor a közjóra és az erkölcsre való tekintetből is támadt helye a rendezésnek, de nem, beavatkozásnak; csupán csak a rendezésnek, még pedig tisztán társadalmi szempontból a visszaélésekre való tekintetből; egyél) szempontból legkevésbé sem. Es innen van az t. ház, hogy bármit mondjon is az eclesia militans, bármit mondjanak az úgynevezett igazságügyi törvényeknek magyarázói és végrehajtói: én a magam részéről ez intézménybe más beavatkozást megengedhetőnek nem I tartok, csupán csak azt, a mely a házasság meg 25*