Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-267
178 267. orMáäjos ülés november 21. 188$ némely szavaira is — azok mind arra vezetnek, hogy okvetlenül a kötelező polgári házasságot kell behozni. Mert azt mondja: egyik főelv az, hogy a házasság kötése megkönnyittessék, lehetővé tétessék. Hát t. ház, azzal, ha lehetővé teszszük a házasságkötést keresztény és izraelita között, megkönnyítettük-e azt azokra nézve is, a kik most csak vallási cserebere utján juthatnak ahhoz, hogy szabaduljanak az illetőktől; a kik olyan házasságot akarnak kötni, melynél azt tartják szem előtt, hogy ha majd bekövetkezik az időpont, akkor szabadulhassanak tőle? Bizonyára nem könnyítettük meg. Az mondatik azután, itt vannak az erkölcsiségi okok: az egyházaknak beléletébe nem lehet benyúlni. De kérdem t. ház: nem nyúl-e be a törvényjavaslat épen oly mélyen'?Hiszen az a keresztényre is vonatkozik, az ő vallási meggyőződését kényszeríti, nézeteit, hitvallását nem veszi tekintetbe. Hát csak akkor vegye tekintetbe, ha keresztény és más keresztény közti házasságról van szó'? Azt mondja at. igazságügy mi nister ur : hiszen senki sem kényszeríttetik rá, hogy ilyen házasságra lépjen. Kérdem: ha általános kötelező polgári házasság van érvényben, kényszerittetik-e •akkor valaki arra, hogy az ő egyháza állal tiltott akadály mellett lépjen házasságra és hogy az ő egyháza, tilalma ellen kívánja a házasság felbontását? Azon érv tehát, a melyet méltóztatott felhozni, ép úgy a másik mellett is van és épen azért figyelembe venni nem lehet. Azt is mondja azigazságügyminister ur, hogy egyszer okvetlenül segíteni kell, hogy ki ne menjenek polgáraink külföldre, ott polgári házasságot ne kössenek és ne legyenek kénytelenek ily kerülő utón házasságukat érvényessé tenni. Ez helyes, de kérdeni, nem marad-e fenn még nagyobb mértékben ez a baj? Csak az a különbség, hogy ha keresztény izraelitával akar házasságra lépni, nem lesz kénytelen külföldre menni, hanem ha keresztény keresztény nyel akar oly házasságra lépni, melyet annak idején felbonthatni akar, a nélkül, hogy vallását cserélné, az kénytelen külföldre menni (Elénk helyeslés a szélső baloldalon) s az ily házasság nem könnyittetni, hanem ellenkezőleg nehezíttetni fog. (Ugy van! a ssélsö halon.) Ez az elv tehát nem válik indokolásává, támogatásává ezen törvényjavaslatnak, (ügy van! a szélső balon.) A mint én legalább meg vagyok győződve, e bajok mind egyenlően fontosak és igy maga a szükség is kényszerít arra, hogy e bajokat összeségükben gyökeresen orvosoljuk. A t. minister ur és az igazságügyi bizottság azonban csak egy bajt lát, csak egy akadályt akar elhárítani, t. i. azt, a mely a keresztény és izraelita közti házasságra nézve létezik s ezzel oda jut, hogy a házassági törvényt többé nem azon szempontok szerint szabályozza, melyeket az igazságigyminis-. ter ur kiemelt; nem az általános szempontok a vezéreszmék, melyek a házassági jog szabályozásánál irányadók, hanem tisztán csak egy akadály megszüntetésének a szempontja az, a mely vezérli a törvény megalkotását, mert ha nem az volna a főszempont, akkor ki lehetne a törvényt terjeszteni általában bárkire is. Pedig maga az igazságügyminister ur hozott fel érveket, hogy ugy a mint van, e törvényjavaslatot csak ezen szűk keretében lehet keresztül vinni és kiterjeszteni nem lehet. Ezen szíík keretben maradás következménye az, hogy elvi ellentétbe jut a korábban kijelentett elvekkel és arra vezet, hogy fokozza a bajokat, sérti a jogegyenlőség elvét, ferde világításba helyezi az emancipatió hatását és megakadályozza a többi bajok elhárítását a kötelező polgári házasság által, a melyek pedig szerintem ép oly fontosak, mint az a baj, melyet e törvényjavaslat akar orvosolni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tartozom bizonyítani szavaimat. A törvényjavaslat fokozza a bajt az által is, hogy szaporítván az ily házasságok és a különböző házassági jogok számát, ezzel szaporítja azon eseteket, melyekben az ecsetelt bajok felmerülnek. Azon eset is mutatja, hogy valósággal fokozza e bajokat, hogy ha a keresztény ezen törvény szerinti házasságát felbontja, az neki semmi további bajt nem okoz-, ha újra ily házasságra akar lépni, köteles bizonyítani, hogy felbontatott a házasság és ismét házasságra léphet izraelitával. De ha neia bontja fel a házasságot, ha egész egyszerűen megunta nejét s más házasságra akar lépni, az egyházjogi elvek elismerése mellett mi fog történni? Vájjon épen miután a cultus disparítást nem ismeri el egy egyház sem olyannak, mely mellett a házasság megengedett volna, ennek az lehet a következménye, hogy katholikus vagy protestáns pap teljes joggal adhat össze egy keresztényt kereszténynyel, habár ezen törvény szerint zsidó nővel kötött házassága fennáll is. igy fokozza a bajt, sérti a jogegyenlőség elvét, mert a felbontás kérdésében két-háromféle intézkedés lesz érvényben; a kik kereszténynyel akarnak akként házasságot kötni, hogy vallásuk felcserélése nélkül fel is bonthassák, azok kénytelenek külföldre menni. A ki izraelitával akar kötni, ez nem szükséges, tehát e házasságnak privilegialis jelleg adatik ;fentartatik az elnyomás is, t. i. annyiban, hogy nem esik a zsidó tiszta zsidó házassága egy szempont alá a másik házassággal. Már pedig az emaneipatiónak valódi elve az, hogy ne legyen semmi eshetőség arra, hogy faj vagy vallás miatt bárki a haza polgárai közül akár privilegizálva, akár elnyomva legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Legyen minden tekintetben j teljes egyenlőség: egyenlő kötelességek és egyenlő
