Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-268
192 268. ors/áfro* illés uoyemb r 22- I8S3. hetne és a mely egy irányban kötelességérzettel biró férfit más kötelessége tekintetében megingathatna. Mondom, elfogadom, hogy az állam minden ily alkalom nyújtását kerülni tartozik, de vájjon nem vont-e ebből elvi teljesen téves következtetést a minister ur, mert épen azok, a kik az általános kötelező polgári házasság behozatalát sürgették és sürgetik, állanak ezen álláspont talaján, épen azoknak szolgál ezen indok legfőbb védelmül, mert hisz midőn az állam a házassági törvényhozást saját kezébe veszi, midőn az állam a házassági bíráskodás tekintetében saját közegei által intézkedik, midőn az állam felmenti a felekezeti papságot azon kötelesség alól, hogy az állam tevékenységének közege gyanánt szolgáljon, akkor egyszersmind a legbiztosabb útmutatást nyújtja arra, hogy a kötelességek coliisiója hogyan kerülhető ki. A kötelességek összeütközése ott foroghat fenn, a hol kényszer gyakorlása forog fenn. Kényszert ott gyakorol az állam, a hol valamely nem saját közegét, az államnak valamely saját tevékenységére eszközül használja fel. Mihelyt ezen körülménynek eleje van véve, akkor megszűnik a kötelességek összeütközésének lehetősége. És engedelmet kérek a t. igazságügyminister úrtól, hanem az ő argumentatiójába, úgy látszik, egy indok csúszott bele, a melyet világosan ki nem fejezett, a mely azonban annak alapjául szolgál s ez az, hogy az államnak nemcsak feladata a kötelességek összeütközésének alkalmát kikerülni, hanem feladata egyszersmind kikerülni minden oly cselekvőséget, a mely talán kellemetlenül hat egyes felekezetek nézeteire, felfogására, Pedig nem arról van szó. E törvényhozásban úgy, mint minden más törvényhozásban, mihelyt százados viszonyokat megbolygattak, mihelyt társadalmi átalakulás által előidézett igények következtében az államnak kezébe kell venni a tevékenységnek oly körét, a melyet eddigelé egészen más társadalmi körökre bizott, akkor mindig kellemetlenül fogja ezen társadalmi köröket érinteni, ha azoknak tevékenységével együtt a befolyás bizonyos mérve biztosítva volt. De az állam, a törvényhozás e szempontból nem indulhat ki és biztosabb és nagyobb szolgálatot tesz ezen egyéb társadalomnak, nagyobb szolgálatot tesz magának az egyháznak, ha kikerülve azon alkalmakat, melyekben az egyház az állammal összeütközésbe jut, még pedig talán azon áron is, hogy az egyházat némely előjogától, a melylyel bir, megfosztja, ámbár megfosztja más irányban nyújtott nagyobb szabadságnyujtás és a kötelességektől való felmentése utján. Az állam ez esetben mindesetre helyesen, logicusabban és a jövő conflictusokat inkább megelőző módon jár el, mintha compromissumok utján oda halad tovább, a hol a compromissum azután malhatlanul, mint Horváth Boldizsár képviselő ur állította, compromittálással, illetőleg azon karcz előidézésével vég| ződik, mely harczot épen kikerülni mindnyájunknak volt szándékunkban. És hogy ezen állapot már-már elérkezett, hogy a házassági jogtéren nem távol állunk azon következményektől, melyeket a minister ur eddig ugyan még tagad, de melyeket ez életben tényleg bekövetkezni látunk: az, ugy hiszem, azok után, melyeket Győry t. képviselőtársam felhozott, igen kevés bizonyításra szorul. De legyen szabad azokra vonatkozólag még néhány concret esetet felhoznom annál is inkább, mivel ezen concret bajok a jelen törvényjavaslattal kapcsolatban mulhatatla nul felhozandók. A kötelességek összeütközésének eseteit akarjuk elhárítani. De ha a törvényjavaslaton végig tekintünk, csakhamar meggyőződünk, hogy a tör • vényjavaslat maga is nem egyszer erre alkalmat fog szolgáltatni. Az anyakönyvek vezetése itt ugyan rá van bizva a házasságok megkötése tekintetében a polgári hatóságra. De már a gyermekekre vonatkozólag ilyen intézkedés a törvényjavaslatban nem található. Már pedig az egyházi és az állami közegek eljárása közti összeütközés lehetősége nemcsak a házasság megkötésénél fordulhat elő, hanem igen könnyen megtörténhetik a házasság következményeinek elintézéstnél is. Es ha meggondoljuk, hogy ily összeütközések már az eddigi törvény alapján is többször merültek fel, ha meggondoljuk pl. azon eseteket, melyekben a papi rendből kilépett és protestáns hitre áttért egyházi személyek, midőn katholikus nőt vettek el, kénytelenek voltak igen hosszas eljáráshoz folyamodni, miként fiu-gyermekeik törvényességéről és törvényességének igazolásáról volt szó, mert az egyházi férfiak saját törvényeik alapján szükségképen törvénytelennek jegyezték be az illető gyermekeket; vájjon nem ugyanezen eredményre fogunk-e jutni ezen előttünk fekvő törvényjavaslat alapján is? Vájjon az egyházi és állami felfogásból kiinduló törvények és közegek mulhatlan összeütközése most nem fog-e előkerülni? És legyen szabad csak megjegyeznem azt, hogy ha eddigelé nagyobb számban nem fordultak elő az ily összeütközések, ennek oka nagyrészben abban rejlik, hogy a világi törvényszékek csupán részben lévén figyelemmel, a vegyes házassági ügyekben illetékesek, t. i. csak az egyik félre vonatkozólag, nagyon óvakodtak a jog szigorú consequentiáit levonni, valamint hogy a szentszékek a canonjognak azon mindenesetre nagyon figyelemre méltó tulajdoni ságánál fogva, miszerint az bizonyos tekintetben j nyúlékony és enged, szintén képesek voltak bizonyos pontig eltekinteni azon szigortól, melyet különben saját törvényeik és jogokoskodásuk az eljárásra vonatkozólag előír. De ha szaporodni fognak az esetek, akkor a conflictusok száma is | múlhatatlanul szaporodni fog, szaporodni fog azok
