Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-267

,567. «m&g»s ülét november 21. 1**S. 177 •szerint — mint mondám, ezen javaslat eszméjével és elvével egyenesen ellentétben áll. De ha a liberalismus elvei idáig jutottak, már akkor minden esetre nekünk azt kellene figyelembe venni, hogy vájjon azóta, hogy a polgári házasság"intézménye iránt követelőleg lépett fel a t. ház és mondhatni az egész ország, úgyszólván egyes lelkész, vagy a felekezetek egyes tagjait kivéve, valósággal lelkesedéssel fogadtatott 1874-ben a kötelező polgári házasság követelése, hogy azóta változott-e egyáltalában a helyzet, van-e indok arra, hogy most ne legyen igaz az, mi akkor igaz volt, változott-e a helyzet annyiban, hogy nálunk nem lehet, nem szabad odáig menni, a mint akkor szükségesnek láttuk. Azt hiszem, hogy a helyzet e tekintetben egyáltalában nem változott, mert azon chaos, zűrzavar, a házasság terén, melyet az igazságügyminister ur is emiitett, íennállott akkor és fennáll ma, csak azon különbséggel, hogy azon chaos még sokkal inkább szaporodott, mintha akkor a polgári házasság behozatott volna. Azt mondja a t. igazságügyniinister úr, hogy hiszen nincsen oly nagy baj, nemiehet attól tartani, hogy ebből kellemetlenségek származnak és csak egy fontos baj van, a többi közt és ez a keresztények és zsidók közti házasság' kérdése, tehát ezt szükséges elhárítani, a többieket nem szükséges. Én igy értettem legalább a t. minister ur nyilatkozatát. Hát lássuk, mik azok a nem fontos dolgok, melyeken a t. igazságügyminister ur oly könnyedén átsurran. Azokon kivül, melyeket már felhoztam előbb, a jogrend és jo<ri rendezettség kérdése tekintetéből, szabad legyen megemlítenem, hogy különbség- van a különböző egyházak között az akadályok és a felbontás tekintetében, mint már a t. igazságügyminister ur is megérintette. Különbség van azonkívül arra nézve, hogy miiyen jog létezik a Királyhágón innen és a Királyhágón túl. Már most lássuk csak azon állapotot, hogyha valakinek válni kell, ha tűrhetetlennek tartja azt az állapotot, pedig a t. igazságügyminister ur előterjesztett javaslata szerint azt tartja, hogy ha az tűrhetetlen, megkell engedni az elválást és ha az illető katholikus és protestánssal él házasságban, akkor meg kell kezdeni a pert a katholikus szent-szék előtt, azután meg kell indítani a polgári bíróság előtt. De még szebb és czifrábbá válik a dobjg — hogy e kifejezést szabadjon használnom — ha például a Királyhágón túl van az a protestáns fél, mert akkor meg kell indítani két szentszék előtt s azután a vagyoni keresetekre nézve még következik a harmadik, a polgári biróság. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez is olyan, állapot, melyről a t. minister ur azt tartja, nem annyira fontos, hogy rajta okvetlenül kellene segíteni és hogy ez nem tűrhetetlen. Következik a második eset, ha a katholikus féltől elválasztják a protestáns felet. Akkor az ő KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84, XITI KÖTET, házassága még mindig érvényesnek tekintetik és ha újra kathoiikussal akar házasságra lépni, az nem lehet, de nem kathoiikussal lehet, mert össze. adja a törvény szerint a protestáns pap és akkor bigámia lesz az egyik házassági jog szerint az, a mi a másik házassági jog szerint nem bigámia. Ez is olyan rendezett állapot, melyre vonatkozólag a türhetetlenséget, a rendezés szükségét nem ismeri el a t. minister ur. (Zajos tetszés a szélsőbaloldalion.) Következik a harmadik — én csak eclatánsabb eseteket akarok felhozni — ha meghal az illető, a ki katholikus és ilyen vegyes házasságban élt egymás után kétszer s mindkét nejét elválasztották tőle; akkor épen az egyházjognak érvénye í'olytán neki lehet három özvegye is. (Derültség a szélső baloldalai).) Ez is olyan dolog, a mely rendezést egyáltalában sürgősen nem követel. Méltóztassék továbbá figyelembe venni, hogy az egyházjogok érvénye mellett minő befolyás gyakoroltatik a lelkészekre, a gyermekekre, a keresztelésre, a reversálisokra, stb, Hogy továbbá ha az baj, hogy azok, a kik polgári házasságra akarnak lépni, külföldre mennek, hogy vallási csereberére ne legyenek kénytelenek, nem-e olyan baj, sőt sokkal veszedelmesebb s az erkölcsiségbe ütköző azon sok vallási cserebere, a mit azon kénytelenek tenni, a kik a hazában nem mehetnek oly hatóság elé, melynél házasságuk érvényesen megköthető legyen. Ha egy ilyen el akar válni protestánstól, akkor neki szüksége van arra, ha nem akarja magát bigamiának kitenni, hogy vallását megváltoztassa, (ügy van! a szélső baloldalon.) 'lessék ezen nagyszámú eseteket figyelembe venni és összehasonlítani azokkal, melyeket a t. minister ur indokul használt, fel a. törvényjavaslat benyújtására: akkor okvetetlen azon következtetésre kell jutnia, hogy a kötelező polgári házasság hozandó be, mely ennél a törvényjavaslatnál sokkal több bajt hárít el, nemcsak azon kisebb bájt. Még utalhatok röviden azon ellentétre is, melyet már előbb említettem fel, a mely u. i. létezik abban, hogy míg minden más bevett vallásfelekezetre nézve elismerjük az egyházjogok érvényességét, mi, a kik mostan szabadelvttségről beszélünk s azt mondjuk, le kell dönteni az akadályt, mely izraelita és keresztény között fenforog, mi azt az izraelitát nem tekintjük ugy, mint a többit; annak házassági jogát, azt tartjuk, lehet egyszerűen ministeri rendelettel is szabályozni, arra elég ez törvénynek. Ez is oly helyzet t. ház, melyet az egyenjogúság mellett azon összeolvadásnak őszinte óhajtásával fentartani nem lehet. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) A miket a t. igazságügyi bizottság felhozott, — és itt térek rá az igazságügyminister urnak