Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-268

253. erságos ülés rov^mtier 22. 1883. 191 tétetett volna, hogy a polgárok azt lássák, hogy a j ki a zsidókat nem bántja, azt a megye veszi kérdőre. Az állíttatik többfelől, hogy a Szigetváron meglőtt emberek a lövést hátulról kapták; (Mozgás) akkor, mikor ezen gyanús körülmény merül fel arra nézve, hogy ott esetleg elhamarkodásnak kellett történni azért, mert csak a futó ember kaphatja a lövést hátulról, a melyik szembeszállt, az csak elölről kaphatta volna. Beszéltek itt t. ház izgatásokról és azokat a szerencsétlen eseményeket, melyek történtek az ország egyik-másik megyéjében, azon szerencsétlen eseményeket, melyeket minden józan eszű, müveit ember csak sajnálhat, az antisemiticus izgatásnak tudták be. Már t. ház, én azt hiszem, mindig ott történhetik a legfőbb izgatás, a hol az izgató van. Miután bennünket bélyegeztek meg az izgatással, én kijelentem, hogy egyetlen antisemita képviselőnek kerületében sem történt semmi zavar, ott az emberek nem tettek semmiféle garázdálkodást, sem ablakokat be nem dobtak, sem egyéb módon nem tüntettek, meggondolva nagyon jól azt, hogy van nekik képviselőjük itt, aki szavazatával olyan törvényt támogat, mely esetleg a zsidók ellen hozatik. Ezt nagyon jól tudták s azért nem is volt zavargás és azt íriszem, nem is lesz. En ennélfogva nem tartom helyesnek azt, hogy a t. ministerelnök ur, még mielőtt megvizsgálta volna az ügyet, ítéletet mond Somogyinegye felett., En ezt helyesnek és jogosnak el nem ismerve és az ellen tiltakozva, nem fogadom el a ház asztalán levő törvényjavaslatot. (Helyeslések.) Pulszky Ágost: T. ház ! Midőn e törvényjavaslat tárgyában adandó szavazatomat indokolni akarom, legyen szabad kifejteni azon okokat, melyek folytán azt elfogadom, daczára azon igen nyomós érveknek, melyeket Győry t. képviselő ur a tegnapi napon a házban kifejtett s daczára azon beszédnek, melyet a t. igazságügyminister ur a törvényjavaslat mellett tartott, mert lehetetlen tagadni azt mindazok előtt, kik a házban nem egyszer, hanem ismételve azon meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a kérdés helyes és végleges megoldása csupán az általános kötelező polgári házasság alakjában lehető. Magam is ezek közé tartoztam, mióta a házban ülök. Azok előtt azon indokolás, melylyel a t. igazságügyminister és a t. előadó úr ezen törvényjavaslatot elfogadásra ajánlották, mindenesetre kell, hogy nehézségeket, megütközést keltő mozzanatot ébreszszen. Mert t. ház, már 1874-ben, midőn utoljára tárgyaltatott részletesen és tüzetesen ez ügy, igen competens és a ház által kétségkívül illetékesnek és nyomósnak elismert részről megtörtént azon kijelentés, hogy bárminő lépést tegyünk a házasság rendezése tárgyában, egyre vigyázni kell és ez az, hogy a ház hozott határozatával szemben az retrográd lépés gyanánt ne mutatkozzék. Vissza lépni azon térről, a melyre a többség egyszer rálépett és magáénak vallott, annál nagyobb hiba, mivel a ház többsége nem egy, hanem több alkalommal kifejtette és érvényesítette álláspontját azon argumentatió ellen, a melylyel az igazságügyminister ur tegnap élt, várván, hogy annak következményeit levonja. De midőn ekképen tüzetesebben kell foglalkoznom azon érvekkel, a melyeket az igazságügyminister úr felhozott a végett, nehogy kitűnjék, hogy azok, legalább azoknak egyik és hiszem nagy része, a kik a törvényjavaslatot elfogadják, ezzel egjrszersmind a kötelező polgári házasság ellen kívánnak nyilatkozni, vagy bármi okot és ürügyet szolgáltasson arra, hogy a kötelező polgári házasság intézményének és az arra vonatkozó lépéseknek meghozatala és megtétele elhalasztassék, legyen szabad ezt nemcsak liberális felfogás általános elvi szempontjából tekinteni; egyrészről azért, mert azt hiszem, hogy maga az igazságügyminister ur a liberalismus általános szempontjaira nem valami nagy súlyt fektet, én pedig remélem, hogy sikerülni fog, ha nem is nékem, de másoknak, a kik vélem egy meggyőződésben már szólottak és szólani fognak, őt meggyőzni arról, hogy azon indokok, melyeket az általános kötelező polgári házasság ellen felhozott, nem kielégítők; másrészről pedig azért legyen szabad a dolog részleteibe bocsátkoznom, meri a különböző korszakok felfogása a liberalismus kérdésére vonatkozólag igen különböző. Vannak idők, midőn elég annak elveit kitűzni, hogy mindenki elismerje fenyőket, hogy azokat mindenki vezércsillag gyanánt fogadja el. Más időkben azon áramlat uralg, hogy az elvont eszmék és elméletek ellenében az emberek bizalmatlansággal vannak eltelve. És habár én, különbeni állásomnál és foglalkozásomnál fogva nem vagyok ily kétségben, mert tudom és kell hogy tudjam, hogy az általános eszmék és elméletek minő befolyást gyakorolnak a gyakorlati életre és az államok viszonyaira, mégis ez esetben azt kívánom kimutatni, hogy a gyakorlati élet szükségleteiből és azon kikerülhetetlen postulatumokból, a melyeket a naponkénti forgalom és annak naponkénti összeütközései felidéznek, mennyire szükséges egy általánosabb és egy oly elv elfogadása, a melytől, úgy látszik, az igazságügyminister úr még ez idő szerint visszaretten. Midőn ezt bebizonyítani törekedném, mindenekelőtt az ő saját szavaiból és a saját maga által elfogadott tételből kell kiindulnom. Elfogadom és tökéletesen osztozom azon felfogásában, hogy az állam feladata minden oly alkalom nyújtását kerülni, a mely a kötelességek összeütközésére vezet-