Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-268

268. országos nlés Hovember 22. 1883. Jg9 Mint magam is zsidó, tisztelt képviselőház, | talán várják tőlem, hogy speciális zsidó álláspontból, zsidó szempontból is szóljak, hogy szóljak a zsidók elmagyarosodásáról, a zsidók törekvéséről, fejlődéséről, általában a zsidók hazafiságáról. Hanem én ezt nem teszem. Nem teszem azért, mert szavaimat könnyen félremagyarázhatnák és mert előttem igen illetékesen megtették már azt ezen tárgyalás alkalmából is mesteri szóval Horváth Boldizsár és Körösi Sándor t. képviselőtársaim és megtették mások más alkalommal előbb. De igenis t. képviselőház, mint zsidó egy szót szólok. (Halljuk.') Megragadom ez alkalmat, hogy a képviselőháznak, a magyar törvényhozásnak mélyen érzett hálámat fejezzem ki. A magyar törvényhozás az alkotmány helyreállításával sietett a zsidók emancipatioját törvénybe iktatni. Most a társadalmi emaneipatio alapja tétetik le ezen javaslattal. Ezért, mondom, az emaneipatio müvének keresztülviteléért ez alkalommal a törvényhozásnak mélyen érzett hálámat fejezem ki s azzal végzem szavamat, hogy üdv Magyarországnak, üdv a magyar törvényhozásnak! Elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szalay Imre: T. képviselőház! Ha nem volna lelkemben erős a meggyőződés, hogy egyedül csak a kötelező polgári házasság az, mely egyedül felel meg a szabadelvííség követelményeinek: ugy elég lett volna arra, ha nem lenne oly erős, meggyőződésem, előttem szólt MandelPál képviselő ur szavainak figyelmes meghallgatása, mert ő abban a hibás álláspontban, melyben van, a mennyiben köztudomású dolog, hogy mihelyt valamely dologban zsidó fordul elő, az már eo ipso elfogult, mondom, e kizárólagos állapotnál fogva, hogy higgadtan nem szólhat, annyi mindenfélét össze-vissza beszél, hogy azt egyrészről rectificálni vagyok kénytelen, másrészről pedig megjegyzéseimet reá megtenni. Arról nem is szólok, hogy ő fél attól már előre is, hogy ezt a házasságot zsidó házasságnak fogják hivni. Persze, hogy annak, mert kizárólagosan a zsidók kedvéért és javára van már azért is, mert beszédének egy részében maga mondja, a hol nagy dicsőséggel hivatkozik a Bécsben történt dolgokra, hogy ott igen sok keresztény áttért a polgári házasság miatt a zsidó hitre, ha ő azt hiszi, hogy hite számára ezzel proselitákat fog szerezni, megengedem, de akkor nem hazafias e tette, a midőn csupán ezért fogadja el a zsidó házasságot. Azt mondja, hogy a polgári házasság Geschäft, igy szólnak többen, de mondjon ő nekem egyetlen egy dolgot, a mely nem Geschäft a zsidóknál. Ott nem azt kérdezik: „szereted-e lányomat?" hanem azt, mennyi pénzt adsz ?" (Derültség.) A kinek családi traditiói, a kinek hite mindig geschäftelni, annak ellenvetését, hogy a polgári házasságot | Geschäftnek nevezzük, mi, kik a kötelező polgári házasságot óhajtjuk, nem fogadhatjuk el. De azt csodálom és ahhoz vakmerőség kell, hogy Győry Elek képviselő ur és társainak indítványát hypocrisisnek meri nevezni, különösen ő! Hát akkor mi volt az, a mikor ő kerületében fellépett, mint ellenzéki képviselő és most ott ül? Hát ez micsoda? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gesclmft! Mozgás a jobboldalon.) Ez a valódi szó, igenis, Geschäft. Azt is mondotta, hogy nembeszél zsidó hazafiságról. Elhiszem, nem beszél azért, mert nem beszélhet. „De strigiis, verő quae non sünt, nulla quaestio fiat!" (Derültség.) Nem folytatom t. ház. Nem tartom érdemesnek, hogy még tovább folytassam és azon invectivákra feleljek, a melyekkel élt, hanem áttérek a szőnyegen lévő törvényjavaslatra. Sajátságosnak tartom, t. ház, mindenesetre azt, hogy a ház több oldalán, a kik a törvényjavaslat védőiül szerepelnek, mindenütt egytől egyig elitélik azt és még is a conclusio rendesen az, hogy elfogadják. Ez azaz opportunitás, a mely már annyi bajnak szülő oka volt hazánkban. Ha végig megyünk Magyarország alkotmányos történetén 1867 óta, az opportunitás mintegy fénylő fáklya vonul az ember előtt végig és ezt követve vitték a nemzetet oda, ahova ma jutottunk sa mely hői menekülni alig leszünk képesek. Sokszor felhozatott a vita keretében a szép fogalom: szabadelvííség, különösen az úgynevezett szabadelvű körben Hegedűs Sándor t. képviselő ur által is, a ki azt mondotta, hogy „Miután már 8 esztendej e vagyunk kormányon és még nem tettünk semmi szabadelvű dolgot, most már örül, hogy itt az egyetlen egy szabadelvű dolgot fogják a ház asztalára letenni." Én őt majd adandó alkalommal figyelmeztetni fogom szavára, mert akkor, mikor ezen oldalról számtalanszor megtámadtattak a talmi szabaclelvűségök miatt, a nielyet zsidó szabadelvuségnek lehet mondani, akkor mindig tiltakoztak eílene, a melyet most maga Hegedűs Sándor t. képviselő ur bevall. Én a szabadelvtíséget nem olyannak tartom, mint azt általában fejtegetik. A szabadelvííség az általános és kell is, hogy az legyen, mert máskülönben nem szabadelvííség. A szabadelvűséget kizárólagosan egyik vagy másik felekezet javára követelni nem tartom helyeznek, mert az ellenkezik magával a szabadelvuségnek fogalmával. Áttérek most arra, a mit Horváth Boldizsár t. képviselőtársam mondott. Sajnálom, hogy a t. képviselő ur nincs jelen, mert vele szemben oly sajátságos helyzetben találom magam, hogy ki kell mondanom azt, hogy én általában minden alkotásában, minden tettében, a mit itt a parlamentben vagy azonkívül mint politikus tett, mindig oly sajátságos malheurt látok, hogy mindig, noha a legjob-