Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-268

190 £6S. ©rság'os ülís iiOvcmljfr 22. 188''. bat akarja, rendesen a legrosszabbá vált. Félek tőle nagyon, hogy azon nagyszabású beszédével is, a melyet e törvényjavaslat védelmére mondott, azzal is ugy járunk. A 67-ki kiegyezésnek egyik legfőbb védbástyája Horváth Boldizsár képviselő ur volt. Hová vezetett ez bennünket? Ennek részletezése nem tartozik tárgyalásom szűk keretébe. Az is nagyon sajátságos, hogy a t. képviselő ur, noha hosszabb idő óta tagja a képviselőháznak, mégis oly kevésszer jő ide, csakis mindig olyankor, mikor valami égető zsidókérdés van, inaskor mindig távollétével tündököl, igy például, mikor az uzsoratörvényj avaslat tárgyaltatott, akkor a t. képviselő ur eljött, hogy az uzsoratörvényjavaslat ellen szavazzon és most újra eljött, mert a zsidó házasságokról van szó. Az enianeipatio kimondásának szintén egyik nagy előharczosaként szerepelt a t. képviselő ur. Hát beszélhetnek akármit erről az emancipatióról, beszélhetnék arról, hogy az emancipatio revisiója retrográd lépés, én részemről azt tartom, a mit a boldogult gr. Széchenyi István mondott épen ilyen kérdés alkalmával, midőn a pozsonyi országgyűlésen Bezerédy az euiancipatióí sürgette és a mellett igen szép beszédet mondott. Mikor kijöttek az ország terméből, akkor odafordult gr. Széchenyi Bezerédyhez és azt mondta neki: „Nagyon szép, nagyon helyes az, mint általános fogalom ellen nem is lehet ellene szólni, hogy az emberek, miután mind egyenlők, tehát egyforma jogokkal ruháztassanak fel, csak azt az egy kérdést fejtsd meg nekem, hogy ha mi emancipáljuk a zsidókat, ki fog bennünket emancipálni a zsidóktól?" T. ház, e törvényjavaslat épen az ellenkezőjét fogja eszközölni. Nemhogy emancipálni fogna a zsidóktól, hanem épen azok rabigájába görnyeszt bennünket. Nézzük csak például idecílis szemekkel e törvényjavaslat következményeit, 30—40 év múlva micsoda látomány tűnik fel szemeink előtt ? Itt van mindjárt a főrendiház. Ott azok a kaczagányos, párduezbőrös és magyar díszruhás alakok hogyan fognak majd kinézni a nyulbőr- és birkabőr-menték mellett, hogyan fognak azon dicső ősök a nyulbőr és birkabőr .... (Mozgás jobbfelől.) Elnök : Bocsánatot kérek, ez nem parlamentáris kifejezés. Szalay Imre: Bocsánatot kérek, hogy birkabőrt említek, abban nem látok semmi inrparlamentarist. (Derültség.) A helyett, hogy a főrendiházban törvényeket alkotnának, sok nemest és jót hoznának létre, majd gschäftelni fognak a börzén; a közbirtokos majd azt a mesterséget fogja folytatni, a mit a zsidók, miután meggazdagodtak, abba hagytak és majd kereskedni fognak bőrökkel és sippal faluzni. (Mozgás.) A polgárembert legkevésbbé féltein a törvényjavaslattól, mert annak sokkal több meggondolása lesz, mintsem hogy ezen úgynevezett zsidóházasság jótékonyságában részt vegyen. Ennél a legkevesebb baj fog történni. Már én t. ház, ezen törvényjavaslatot jónak semmi tekintetben sem fogadhatom el, mert most utóbbi időben foglalkozván a kertészettel, igen sok kísérletet teszek a nemesítésben oltás, szemzés utján és sok sikerül, azonban, ha megpróbálnám, sem hiszem, hogy sikerre vezetne az, hogy az ananászt vörös hagymába lehessen oltani. (Élénk derültség.) Lehetnek sokan t. ház, a kiknek szagló idegeik a vöröshagymához nem szoktak hozzá, tehát egy más példát hozok elé, de méltóztassanak elhinni, nem sikerülend a nemesítés, még akkor is, mikor rokon faj között történik a kísérlet, mert hiszen ember végre az izraelita is, (Derültség) ellenkezőleg azt hiszem, ugy járnánk, mint a dinnyével a dinnyetenyésztők, ugyanis jól tudják, hogy ha a legfinomabb kantalupdinnyemagot ugorka mellé vetjük, a dinnye megkapja az ugorka izét és szagát. így hasz ezzel a törvényjavaslattal is és azért nem fogadhatom el azt részletes tárgyalás alapjául. Ezzel bevégezhettem volna beszédemet, (Derültség) de kénytelen vagyok válaszolni a ministerelnök urnak. És pedig kénytelen vagyok azért, mert a ministerelnök ur szokása szerint ott támadta meg, hol nem védhette meg magát a támadás ellen, megyémet, Somogymegyét. Előre bocsátom, hogy készakarva vártam a felszólalással addig, inig a ministerelnök ur szólani fog, hogy megtegyem észrevételeimet, mert bizonyos voltam abban és azt hiszem, hogy nem csalódom, ismétli azt, a mit a szabadelvű körben tett, t. i., oly színben állítja a világ elé Somogymegyét, melynek feltevésére senki nem adott jogot a ministerelnök urnak. Azt tudom, hogy mihelyt megyénkről van szó, ideges lesz a ministerelnök ur; kormánybiztost is küldött volna, ha volna rá ok és megpróbált még rágalmazni is, (Mozgás) hiszen itt a házban földosztással rágalmazott engem s az esküdtszék nekem adott igazat, nem a ministerelnök urnak. Most meg azt monda, hogy Somogymegye azért fogadta el a vizsgálatkérést egyik szolgabirója ellen, Szalay Károly indítványára, mert az a látszata lesz, hogy a megye jó néven veszi, ha ütik a zsidót. Én ez ellen tiltakozom, mert ha a ministerelnök ur a törvény legfőbb őrének szerepét akarja elvállalni, akkor nem szabad elfogultságot mutatnia semmi tekintetben. Mit kivan Somogymegye közönsége? Adatok merültek fel arra, hogy a szolgabíró heveskedésből, idegességből, tudja isten micsoda okból valami szabálytalanságot kqvetett el. A megye, hogy meggyőződjék róla, vizsgálatot rendel el. A t. ministerelnök ur úgy állítja fel a dolgot, mintha ez azért